Gondolkodom,este van.Egyszer meghalok,nem most hanem mikor elvégeztem teendőimet,mikor haszontalanná vállok,mikor már megvénültem ha kérhetem.Na majd ha eljön az időm s én messze leszek falumtól.Vigyetek haza megpihenni.Gondolkodom.Számadást végzek.Mi van ha nem lesz pénz rá.Messze van ,drága a temetés,a hazavitel,a pap(ó Uram bocsá' az egyházadót se fizetem mióta...mióta is? Fene tudja...Isten bocsássa meg kompenzálom jócselekedeteimmel.) Drága lesz ez az ut.Mit tegyünk? Ekkor jön a nagy gondolat! Te hát minek a testem cipelni? Bezárni ládába hogy ne lássam a dombokat,hegyeket,ne érezzem miccs illatát Királyhágón,ne lássam édes Kolozsvárt a csoda palotákat Bánfihunyadon,a Marost ,a füstös kéményeket Marosvásárhelyen,Szovátát,Parajdot,Korondon az árusok sokaságát,Farkaslakát,szép Székelyudvarhellyet s falum lombos erdejét.Jaj mindettől ne fosszatok meg! Igaz,igaz láttam már sokszor ismerem az ut minden kanyarát,minden gödrét,minden fáját.Ismerem a templomok tornyát,harangszavát,sok emlékèt minden utnak s az izgalmát érkezéskor,szomoruságát bucsuzáskor. Kérnék egyet utoljára nagyot és hatamasat.Haza megyek én magam s ha porként is de engedjetek a Dunába.Olyan uton indulnék mely még ismeretlen számomra s higyétek el hazatalálok a Duna segitségével drága Hargitára.Miként? Hát halgassátok gondolatom utját Budától Falucskámba: Elköszönök Budapesttöl annak minden szépségétől.A lánchidtól,a gellért hegytől,házaitól,utcáitól.Sodródok a vizzel integetek a füzfáknak.Paks felé haladok gyorsan,sietek hosszu az ut messze a cél.Kalocsánál lassítok,megcsodálom himzéseit,paprikáját majd sodródok tovább.Mohácsnál is elidőzök,törökökről mesélnek az öreg fák,vérrel áztatott mezején most mosolyogva integet a nap és szól ez már csak a mult hát haladj.Egyik oldalon Horvátország,másik oldalon,Szerbia nem nézelődök sietnem kell a Dunával megyek haza.Ahogy haladok a part felé sodor a szél gyermekek papirhajót engednek a folyóba,kacagnak és nevetnek,hallom a hangjukat de csak keveset értek,ilyenkor szégyenlem hogy a román nyelv nem ragadt a fejembe.De öröm ér jó felé visz a viz.Nicsak ki köszön ottan? A Maros és a Tisza már együtt folynak a Dunával.Maroooossss! Hallod kedves Maros hol van lánytestvéred? Messze az Olt? Hozzá megyek segitenie kell,haza kell jutnom!Kedves Maros megértem igen te hosszu utat választottál de biztonságosabbat Apádhoz.De nekem csak az Olt segithet,szilaj vagyok mint Ő,nekimegyek hegynek völgynek áttörök minden gátat.Hohó nem meggondolatlanul hanem furfangal székely vérem fondorlatával,de nincs türelmem lassu haladáshoz.Messze még Olténia? Köszönöm kedves Maros hát jó utat, én nem megyek a tengerig.Hogy mondod? A Deltát látnom kell? Ne invitálj vàrnak rám kicsiny falumba.Ne te ne! Ott az Olt! Kedves Olt nyujtsd felém habos karjaidat hadd kapaszkodjak sodrásodba és engedd meg hogy végigmenve veled hazajussak.Elviszel?hogy nehéz utam lesz? Sebaj! Eddig se volt könyü s ha a pokol kapuján kell átkeljek is utam falumba áll meg.De kanyargós vagy kedves Olt,nézd az embereket figyeld velem Őket falvakon és városokon keresztül.Nézd őket a hegyek közelébe,nézd a legelő nyájak mellett s nézd a faluk közepén vagy városok mélyén.Románok.Nekik köszönhetem hogy mennem kellett nekik is bocsánat meg a szegénységnek.Igen látom én is milyen különbözőek.A városból sok szemét kerül hozzád hmmm igen de ez szinte mindenhol igy van de nézd meg itt a Fogaras közelébe nézd azt a juhászt vagy azt ott ni azt a bácsot ! Itatnak s mig a juhok és a lovak szomjukat oltják ők az emberi szenytől távo. köszönetet mondanak neked.Áljunk meg kicsit kedves Olt itt fel a hegyekbe már fáradok mindig szikláknak tajtékozva nekicsapódunk de nem fáj,már nem csak hadd szivjam magamba e friss szinte vágnivaló levegőt.Gyönyörű! Még hó is van a csucsokon s ha jól emlékszem tiszta szép időbe a Hargitáról tán idàig is ellátni.Itt már nem kell sietni amugy is nagyon elvékonyodva de törtetve viszel.Hadd még hogy szusszanjak még fennakadok egy sziklahalmon a nagy rohanásba.Huhh ezen tuljutottunk,bottal se kapaszkonék mègegyszer fel ide de Ó magasztos Isten nézzünk oda Brassó az tán vagy micsoda? Az bizony Brassó fekete templomának tornya.De gyönyörü város! Mily szép!Ó Olt! Mennyit mesélt drága nagymamám mikor még szolgálni járt ide hajadon korába.Hogy mennyit nevettek mikor a boltba laskaszürőt vettek volna de nem tudtak románul.S egyik barátosnéja csak kivágta hogy aztmongya a boltosnak: idefigyeljen na kell Apã merge s laska stopp nekünk.Na ebből se lett laskaszürő.Ugye no hát te is kacagsz.Na de induljunk induljunk az idő pénz ahogy a mondás tartja de nekem már nem fontos az anyagi javak.Csak lelkem nyugalma.Itt is vagyunk Sepsziszentgyörgyön s ott van már ni Tusnádfürdő! Hmmmm ez a fenyőillat oly finom oly hivogató.De kedves Olt Isten fizesse jóságodat legkedvesebb folyóm hangját hallom.Kicsi Homoród édes dala szól.Köszönöm a szép utat Homoródnál belépek a Kis Homoródba.Szerusz Olt testvéred Maros üdvözöl!Kis édes Homoród vigyél haza most már lassan szépen,most már csak nyugodtan.Zsomboron át Oklándra,Homoródszentmártonba,itt is vagyunk almáson Homoródalmàson! Hát mi ujság otthon? Minden ugyanaz? Dolgoznak és küzdenek.Igy szoktuk meg.Itt van már a falum! Hallom a kakasokat,hallom a szekér nyikorgását,kanyargós utcáit látom,szép templomtornyunk integet.Megyek már megyek.Megérkeztem.Drága falum Lövéte.Hazajöttem s már itt vagyok.Innen tovább már nem megyek.Elhanyagolt,elvesztett drága időmet most bepótolva itt tölthetem.Igy jó,ugy pihenek.Itt születtem s itt porlok el.Hazám s szülőföldem! Hargitám! Szép Erdélyországom megjöttem.