Jézusom! - kiáltok elcsukló hangon -

Valami kicsi, fémes test közeledett
csillogva az erőtlen napfényben.
Apró volt, a kicsinyek közül való.
Elmosódott fehér foltnak látszott.
Tomi ellazult.
- Hát ennyi. A frászt kapom ezektől a nyavalyásoktól.
Néha azt hiszem, jobb lenne, ha nem lennének.
Tomi, óvatosan elfogta mind,
s egy fémdobozba tette őket.
Lassan hátrál, s közben az eget
figyelve onnan ahonnan ezek jöttek.
Érzett valami furcsát. Tudta, jelek...
Az erdei kunyhójába érve
kinyitotta a dobozt.
Csillogó fémdarabkákat talált.
Tenyerében és lelkében enyhe
bizsergést érzett.
Szeméhez közelebb emelte az egyiket,
mert ujjaival érezte a barázdákat.
Igen, ezek betűk!
Izgatottan végig nézte mind, ezeket olvasta:
Szeretet
Hűség
Barátság
Tisztelet
Odaadás
Önfeláldozás...