Olyan dolgokkal látta el Isten ezt a világot, hogy bizony semmi hiányunk nem kellene legyen. Hitünk szerint, mely bizonyítottan kisebb mint egy mustármag, mindenért úgy dolgozunk meg, mintha csakis általunk lenne az megvalósulandó és csak a mi jussunk kellene legyen. Igen ám de kevesen veszik azt észre, munkánk során csak a materialista felét látjuk, ami nem is baj, viszont elfeledjük, hogy minden megalkotott dologban ott van a bölcsesség és a teremtés apró titka. És itt feledkezünk meg fejlődni, távolodunk önmagunktól és lassan mindent csak pénzzé téve létezünk a környezetünkben mely sokszor figyelmeztet minket, ha a törvényeknek ellenszegülünk. Mert bizony szabályokat sértünk meg azzal, hogy mérgezzük a földet, vagy olyan ketyeréket alkotunk meg melyekre egyszerűen nincs szükség, mert minden csak hisztéria követelménye.

      Ősi könyvekbe írva áll mindennek eredete és története, és az is oda vagyon írva, az ember úgy van kódolva, hogy soha ne ismerje meg a teljes igazságot. Mégis egyesek próbálkoznak és megrontják a teremtett valóságot, álcázott valóságot hoznak létre, ezáltal gazdagodva meg. Sokat járva falun, nemegyszer hallottam öregeket arról beszélve, semminek nincs íze mit boltokban találunk. A körtének és az epernek, narancsnak és almának egy az íze : gyümölcsíz. Még én is emlékszem, gyermekkoromban egyes almáknak más-más ízük volt. Fajtától függően. El nem felejtem a Jonatán alma aromáját, vagy a „böralma” üdítő, erős izét. Manapság boltokból vásárolva rájöttem, mindegy melyik fajtából választok, ugyanaz az íze. Hozzányúltunk a természethez és megbolygattuk azt. Genetikával kisistent játszanak egyesek(!). Hallom, már tojást is gyártanak. Igen, gyártanak. A csirke csak figyel és nézi, milyen szép neon fényes világban él, kész Kánaán, a csipegetni való csak úgy jön futó szalagon, és nem érti miért nem áll közel hozzá mindez. Így távolodunk el a valóságtól. Kütyük világába kezdünk élni és nem elég az, hogy megelégednénk "szükségszerűségekkel", mindenből váltunk újabbra és újabbra.

      Jól mondta volt Halmágyi Pista bácsi annak idején, hogy az ember, lassan mindenért pénzt fog adni, mert az emberek lusták. Már az a kicsi hitük is elhagyja őket. Szokásokhoz ragaszkodni nem baj. De mikor már versenyre kelünk ember társainkkal szemben, hogy  k i t ü n j ü n k  és erre összegeket költünk, olyankor eltávolodunk saját lelki és egyben testi fejlődésünktől, olyan irányba  tereljük figyelmünket mely nem engedi, hogy saját magunkra figyeljünk, és ezáltal lebetegszünk.

         Ültem tavalyelőtt a hargitai hegyek tetején lévő kis bolt tornácán egy padon. Három ember beszélhetett. Egy csikszentimrei bácsi, és két szeredai. Kint ültek a tágas eresz alatt egy fa padon. Előttük a földön az asztal alatt egy nagy vödör friss áfonya és egy nagy rafiás necc tele fenyő véggel. Szorgalmasan dolgozhattak az erdő szélen a délelőtt, biztos bele is fáradtak a jó öregek mert közben közben elhallgattak beszéd közben és szinte áhítattal itták hideg sörüket. Beszéltek időjárásról, buszjáratról, régiekről. Időm volt elég ott ülni, vártam a kenyeres embert, így csendben figyeltem őket,. Jól esett hallgatni az egyszerű, ízes beszélgetésüket. Az ég tiszta volt. A távolban szépen összenőttek a fenyőfák végei az éggel, olyan volt mint egy nagy nagy mesebeli illusztráció ahogy a rettenetes nagy hegy szemközt beereszkedő a völgybe. Szinte érezni lehetett hatalmasságát. Az öregek kiitták söreiket és újat rendeltek.

-         Jut es, marad es – számolta egyikük a pénzét.

-         A busz es csak később jő fé. Minek álljak a napon.

-         Nó, Isten áldja – szólott a szentimrei és megemelte sörét.

-         Isten, az Istön ! – válaszolták rá.

Nagy csend következett majd megszólalt élénken az egyik öreg.

-         Tuggyátok, hogy mejen fáradtak ezök a mai fiatalok ? És nem es tuggyák mitű.

Másik kettő bólogatott kissé, az egyik cigarettát vett elé.

-         Tán nem es a cigerettátol ? Kérdezte az egyik csíki.

-         Dehogy es Józsi. A nem árt mert azt Isten teremtette vót és mindenki annyit használ belőle mennyit a teste megbír. Sze senki sem okád füstöt többet mint akar. Ott es a baj a drága félénél van, abba amelyike ízeket öntenek.

-         A !

-         De itt más a baj tuggyátok. Nézzétek meg, kigyün ide az a sok városi fiatal és semmi sem csinálnak csak ülnek a pokrócon vagy alusznak rajta. Ki vannak fáradva. Pedig nem dógoznak azok úgy mint a münk időnkbe. Legtöbbjén láccik a kezén, a papirossal dógozik.

-         A ...

-         Emlékeztek arra, annakidejin mikor múk kimentünk a családdal ? Úgy komástúl.  Táncoltunk, cigány is vót de ha ne diák aki muzsikáljon. Pétárbának is szépen szólott a furulyája. És münk akkoriba úgy pihentünk, hogy táncoltunk, hej, minden fehérnép akkoriban táncolt és mennyi húst megettünk.

-         A, frisset. Ezek a parizerek lelket nem láttak, olyanok mintha marhabörbűl darálták volna őket.

-         Úgy úgy. Frisset. Me ami nem evődött meg azt az állatnak adtuk s a macskának. Abbúl készül most minden francos páté. Tuggyátok meg. Maradékokbull. Na de szavam ne feledjem. Annak idején mi úgy pihentünk, mozogtunk. Me éjjel kialudtuk magunkat. De ezek ? A maiaik? Ezek mintha nem aludták vóna ki magukat.Jönnek, türelmetlenek, fáradtak, s ahogy kikerülnek a szabadba városon kívül alusznak el. Én megmondom nektek. Az a sok villany a probléma. Telis-tele van minden kábellal, televizijúval, komputerrel és minden ilyen dógokkal, má az unokámnak is ilyen mobil dzsieszemje van. Hát az kérem sugároz. Mindeggyik.elejétől a végéig. A házakba a falakba ez a sugarzás körbeveszi az ott lakó emböreket, higgyétek el no. Mán nem úgy él a szervezet ahogy kéne. Megbolondítjuk a működésünket. Kituggya mé van ez a sok francos betögség. Biza betögek az emberek mert a szervezetük mindég sugarazva van.

-         Mágnesezve.

-         A !

-         Nem tudnak alunni. Há hogy tudnának ? A sógorom fija ojjan villany szerelő. Múltkor megmutatta, mert elhíttam csinájja meg a biztositékokot nálunk, hogy azzal a ceruzáva végigment a fal mentén és mindeütt sipolt az a szerkezet. Mondotta is , hogy az ágyunk milyen jó helyen van mert ott nincs villany a fejünknél. – erre felkacagott – Mondom neki, én tudok anélkül es alunni.

-         Nekem van lámpám az ágyam mellett.

-         Nekem rádióm is van. A !

-         Te, aszonta a villanyos, hogy ahol efféle van ott félméterre sugarozza a mágnest.

-         Mágnesességet ?

-         A !

-         És ettöl nem tudunk alunni jól.

-         Hmm.

-         Na, csak azt akartam mondani nektök errül, hogy ezek a fiatalok kigyünnek abbúl a sugarazott lakásikból, munkahelyikről és ideérvve a szervezetük lenyugszik. Pihenni kezd. Igényli a nyugalmot. Kihasználja, hogy újracsinálja magát.

-         A biza !

-         Na , csak ezt akartam mondani.

-         De a bótból sem jó mán sok minden. Azt is felgyorsítják, hogy legyen oszt úgy termelik.

-         A !

Ültem csendben a helyemen és azon vettem észre magam, hogy elemzem, hol érzem jól és hol nem, magam, környezetemben. És rövid gondolkodás után igazat adtam magamban az öregnek. Igaza volt. Teljesen igaza volt. Körülnéztem és zavarni kezdett a zene ami egy hangszóróból szólott fölöttem. Zavart. Igen, ez a helyes megnevezés. Azért zavart mert én kikapcsolni jöttem ide és, hogy közel kerüljek a természethez. Gyorsan megittam sörömet és mikor megjött a kenyeres elindultam a nyaralóhoz. Eltűnt mögöttem a zene erős zaja, átvette a helyét a kutyák ugatása itt ott, a madarak beszéde és hihetetlen módon először vettem észre mókus kecegtetést a fa tetején. Majd megláttam egy pelét is. Eddig nem figyeltem fel rájuk. Pedig ott voltak körülöttem. Mind mind a teremtés koronái.

Azóta, amennyire csak tehetem, nem a generált híreket, információ özönt, érdekességeket figyeltem meg ha tehettem hanem a természet hangjait. És észre lehet venni azt, hogy minden a "porból" nő ki és oda kerül vissza. Minden egy folyamat része. Oly közel vannak hozzánk a titkok és oly távolról keressük az igazat. Pedig egyszerű. Sokkal kevesebből is megtalálnánk a választ . Jól meglenni egymással, a környezetünkkel. Ha elhinnénk azt, hogy a természetben minden megoldás és válasz már adott kérdéseinkre, akkor általános jólét lenne a földön. Csak egy ici pici odafigyelés kell. Akkora mint egy mustármag. 

Egy ideje kezdtem megérteni a jelentését ennek : 

„Luk 17:6 Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok ím ez eperfának: Szakadj ki gyökerestől, és plántáltassál a tengerbe; és engedne néktek. 

És higgyétek el, ezt feledjük el folyamatosan : bizni mindenben amit cselekszünk.

Szente Cs. János, Sepsiszentgyörgy, 2o12