Találkozás. Másként.
Írta: Attila-benczi

-Szia, Fapadnagypapi!
-Szia, Habpapi!
-Sziasztok, kincseim!
Nagyon rég láttalak benneteket. Már olyan… Nem is emlékszem rá…
A sulit nem is kérdezem, mert arról egy gyerkőc sem mesél szívesen.
Mondd kicsi Csillagszemű! Van már udvarlód?
-Látom formában vagy. Anya jól mondta: „Laza és vicces”
-Hát igen kicsim! Mindig vicceltem, bármi is történt. Az jó dolog… Nem érdemes szomorkodni.
-Papus! Igaz, hogy a Bobó a bolha mesét te találtad ki?
-Igen! Én. Mért?
-Anyu minden este el mesél egy storyt. Imádom!
-Én meg a Sziszegi úr kalandjait szeretem. Azt meg keresztanyu szokta mesélni.
-Édesek vagytok. Örülök nektek. Csak azt sajnálom, hogy nem láthatlak benneteket.
-Nagypapi! Mennünk kell… Sok a tanulnivaló és huginak holnap az első suli napja.
-Oké kincseim, menjetek. Puszilom anyát és a többieket.
-Hugi igyekeznünk kell,mindjárt esni fog.
-Igyekszek, csak… Csak ezt a rózsacsokrot… Ideteszem… a fejfához!
-Tegyed. Szerette a virágokat.
-Szia, Fapad nagypapi!
-Szia, Hab papi! Jövő héten is eljövünk.
-Menjetek kicsikéim! Kár, hogy soha nem találkoztunk.

Eleredt az eső. Meleg apró szemű nyári eső… a felszakadozó felhők mögül… Melegen, mosolygósan kikukucskál a Nap.