Újra zord őszi szelek járnak
szél-tépett fák, s kopár hegyek között,
nekem, mégis szépen kacarásznak
vándorlásom lombjai között.
Elmúlás szívemben ver
remegő fájdalmat, s körbefonja,
őszi-vágyak szellőzenéjét,
s elmereng a múló napokban.
Lehet hallom majd a dallamot
szelők susogásán muzsikálva,
szép magyar világban, hazánkban
könnyek hullnak szavak nyomában.
Nem lesz annál semmi, mi tisztább,
érzésben, lélekben, életben,
szeretett lesz, mi újra felkel
az őszülő magyar lelkekben.
Vágyat érzek, köztetek lenni,
őrülni, vagy éppen szenvedni,
magyar ajkak hívődalában
üdvözülten élni, vagy halni.
01. 10.2012