Olyan, szinte vágható lekvár, sosem lesz a mi termésünkből, mint a varsolci "Golgotán érett szilvából, amit Birika hozott nekünk, eredeti Dézsházán készült szilkében. Olyan szivesség sem lesz, nincs is, ahogyan ő hozta a "tanárnéni"-nek a kosarában, szőttesbe csomagolt lekvárral teli cserépedényeit, az illatos csemegével. Mert nekünk, gyerekeknek, ez maga a mennyei manna volt, mikor télen ehettünk belőle.

Emlékekből viszont nem lehet megélni, így, mint minden évben, elkezdtem betervezni a dolgot. A szilva októberben az igazi, de nem lehet várni addig, mert a vihar nem kímélte, lefolyt szinte mind a fáról. Bő termés volt idén, valami még maradt is fent. Le kell szedni, nincs hova halogatni, pedig éjszakás héten nehezen tudom ráhangolni magam. Jött a jó idő, motiváló, hamar kialudtam magam és szedelőzködtem. Nagy edények elő. Kint hétágra süt a nap, rövidnadrág, trikó és hajrá már mostam is a kb. 25 kilónyi szilvát. Ami piros (vagyis zöld) még, azt külön szedegettem kompótnak, a kukacos túlérettet a cefrének. Fütyölni sem tudtam végig, sokat meg is eszegettem. Maradt 20 kg a javából. Ledarálni nem akartam, mert úgy az igazi mikor a héjak pöntyörödnek a jó sűrü lekvár között. Mivel olyan sűrű nem lesz mint a Birika üstben főtt "ráérős"(több generációs -Birika, anyósa, no meg a menye) lekvárja, gondoltam kimagozás után négybe vágom (a lányaim "pincos" torkán nehogy megakadjon az egész héj)

Hát aztán így nem volt valami szapora a munka, de a napocska sütött és a napfürdő sem egy utolsó kincs szeptember végén. Végre megtelt a 20 literes lábos. Így ni!szilvalakvár 005.jpg Mégsincs este. Oda is szaporáztam két karika gázra, és kavartam ameddig bírtam. Közben megérkezett irodai dolgozó lányom, ő is nekirugaszkodott. Az éjszaka közeledett, munkába kellett készülődnöm, indulnom.

Ma meg lesz az eredmény, ígérem. Kis alvás után még egy kis sűrítés következik, de elárulom Nketek, hogy már most nagyon finom. Olyan édes, illatos, zamatos, hogy az lenne a vétek, ha ebbe valami ízesítőt tennék. Fahéj, rum, cukor, amire mások esküsznek, csak elrontaná. ( Aki nem így gondolja nyugodtan tegyen bele, ízlése válogatja.)

Két nap kerekedik mire üvegbe tudom, de ha hiszitek ha nem megéri. Még lesz egy kép, ha felkeltem és kész termék lesz belőle.

Már most szilvalekváros jó étvágyat kívánok!

Miután szemtelenül köpköd, színe sötétebbre vált, a fakanál nyomában látom a lábos alját, mehet az üvegekbe. Egy késhegynyi szalicilt belekeverek a biztonság kedvéért. Van egy csőrikés kis merítőkanalam, azzal ügyesen bele tudom varázsolni, kiskanállal is megigazgatom, hogy ne maradjon levegő közötte. Szárazdunszt, a közben elkészült kompóttal együtt. Újra tele a pult, holnap a kamra. Most megérdemlek egy kis kerékpározást, még süt az áldott napocska, a mosogatás megvár.szilvalakvár 006.jpg