Félálomban volt még, mikor nagyot pattant a hamvadó fa a kihűlő kályhában. Álmosan figyelte a gyerekek édes szuszogását a kiságyak felől. Kinn téli sötétség, csak a szél zörgette a redőnyt. A férje felé fordult és szorosan magához ölelte. Keljünk, suttogta a fülébe, még ki kell vinnem a szatyrot bolt elé, te addig rakd meg a tüzet. Halkan öltöztek, majd az asszony betakargatta a kicsiket. Kihűlt a szoba. A csíkos szatyorba először két tejesüveget dugott, majd legyintett és egy harmadikat is kihozott mellé a spájzból. Ott lesz Beringye bácsi is, általában harmadik-negyedik a sorban, nem tud aludni, mióta megműtötték, tedd le mellé az üvegeket, engedte ki férjét a kapun és gyorsan összeszedte a terasz szélére készített gyújtóst.

Halkan csörömpöltek a tejesüvegek, ahogy a férfi sietve átvágott a parkon. A kivilágítatlan kis bolt előtt tömeg sötétlett. Az én istenem áldja meg őket, hát hogy nem tudnak ezek otthon aludni az ágyukban, sziszegte elkeseredetten és kutatva végignézte a sort. Legelöl két ismerős öregasszony, álmos diáklány, odébb szatyrok, kucsmás és sapkás öregek. Beringye bácsi sehol. Elkeseredetten kocogott a sor végére és magában számolgatni kezdett. Huszonkét ember szorozva két literrel, mert ennyit adnak, ha megjön a tej, és, édes jó istenem, lehet, hogy ma sem fog jutni. Van valakinek órája, fordult hátra egy fiú, még fél óra nyitásig, csak fél hat van, jött a válasz a sor elejéről és az emberek megadóan hallgattak a sötétben. Hideg volt.

Háromnegyed múlt öt perccel, lihegte az asszony, mikor a parkban összefutottak, el fogsz késni, ha ma sem jár a villamos. Ott a szatyrunk egy csíkos sálas bácsi mellett, középtájon, azt mondtam, éjszakai műszakból jössz, vágódj be a sorba, ölelte magához a férfi egy röpke csókra és futott a megálló felé. Az asszony zihálva sietett tovább és majdnem elcsúszott egy jégfolton, mire a bolthoz ért. A sor vége befordult a sarkon és elveszett a sötétben. Na, most segíts meg istenem, fohászkodott némán és félénken kotorászni kezdett a lábak között heverő szatyrok körül. Na, mit keresgél itt, tán be akar tolakodni, álljon csak a végére, utasította rendre egy fogatlan mámi, és nagyot lökött rajta. A sor hirtelen megmozdult, életre kelt és vonaglani kezdett, mint a kígyó. Egy kucsmás férfi megtántorodott. Mit lökdös, hamarabb voltam itt, csak maga bepofátlankodott elém! Ne beszéljen már, mindenki tudja, hogy maga protekciós, tegnap is láttam, mikor egy üveggel többet kapott, ne is tagadja! Mit fáj az magának, ha maga ilyen balfék, én meg szemfüles vagyok. Na és? Tehet egy szívességet, intett be a kalapos és mosolygott. Adok én neked mindjárt olyan szívességet, emelte magasba szatyrát a kucsmás és megcsörrentek az üvegei. Ne engedjék őket, emberek, ha kijön a milícia, itt ma nem nyit ki a bolt, zúgott a tömeg és összezárt a sor. Az asszony gyámoltalanul guggolt és próbálta szatyrát megtalálni a lábak között. Érezte, ahogy a veríték kihűl a hátán és nedves ruhája a derekára tapad. Ekkor kinyúlt egy kéz, és behúzta a sor közepén. Maga jön éjszakai műszakból, ugye kedveském, hunyorgott rá egy sápadt arc a csíkos sál alól és kezébe adta a szatyrát. Milyen éjszakai műszakból? Vasárnap nincs éjszakázás, sziszegte egy vörös hajú nő mögötte és megragadta a karját. Exportra dolgoztunk, suttogta ő a könnyeivel küszködve és belekapaszkodott a csíkos sálas öreg kopott kabátjába.

Hat óra, rikkantotta valaki a sor elején és a tömeg meglódult, majd hármas sorokba rendeződött. Üvegcsörgés hallatszott, csoszogás, majd egy energikus női hang azt mondta, engedjenek csak elvtársak, hadd nyissak ki vagy délig itt akarnak álldogálni. Akar a fene, suttogta a bácsi mellette, ezért a két liter vizes löttyért, amit tejnek becéznek. Legyintett, majd gyűrött zsebkendőt vett elő és beletörölte az orrát. Ki jött ma nyitni, kérdezgették a sor végéről nyakukat nyújtogatva.  A Nyúl Ica, mondta valaki elölről és az emberek behúzták a fejüket. Na, a legjobb, ez mindig kitalál valamit, suttogta a vörös hajú és nagyot sóhajtott. Mindjárt negyed hét, elkésünk a munkából, mikor kezdik már osztani a tejet, morgolódott a sor vége. Még átveszik, átszámolják, legyen türelemmel az elvtárs, szólt hátra egy kontyos asszony és kitámasztotta az ajtót. A sor megindult, lassan hömpölygött a tömeg, fel a pár lépcsőfokon, majd összeszorult az ajtónál. Benn újra hármasával rendeződtek, és egyesével értek a kasszához. Minden ember két litert vehet, értve vagyok elvtársak, darálta a kialvatlan szemű eladó és végignézett a tömegen. Megindultak.

Álljon csak elém, tolta előre a csíkos sálas öreg az asszonyt a pult felé közeledve, jut majd nekem is, mosolygott fogatlan szája. Az alumínium kübli oldala kongott, ahogy a merőkanál hozzáért. Kis tejtócsák kanyarogtak a pulton, amit az eladó néha lendületes mozdulattal lesuhintott a pult alatt álló küblibe. Úgy sem látják. Nyúl Ica rendületlenül merte a tejet a mázát vesztett tölcsérbe. Kis vizes hab kunkorgott az üvegek tetején. Ma kimért tejet kaptunk elvtársak, akinek nincs műanyag kupakja az üveghez, az el is mehet, mert nem szolgálom ki, harsogta. Mi az, hogy nem szolgál ki, nyelt nagyot az asszony, és tétován a pultra koppantotta az üvegeket. Nézze, tegnap sem jutott, ma muszáj vigyek valamit a gyerekeknek. Tegnap gyári tejet kaptunk, gyári dugaszolással, ha lemaradt róla az elvtársnő, arról én nem tehetek, vonta meg vállát Nyúl Ica. Most kimért tej jött, amihez műanyag dugó kell, ha nincs magának, márpedig látom, hogy nincs, úgy nem szolgálom ki, mert utasítást kaptam. Miféle utasítást, kérdezte a csíkos sálas és megfogta az asszony remegő könyökét. Veszélyes fertőzést lehet kapni, ha az ember dugaszolatlanul szállítja haza a tejet, a mi pártunk és kormányunk ügyel a dolgozók egészségére, tehát magának nem adhatok tejet, rázta fejét méltatlankodva Nyúl Ica és elfordult. Ki következik, kérdezte határozottan és elkezdte csorgatni a tejet az öreg palackjába. Az asszony nem szólt, megfordult, jól megnézte magának Nyúl Icát, az öreget, a sort, majd üres üvegeit lóbálva kilépett az ajtón. Kinn már pirkadt és fázós verebek gubbasztottak a kopár bokrokon.