Tompa fényét a langyos földre ontja
a jóságosan rám mosolygó nap:
ám Kárpátok hegyét hóval borítja,
s lent legyőzi az indián nyarat.

S itt a hegyen, hol ritkul fák lombozata,
a fény egy árva fészekre tapad:
benne ül magányosan egy szirti sas,
rá a bús felhők havat hordanak.

Lentebb langyosak még fénylő sugarak,
s még zsongnak pöttyös katicabogarak,
hol ébren zöldell még a természet.

De a hegy felől hófellegek gyűlnek,
az ég jégcsap szívét dobja le földnek,
s a fagy üvöltve mondja: Győzelem!
19.11.2012