Erdélyi magyarok a világban

"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"

Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Tavaszváró

Sokféleképpen és sok mindenről ábrándozunk így tél végén, tavaszra várva. Tény csak egyetlen van ez ügyben: hogy nagyon várjuk a tavasz érkezését.
Az ábrándozás egyik formája számomra, hogy a nagy bevásárló központokban hosszú
időt töltök virágmagok társaságában, és tősgyökeres tömbházlakóként virtuálisan
kertészkedem, amit egyébként mindig szerettem volna élőben. Csodálom a
fűszernövényeket, a kakukkfüvet, kerti rutát, egyik-másikból, mint a metélőhagyma, rozmaring vagy bazsalikom,
majoránna egy-egy cserépbe ültetek is, s amellett, hogy illatoznak, s ez
utóbbi szúnyogok ellen is véd meg ételekbe is belerakom. Ám az igazi öröm most
ért, amikor felfedeztem, hogy a csomagolásokon a növény, illetve virág magyar
neve is rajta van.

Boldogan közlöm önökkel, ez már kész tobzódás, nyelvi hedonizmus!

Ugyanis ezek a virágok nemcsak gyönyörűek, hanem a nevük is csodálatosan hangzik magyarul, és sokat közülük mi itt más néven ismerünk. Ott
van például a büdöske, ami igazából bársonyvirág,
vagy a legényvirág, amit mi
törökkontynak nevezünk, de ide tartozik gyerekkorom kedvence, a fényimádó
portula, igazi nevén porcsinrózsa. Tudják,
ott szaladgál a kövek között, ház tövében, járdaszélen, és színpompásak kis
virágai, na és a járda széli ágyások gyermekkoromban mindig telve voltak
estikével, mert ő meg az árnyékot és az éjt kedveli, és a csodatölcsér titokzatos nevet viseli.

A kakukkmák, kígyószisz, vörösbegyvirág, évelő szarkaláb, magyar zergevirág – csak

néhány név, ami az állatvilágot idézi, s nyáron boldogan megvesszük a
virágpiacon, de aki teheti, kertjében is termeszti. Gyönyörű a harangláb, a sokszínű lángvirág, a háromszínű évelő kokárdavirág vagy a leheletnyi fátyolvirág.
Az évelő csillagfürtöt is szeretjük,
csak a nevét nem tudja legtöbbször még az sem, aki árusítja. De mit szólnak
önök, van tiritarka, ötszirmú, árvácskára emlékeztető bohócvirágunk is, amit cserépben is termeszthetünk.

Addig is, amíg eljő az igazi tavasz, s ezek a szépségek kikelnek, majd felnőnek,
kinyílnak, legalább ízlelgessük nevük szép magyar zenéjét.

Megtekintések: 275

Tetszik

0 tagnak tetszett

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Horváth Klára Április 7, 2010, 10:12pm: Új világ kezdődik, új élet, tavasz!

Az utóbbi hetekben Wass Albert könyveit olvasom esténként tv nézés helyett, nincs is készülék a lakásunkban már évek óta. Többre értékelem a személyes kapcsolódást családom tagjaival, a baráti beszélgetéseket, találkozásokat ehelyett, vagy a könyvek adta élményeket. Minden este olvasással zárom a napjaim elalvás előtt. Nagyon közel érzem magamhoz az Erdélyi író világoz való viszonyát, a természet apró szépségeinek megfogalmazását. Megosztok Önökkel egy részletet egyik könyvéből, amely a tavasz szépségeit tárja elénk az ő olvasatában. Van egy olyan szándékom is ebben, hátha kedvet kapnak a hazájából kivetett író könyveihez Önök is.

Részlet Wass Albert: A funtineli boszorkány, Kunyhó a Komárnyikon című kötetéből:
„A tisztás fölött lomha repüléssel egy dolmányos varjú szállt át. Suhogtak a szárnyai. Csőrében ág volt. Mögötte mély volt az ég, és kék, mint vadjácint csillaga, harmatos reggelen.
A tavaszt már nem lehetett megállítani, hiába borult el olykor az ég, hiába tért vissza a havazás. Ha reggelre fehérre is ébredt a tisztás, csak egy szél kellett, hogy szétverje a fellegeket, és kisüssön a nap: délre már újra virágzottak a kikericsek, s lilába vonták a vedlett zöld gyepet.
Legyőzhetetlenül haladt a tavasz a maga útján. Délutánonként fölterelte a szellő a bükkös aljából a varjútövis virágzóbokrának édeskés illatát, és a bükkös szegélye tele volt hóvirággal, kékjácinttal, kakasmandikóval. Csillaggyúláskor szalonka-párok szálltak át csapongva a tisztás fölött, és a levegő megtelt valami fárasztó, édes-fanyar szaggal.
Egy hajnalon ott állt az ajtóban. Akkor kelt a nap a bükkös mögött, még csak rézvörös tüzek jelezték az égen, hogy érkezőben van. A hajnal hűvösségében szelíd illatok keringtek, puhák, és az asszony ott állt az ajtóban és nézte a tisztást, mely lila volt a sok-sok kikericstől, s minden virág szirmán, mint ezernyi gyöngyszem, csillogott a harmat.
És akkor egyszerre meghallotta a fajdkakast. Tisztán élesen vált el a hang a csöndtől: „Tak…tak…tak…tak-tak…sűrűrű, süsürű, süsürű. Aztán már a madarat is látta. Ott ült feketén, hegyesen, akárha késsel metszették volna ki az erdő testéből, ott ült az egyik fenyő tetején, és nyakát előre nyújtva köszöntötte a napot. „Tak…tak…tak…tak-tak…sűrűrű, süsürű, süsürű…!
Valami különös, lelkes öröm szaladt keresztül a szívén. Szeretett volna felkurjantani a madárnak, nagyon kacagni és világgá kiáltani, hogy igen, igen, itt a tavasz! Vége a hónak, a hidegnek, a sötétségnek, új világ kezdődik, új élet, tavasz!”

Ezzel most én is így érzek, s gondolom mindenki, a szokatlanul hosszúra nyúlt telünk után, már óhajtjuk a szép tavaszt! Eltenni a téli kabátokat, a pulóvereket, a csizmákat és könnyedén sétálgatni a tavaszi szélben.

Hozzászólt Bögözi Attila Március 25, 2010, 11:54pm: Arra buzdít Kuti Márta a tavasz ürügyén minap közzétett remek kis jegyzetének végszavával, hogy „addig is, amíg eljő az igazi tavasz” (lám, hamarább megérkezett, mint néhány napja gondoltuk volna!), hogy ízlelgessük a fűszer- meg egyéb növények „nevének szép magyar zenéjét”.
Nos, gondolom nem haragszik meg a jeles filológusi alapképzettségű szerző, ha a felsorolt növénynevekben (pl. kakukkmák, kígyószisz, vörösbegyvirág, évelő szarkaláb, magyar zergevirág stb.) jómagam elsősorban nem a „szép magyar zenét” csodálom, hanem a nevek pazar képi világát, ami gyakran költői magaslatokban szárnyal. Még ott is ahol a növénynév hangsorának minden egysége mindössze szemantikai jegyeket fejez ki – függetlenül attól, hogy a névalkotás a meglévő nyelvi elemek jelentésének átértékelésével vagy alaki eszközökkel (például: szóösszetétel, szóképzés) történt. Ez fölöttébb igaz például a szintagmatikus szerkesztéssel alkotott növénynevek (kakukkmák), de nem kevésbé hatásos a metaforikus névátvitellel keletkezett növénynevek (kígyószisz) esetében is.
Olyannyira csodálatos, izgalmas, elbűvölő világ ez a magyar növénynevek univerzuma, hogy amikor gyönyörködni szeretnék a magyar nyelv páratlan szépségeiben, az esztétikai élményt leginkább a jó öreg herbáriumokban, füvészkönyvekben keresem, melyek gazdag tára, sokkal több elbűvölő, lenyűgöző, csodás, varázslatos, káprázatos, bűbájos (a szinonimák sora tetszőlegesen folytatható) szóalakot kínál, mint egy sereg botcsinálta modern költő szegényes, fantáziátlan nyelvi világa - együttesen.
Mert ki ne tudna gyönyörködni, az olyan szóképekben, mint: sípfű, sikkantyú, angyalédes, vénuszhaj, agárnyom, macskatalpfű, csókalábú útifű, magas szarkaláb, bábakalács, réti bakkszakál, kékvirágú-ökörfark, illatos ábelfű, nehézszagú pipitér, vérehullófű, bolondító beléndek, kecskerágóbokor, boszorkányléptefű, csikorgófű, csillaghúr, csipkepitty, csókabuk, méregölő ebfáj, ebfaképű lóbenge, guzsalyülővirág, gyermekláncfű, imádságbokor. És akkor még nem említettem az istenes növényneveket, mint istenabroszkája, istenharagja, istenszakálla, istenkalapja, istenlovafarka, istenkecipója, lajtorjatüske, bakszarvú lepkeszeg, soktérdű salamonpecsét vagy még több tucat hasonló, itt szándékosan csak gyógynövények közt tallózott elnevezés, melyeknek ismerete – sajnos - egyre kevesebb, fűvész-berkekben még otthonosan mozgó ember kiváltsága.
Ezért is öröm volt Kuti Márta sorait olvasni, melyek egyben alkalma adtak e néhány soros továbbgondolásra. Köszönet érte Márta!

Hozzászólt Zsehránszky István Károly Március 22, 2010, 3:55pm: Márta, hogy Te mivel foglalkozol!
Irigyellek érte.
Szia,
Zseka

Hozzászólt Szendrei Mikó Zoltán Március 22, 2010, 10:00am: Köszöntő

Két kicsi virág, nyiladozik
olvadt hónak peremén,
Nem ismervén idejüket
kézen fogva állnak útszélén.

Gyerek kacaj közelítve
szaladnak a fürge lábak,
Sikongatva kergetőznek
bokrok közt, a tavaszi árnyak.

Ibolyának szemtükrében
fürdőzik hóvirágnak fénye,
Boldogságban éljen együtt
természetnek… minden teremtménye!

Hozzászólt Szekeres Erzsébet Március 22, 2010, 8:23am: Kankalin Nagy Attila

Asztalomon a kankalin
Mint versből lóg ki sanda rím
A szirmát ejti barnulón
A dobbanásra halkulón

Mert amit szívem félre ver
A sárga szirmok élik fel
S pusztulnak merthogy zaklatott
Már minden mondat mondatod

Mi benne rejlik érted ép
Ha élted épen éled még
A színek lelke s illata
Azé ki böven inna ma

Éles vizekből tiszta fényt
S hozna a fénynek ép edényt
Asztalomon a kankalin
Ámulok csendje hangjain

Ezen a szép tavaszi napon szeretettel köszöntöm.
Erdély magyarjait

Hozzászólt Nagy Kemény Géza Március 22, 2010, 12:17am: Jó éjszakát!

Hozzászólt Nagy Kemény Géza Március 22, 2010, 12:17am

Hozzászólt Nagy Kemény Géza Március 22, 2010, 12:15am: TAVASZI KIKERICS

Hozzászólt Apáthy László III Március 21, 2010, 11:04pm: Kedves Kuti Marta!
Jo hirem van! Lehetseges, hogy tavoli verrokonok lehetunk! Az en uknagyanyam volt uzoni Kuti Maria (1835Majus 11-?). A ferje volt abranfalvi Ugron Janos (1817-1882). NAGYON erkekelne kikutatni, hogy e tenleg rokonok lehetunk. En 30+ eve kutatom a csaladom genealogia, tortenet, es heleldika. Ha erdelel az uzoni KUTI csalad leszarmazasi tablaja, oromel elkuldom email-be. Legy szives irjon vissza a Laszlo.Apathy@verizon.net email cimemre.
Erdelyi csalad szeretettel olel,
Apathy Laci
Englewood, Florida
Ui: Bocsalatot kerek, hogy az en magyarom nem nagyon jo. Meg nehezeben olvasom.

Hozzászólt Hochmal Magda Március 21, 2010, 9:54pm: Mindig a tavasz volt a választott évszakom,de ahogy öregszem mind jobban szeretem, és egyre türelmetlenebbül várom. Van egy kis kertem, ahol a tavasz érkezésében gyönyörködhetem. Fák, virágok madarak hüséges barátaim.A hóvirág már kecsesen bólogat, mikor meghallom az üzenetet: kicsi csűr, kicsi csűr! Tudom, hogy most már elmegy a kicsi madaram, mert nagyobbra vágyik, de nem végleg. távozik. A kora reggeli órákban füttyel ébreszt Velem maradnak a virágaim: a hóvirág, tőzike,az azúrkék májvirág, már pattannak az aranyeső rügyei és nyitásra kész a mahónia bokor is. A piros, lila , sárga, fehér kankalinok egyre szinesebbé varázsolják a kertünket.Amikor a nárciszok kivirágoznak olyan a kert, mintha , aranyban fürdött volna. Aztán jönnek a bazsarózsa, szegfű,viola, közbena fák is díszbe öltöznek: a meggyfák hófehérbe, az almafa halvány rózsaszín, utoljára a diófa virágzik, de apró kék virágait hosszű évekig eszre sem vettem, Ezek a virágok magukhoz csalogatják a méheket, pillangókat. Jól esik elgyönyörködni szorgos, gyüjtögető munkájukat.