A dombokról az elmúlás,galoppban
titkos falkái ereszkednek alá,
köröskörül kis fényecske lángja
elhamvad mint a nyári kánikula .

A nap olyan mintegy vércsepp
hunyó pilláján pislog, az ölében,
hajnalban őszszaga terjed régen,
ködterheket hordoz szőnyegére.

Holnapra itt rozsdásan elterül
az őszi csend hűvös képzelete,
fészek teremtő bűbájok varázsa
madárpárokat kerget fészkükbe.

Addig, amíg az ujjongó friss tavasz
életet fakaszt varázsló ifjúsága,
amíg fel nem derül a kék égre
s megszületik a tavasz unokája.