Tavaszi  ébredés.

                   Elmúlnak  a  zord  idök  is  vérge,

                   Télnek  se  hire  se  hamva  már,

                   Sziporkázva  kúszik  fel  az  égre

                   A  rég  óhajtott, s  áldott  napsugár.

                   Álmaiból  ébred  a  természet,

                   Virágzásba  kezdenek  a  fák,

                   Amerre  az  emberi  szem  ellát,

                   bontakozik  sokszinü  virág.

                   Enyhe  szellö  fuvallat  a  réten

                   Viszi  szét  a  virág illatot,

                   Oly  gyönyörü  lett  ez  a  természet,

                   Mert  most  ismét  új  ruhát  kapott.

                                    Kenéz  Gyula

                        Nagyvárad  2011. Április. 28.