Az alábbiakban nem Muhiról, Világosról vagy Trianonról lesz szó - de Mohácsnak már komoly köze van írásunk témájához. Most, hogy a nándorfehérvári diadal 555. évfordulóján az Országgyűlés nemzeti emléknappá nyilvánította július 22-ét, egy másik nándorfehérvári napról is meg kell emlékeznünk, mint történelmünkben az egyik – több okból is – legsötétebb dátumról.

1456-os kudarca után az Oszmán Birodalom 65 év elteltével próbálkozott ismét hódítani errefelé – immár sikerrel. A nyugati-keresztény Európa kulcsát, Nándorfehérvár várát 1521. augusztus 29-én foglalta el. E nap innentől kezdve a török kabalanapja, számunkra pedig gyásznap. Rá pontosan öt évre, 1526. augusztus 29-én arat diadalt felettünk a mohácsi síkon, ezzel elkezdődött „Magyarország romlása”, majd tizenöt év múlva ugyanerre a napra időzíti Buda csellel történő-bevételét is. Nem előbbre tehát s nem későbbre, hanem ugyanarra – a számára-szerencsét hozó - napra, augusztus 29-re! A két, majd három részre szakadt ország Európa élvonalából - a mátyási fénykorból - sötét és mélyen válságos évszázadokba zuhant.

Legújabb kori történelmünkben is kísért augusztus 29-e: egy modern kori hódoltság, közel félszázados katonai megszállás kezdőnapja. A hírhedt román köpönyegfordítást, a királyi román hadsereg 1944. augusztus 23-i átállást követően, a jól kiépített Árpád-vonalat megkerülve, Magyarország határát e napon lépte át Észak-Erdélyben a – későbbiekben kötelezően „dicsőségesnek” meg „felszabadítónak” mondott - Vörös Hadsereg.  Hazánk újabb válságkorszakot volt kénytelen átélni.

Augusztus 29-e a Szűz havának első dekádjába esik. A népi vallásosságban egyedül e hónapnak van jelzője: Arató Szűz. (További érdekessége, hogy népmeséinkben minden tündér meg boszorkány és vasorrú bába a Szűz-jegy képviselője! ) Az asztrálmitológia ismerői szerint az Arató Szűz legfontosabb tulajdonsága az, hogy életet ad, életet vesz. 

Nekünk, magyaroknak, az utóbbiból – az élet elvételéből - jutott ki bőségesen!

                                                                                                                                       
P.s.: Fenti írásom már megjelent az Evangélikus Életben (2011. augusztus 28, 15. o.), mikor újabb idevágó adatra bukkantam: 1919-ben a győztes antant hatalmak e napra  - külső sugallatra, a vesztes mohácsi csata napjára! - tűzték ki Nyugat-Magyarország osztrák katonai megszállását.  Nem csekély mértékben a Rongyos Gárda gerillaharcain múlott, hogy sógoréknak nem sikerült az augusztus 29-i megszállás. Ezt követte majd a Sopron-környéki népszavazás, melynek eredményeként a térség  Magyarországé maradt !   Még hogy számmisztika? Ez bizony kőkemény történelem!