Hideg csípős, téli reggel

köd szitál és esik a hó.

Szerelmes a szűz természet,

 ártatlan akár  télapó.

Mintha sima óceánon

Lépkedne a vőlegény.

  Nyomokat keres a havon,

  szívében éled új remény.

Ameddig ellát a szem

érintetlen, tiszta a hó.

Kedvesének nyoma sincsen,

fenyőn énekel a rigó.

Szél kelt fel, kitisztult az ég,

fény csillog az erdő felett.

Áldás hull a mindenségből,

megkoronázta ezt a frigyet.