Tea illatú vízió
Írta: Attila-benczi (Dawn Bat)
A víz felforr, mégis csak jó.
Forró tea illatától lassan
Elbóbiskolok. Földön újság
Hever. Talán rossz helyen
Kerestem, kutattam
Sehol nem lelem.
Gondolataim zavarosak,
Csak ámítom magam,
Fantáziám rabja lettem.
Ott jó nekem? Tévhit.
Igen ott, kint az életben
Napi kilenc órát húzom az igát,
Estére aszalt szilvaként hullok
A székemre s bambulok magam elé.
Már nem tudtam mit kerestem
Zárt világom kapuján beléptem,
Végül is megleltem: Rég elvesztett
Énemet. Nem lettem boldogabb,
Mert itt is magam vagyok.
Hol a valóság, hol az álom?
Lüktető gondolatok. Tanácstalanul
Nézek körbe, semmi változás.
Lehet, még mindig álmodom?
Látom magam székemről felállni,
De te, te is ezt teszed
Világainkból kilépünk, zavartan
Körülnézünk: Minden ugyanaz.
Végül is, mindig egyedül.