Tél gyermeke
Írta: Attila-benczi

Itt áll, mellettem szótlan
vértelen,komoran.Nem értem.
Kezemmel felé nyúlok
hangosan kacagok,
a csendet hallgatom,
semmit tapogatom.
Nem látom,csak érzem,
tekintettétöl megfagy a vérem.
Körülöttem mások is csak
érzik, ezért csalódottak.
Van itt valami,megfoghatatlan.
Nem tudom mi,alaktalan.
Ott állok a ködben,egyedül,
lassan testem kihűl.
Megértettem: Ő csalt tőrbe,
csak forgok körbe-körbe.
Érzem,ahogyan keze hozzámér,
arcomból kifut a vér.
Fagyottan,komoran.Ketten.
A tél gyermeke lettem.