Az ébresztő megszólalt és kérlelhetetlenül, követelőzve csilingelte, hogy "felkelni, felkelni"! A lány kicsit fáradtan ébredt, kedvese még álomban , egyenletesen szuszogott mellette.

Kávét kell főznie, mert Ő mindjárt indul.

Aztán felkelt és elindult a konyhába kávét főzni. Felhúzta a redőnyt és a téli nap sugara beömlött a csöndes konyhába. A kopár fákat simogatta a fénye és a reggeli csend megbújt az ágak között.

Gyorsan odatette a kávét és még egy pillanatra visszabújt mellé, jó volt a meghittség, a melegség.

A kávé illata hamarosan megtöltötte a lakást. Bekúszott a nappaliba, - mintegy figyelmeztetés képen - hogy hamarosan indulni kell.

A kávét csendben itták meg és tudták, hogy talán ez volt az utolsó!

A lány integetett a teraszról, búcsúképpen, mert elmegy, - megint elmegy! A fiú visszaintegetett neki és beszállt az autóba. Régi emlékek cikáztak át a lány agyán, aztán vett egy mély lélegzetet és átgondolta a napi teendőket. Karácsony van és az üzletek korán bezárnak.

Gyorsan megsütötte a barátainak szánt süteményeket és sebtiben elindult vásárolni.

A hó elolvadt és a kocsi alatt hatalmas tócsában állt a víz. Ügyesen betornázta magát az autóba és beindította a motort.

A kihalt utcákon, néhány kanyar után már az üzlet előtt állt, ahol csak néhány autó parkolt. Hmmm! A későn jövők - mélázott!

Az üres közérten átviharzott a roskadásig teli polcok között és lekapkodta a szükséges venni valókat. Leértékelt karácsonyfák hajbókoltak az ajtó mellet, - ők sem kellettek senkinek!

Sehol egy ember, ilyenkor érdemes vásárolni, - gondolta - gyorsan fizetett, aztán a teli kosárral elindult és berakta a csomagtartóba! Kikanyarodott a parkolóból. Eszébe jutott, hogy elfelejtett halászlé kockát venni. Na, most már mindegy, - majd jövőre!

Hazaérve, kivette a kosarat a csomagtartóból. Nehéz volt. Becipelte a lépcsőházba és az ajtó csöndesen csapódott be utána.