Vasárnap felemelő ünnepség színhelye volt a marossárpataki református templom és templomkert, ahol a gyülekezet és számos vendég jelenlétében avatták fel dr. Tavaszy Sándor, Erdély egykori püspök helyettes főjegyzőjének, teológiai professzorának, tudósának és filozófusának mellszobrát. Az alkotás kivitelezője Miholcsa József szobrászművész volt, aki a helyi presbitérium felkérésére készített újabb szobrot a településnek.

Az ünnepi istentiszteleten, a pontosan 60 éve szívrohamban elhunyt dr. Tavaszy Sándor unokája, dr. Juhász Tamás teológiai professzor szolgált. „Rövid tájon lehet homályban járni, de hosszú ideig lehetetlen. Aki világosságban jár, annál diadalra jut az igazság. De a világosságért meg kell küzdeni.” – idézte a tudós teológus szavait az igehirdető, aki egy nyitott könyvhöz hasonlította dr. Tavaszy Sándor életét, amelyre ma is érdemes odafigyelni. Dr. Juhász Tamás elmondta, hogy a Marossárpatakon született, mélyen hívő Tavaszyt minden téren a töretlen tenni akarás jellemezte. Néhány hónappal Trianon után, Vécsi Szövetség néven egy lelkipásztori közösséget hozott létre, amelynek célja Erdély lelkipásztor társadalmának megerősítése, a széthúzás kiküszöbölése volt. „Tavaszy Sándor több irodalmi és művelődési egyesület szellemi irányítója volt a két világháború közötti időszakban, amikor az anyaországtól elszakított Erdély nagyon nehéz időket élt meg. Ezért a munkásságáért, a magyar  magyar művelődés fellendítésében szerzett kimagasló érdemeiért kapott 1940-ben Corvin-koszorút Horthy Miklóstól, olyan hírességek mellett, mint Berde Mária, Tamási Áron, Kós Károly, Nyírő József.”- fejtette ki Dr. Juhász Tamás.

Életszükségletnek vallotta teológiai szolgálatát

A prédikációt követően, Stupár Károly helyi református lelkipásztor megköszönte Dr. Juhász Tamásnak az igehirdetési szolgálatot, Miholcsa Józsefnek a szobrot, majd igefelolvasással köszöntötte az egybegyűlteket: „Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket.” – (Zsid 13,7).

Dr. Tonk Márton Tavaszy Sándor életéről és munkásságáról tartott kimerítő előadást, aki apai nagyapja volt. Az egyetemi tanár elmondta, hogy Tavaszy egy kiegyensúlyozott, nyugodt ember volt, aki Istentől kapott ajándéknak tekintette, hogy 30 évig taníthatott a kolozsvári teológián.  „Életfelfogásának tisztaságát írásai bizonyítják, amelyekben mindennél fontosabbnak tartotta Istentől kapott megbízatását, így életszükségletnek vallotta teológiai szolgálatát.” – fogalmazott Dr. Tonk Márton. Tanulmányait befejezve, Tavaszy Sándor már csak látogatóban járt Marossárpatakon és Pókában, ahol gyermekkorát töltötte. A sárpataki gyülekezet nagyon szerette volna, ha lelkészként tér vissza a faluba. Adorjáni Károly egykori igazgató-tanító Jénába küldött levelet, hogy meghívja lelkésznek, de Tavaszy Sándornak más életutat rendelt az Úr.  

Kerekes Ibolya az Erdélyi Kárpát Egyesület nevében mondott beszédet, amelyben a természetbarát Tavaszy Sándorról szólt, aki 1937 és 1945 között az egyesület elnöke volt. „Jó lenne, ha minél több természetjáró polcán ott lenne az Erdélyi tetők című kötet, amelyben kirándulási élményeit, az erdélyi tájak szépségeit írta le Tavaszy Sándor. A közelmúltban, egyesületünk megalapításának 120. évfordulójáról emlékeztünk meg, s az ünnepségen Tavaszy Sándorról is elismerően szóltunk, aki továbbvitte azt a célt, amit az alapító tagok 1891-ben felvállaltak.” – emelte ki Kerekes Ibolya.

Tartalmas ünnepi műsor

Az ünnepi beszédek Antal István nyugalmazott lelkipásztor visszaemlékezésével zárultak. Tavaszy Sándor egykori tanítványa nagytiszteletű és nagyméltóságú embernek nevezte Erdély nagy tudósát, majd elmondta, hogy élete és szolgálata során igyekezett a tudós professzor intelmeit betartani. „Nagy öröm volt számomra, hogy egy fél évet hallgathattam színvonalas előadásait, s szavait lelkemben zárhattam. Méltóságágán érződött, hogy azt Istentől kapta. Tavaszy Sándor holtteste mellett, néhány teológiai hallgató kollégámmal, éjjel-nappal díszőrséget álltunk, a vállunkon vittük a sírhoz és mi magunk szórtuk a lapátokkal az erdélyi göröngyöket a koporsóra, tiszteletünk és nagyrabecsülésünk jeléül.” – emlékezett vissza a lelkipásztor, aki később abban a kitüntetésben részesült, hogy megkaphatta Dr. Tavaszy Sándor palástját. „Imámban arra kértem Istent, hogy soha méltatlanná ne váljak a palást viseletére.” – fejezte be Antal István. Szavait követően vallásos verseket és énekeket mutatott be a Mini7 helyi ifjúsági csoport, a helyi nőszövetség részéről verset mondott Kozma Zsuzsánna, majd Istent dicsőítő énekeket adott elő a Bíró Jenő vezette Maros megyei lelkészek kórusa.

A templomi ünnepséget követően került felavatásra a templom udvarán elhelyezett Tavaszy Sándor mellszobor, amelyet Dr. Juhász Tamás teológiai tanár és Kovács Győző a helyi református egyház gondnoka leplezett le. Koszorúzott a helyi nőszövetség, az Erdélyi Kárpát Egyesület, valamint az egykori tudós professzor leszármazottjai.

A szoboravatási ünnepség szeretetvendégséggel zárult, ahol a vendégek megkóstolhatták a híres marossárpataki gyümölcspálinkát és a finom töltött káposztát.

Ki is volt Tavaszy Sándor?

Tavaszy Sándor 1888. február 25-én született Marossárpatakon, erdélyi középbirtokos családból. A Búzaházáról származó édesapja, a szilaj természetű sárpataki és a nyugtalanabb felfelé törekvő sáromberki népnek volt falujegyzője. Édesanyja, mivel Pókából származott, a kis Sándor a pókai nagyszülőknél nevelkedett. Marosvásárhelyen járt iskolába és gimnáziumba. Teológiát és filozófiát Kolozsvárt, Jénában és Berlinben tanult. Kolozsvárt lett vallástanár, majd 1920-ban teológiai tanár. Szülőföld iránti ragaszkodásának és szeretetének tudható az, hogy Trianon után is vállalta az itthon maradást. Azok közé tartozott, akik Trianon után is vállalják a küzdelmet és ott van eszmetársaival mindenütt, ahol „komoly ügy”- ről van szó, és ahol nemzetépítő munka folyik.

1924-ben a kolozsvári Református Teológia igazgató professzorává választották meg.

A harmincas évektől kezdődően széleskörű közművelődési tevékenységet folytatott. Részt vállalt egy sor kiadvány -- Református Szemle, Új Erdélyi Múzeum, Ellenzék, Független Újság, Pásztortűz, Kálvinista Világ, stb. -szerkesztésében. 1930 - 40 között az Erdélyi Múzeum Egyesület Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudomány szakosztályának elnöke, valamint az EME egyik alelnöke volt.

1937-ben egyházi kerületünk püspök helyettes főjegyzőjévé választották. Ő lett erdélyi anyaszent-egyházunk második őrállója. Tucatnyi könyvet, 800 tanulmányt és számos cikket írt.

Az 1989-es fordulat után újraindult az Erdélyi Szépmíves Céh egykori kedves kötete volt az ő kirándulásainak, a bejárt utaknak emléket állító Erdélyi tetők c. könyve. Ez a könyv egyúttal szép vallomás a hazaszeretetről is. 1951. december 8-án hunyt el szívrohamban, 63 éves korában. Sírhelye a kolozsvári házsongárdi temetőben van.

A falu szülöttjének emlékét és nagyságát a református templom belső falán elhelyezett emléktábla is hirdeti, amely 2001-ben állítatott. 

 Berekméri Edmond