Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Tace si face!
A címbéli román szólást gyakran hallottam gyermekkoromban, a túloldali Szatmárba szakadt nagyszülőknél nyaralva. Szünidei bandánkban két román srác is volt, az állomásfőnök fiai (rajtuk kívül csak a milic és még egy-két hivatalosság volt idegenajkú az egyébként színmagyar faluban). Focizás meg pecázás közben óhatatlanul is ragadt rám néhány román szó, de ezt a mondást, melyet többnyire kézlegyintés vagy alig észrevehető cinkos mosoly kísért, sokáig nem értettem. Csak a románul beszélő felnőttek használták egymás közt a közeli Károlyban vagy Szatmáron, ahová valamelyik hivataljáró rokonom világot látni magával vitt. A metakommunikációból sejtettem csupán, hogy valami rejtélyes dologról lehet szó.
Felnőttként, művelődéstörténészként ma már tudom: A tace si face (hallgass és csináld, vagy fennköltebben: hallgass és cselekedj!) eszméje a nép köreiből régesrég a hivatalos román politika rangjára emelkedett, országos és nemzetközi méretekben gyakoroltatik, mégpedig rendkívül hatékonyan, amint azt az utóbbi másfél évszázadban mi magyarok is megtapasztalhattuk!
A tace si face köznapi gyakorlatában legfontosabb a szolidaritás egymással mindig, minden körülmények között. Erdélyben például egy román hivatalnok vagy gyári munkás egymás után hozta be/hozza be intézményébe, üzemébe a nemzetbelijeit. A nagyfőnök mellett a kisfőnök is román lesz, szomszédjába rokonai, barátai költöznek, felvásárolják az elkótyavetyélt magyar földtulajdonokat, rátemetkeznek halottainkra. Egykor színmagyar erdélyi és partiumi falvak, magyar többségű városok tűnnek el így lassan az etnikai térképről. Nem kell ehhez már a Ceausescu-féle központosított erőszak sem, megy magától is – a tace si face szellemében.
Köröttünk – ezt csak a vak nem látja! – kilencvenkét éve nemzetállamok körvonalazódnak. Mindig s minden fórumon, nyíltan vagy burkoltan, a nemzeti érdekeket tartják szem előtt. Ezt legrafináltabban, legcélravezetőbben délkeleti szomszédunknál művelik (a klasszikus politika eszköztárát latinos simulékonysággal és évszázadok alatt begyakorolt alkalmazkodó képességgel vegyítve érik el céljaikat!). Csak nevetnek rajtunk odaát román barátaink. Szó szerint: Bolondok a magyarok, hogy mindig mindent előre kibeszélnek!
Jankovics Marcell Kossut-díjas filmrendező, művelődéstörténész nemrég hasonlóképpen nyilatkozott ugyanerről az Echo tévében: „Inkább cselekedj, és ne beszélj! Ha viszont beszélsz, akkor ebből mindenféle származik…”
A nyílt sisakos hadviselés és politizálás kora a XVIII. században lejárt, Európában erre utoljára talán még a barokk kor adott valamit. Lovagiasság, egyenes beszéd, őszinteség, mások érdekeinek figyelembe? Ugyan kérem! Kőkemény nemzeti és anyagi szempontok vezérlik a politikusokat mindenütt. Bármily szép is volt Ady ideája, a Dunának, Oltnak bizony már nem egy a hangja! Politikushada a „szájas Dunának”, érdemes volna hát végre valami hasznosat s célravezetőt is tanulni-átvenni az olykor lenézett szomszédoktól, különösen a románoktól – leginkább a tace si face gyakorlatát.
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt Bálint Mária Június 16, 2012, 2:56pm
-
Úgy bizony,ahogy mondod, Sándor. Alá tudjuk támasztani. Ha jól emlékszem, zárt városok voltak Kolozsvár, Temesvár, Marosvásárhely, Brassó, és még egy, ami a kedves olvasóra vár, hogy kiegészítse, mert hirtelen nem jut eszembe. Ez abból állt, hogy nem fogadtak be több lakost a város zsúfoltságára hivatkozva. Ám hamar kiderült a turpisság, mert a gyanútlan román kollégák elurulták. Mert bizony, ez annyira titkos volt, hogy még ők se tudtak róla. Országszerte, főleg Moldvában hirdették az állásokat, csalogatták őket Erdélybe. Ekkor dívott az a politika, hogy iparosítani kezdtek Erdélyben is. Kellett a munkáskéz a gyárépítéshez, aztán meg dolgozni "kellett" benne. Aki hajlandó volt odaköltözni, az kapott lakást meg 20000 (húszezer) lej letelepedési pénzt. Ez nagyjából egy évi keresetnek felelt meg. Csak a valizát kellett venni, s az új lakóhelyen mindenből újat. No, de sejthetitek, csak a románok kapták. Meg volt szabva au is, hogy egy lépcsőházban hány magyar lakhat, és hány románnak kell laknia. Ez úgy derült ki, hogy egy helybéli igen régen kért lakást minden lehető intézménytől, de nem kapott, mert nincs. Addig, s addig, amíg elindult a barátaival, és kérdezősködés alapján egyik negyedben összeírták az üres lakásokat. Addig vaslatták (erőszakos fellépés), végül a mismás (félig román, félig magyar) hivatalnok bevallotta: azokat csak románoknak lehet kiutalni, ki kell várni, hogy legyen, aki beköltözzék.
1986 -ban Kovászna megyébe 105 román ajkú tanárt helyeztek ki, úgy, hogy szinte senkinek se volt hely. Jól jött az a korábbi intézkedés, hogy gimnáziumban kizárólag csak egyetemi végzettséggel lehet tanítani, igazgató pedig bármely kicsi iskolában csak az lehet, akinek egyeteme van. Valahogy elsikkadt az anyanyelvi oktatáshoz való jogunk. Ezeket a tanerőket úgy készítették fel, hogy ... nem is tudom. Hiába futottunk a tanfelügyelőségre (amelyet eszünkbe se jutott még 1990-ben se megszüntetni), legfeljebb azzal ráztak le, hogy mindenkinek kell munkahely, a gyerekeknek pedig meg kell tanulni románul. Az tény, hogy beültek órára, nem csináltak semmit. Újságot olvastak, s ilyesmi. Esetleg elkapkodták a fejüket az apróbb tárgyak elől, amelyek néha röpködtek a levegőben. A lekiismeretesebbek megkérdeztek tőlünk néhány kulcsszót magyarul, de elképzelhetitek, mit használt ez pl. kémia esetén.
Aztán, melyik iskolába, milyen szakos tanár jutott, abból a tantárgyból nem tanultak semmit, vagy éppen nem értettek semmit a gyerekek. Akkor jutott először az eszembe, hogy netán nem is a romántanulás a cél, hanem a magyarság elbutítása. A nyolcból három év, az sok. Annyi idő alatt pusztul az erkölcs.
Azt az egyet nagyon tudták, hogy ha 3 évet kibírnak, kapnak 20 000 lejt jutalmul.
-
-
Nem kell ezen sokat gondolkozni: tace si face!
-
Hozzászólt Tállai Enikő Június 15, 2012, 10:39am
-
van benne igazság...
-
Hozzászólt Rokonál Ágnes Június 13, 2012, 9:15pm
-
Ebben a kommunikációs zűrzavarban bizony sokszor megbánja az emberlánya, hogy megszólalt... Utalok itt a régóta tisztelt Jankovics Marcell-idézetre :)
A debreceni Kölcseyben nemrégiben nyílt "megyós" kiállításra is utalva ezzel, ahol mint érdekelt szülő egy megnyitói kérdésre a megkérdezett festőpalánta: - Mit akartál a pöttyös labdával kifejezni? - kérdésre a válasz ez volt: - Kérdezd meg tőle!
Elsőre frappánsnak tűnt, aztán elgondolkodtam. Ha a festő beszélni tudna, költőnek tanulna :D
-
Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Június 12, 2012, 8:26pm
-
El kellene gondolkozni rajta...
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz