Végsőkig
Írta: Attila-benczi

A végső erejükig küzdöttek
sokan közülük elbuktak.
Lelkük mélyén mind tudták
a csatát soha nem nyerhetik meg.
A Tanács tagjai jól irányították
ellenük kivezényelt egységeiket.
Ők mindig ott teremtek, és rendet tettek.
Lázadókról szakadt a verejték, nem mozdultak.
Vezetőjük rég nem volt köztük.
Szelleme, tanítása összetartotta őket.
„Viharban legyetek hajlékony fenyők,
előttük térdre soha ne boruljatok.
Ne csak nézzetek, lássatok is. Együtt győzhettek”
Tudták, igaza van. Soha nem adják fel.
Arcukon boldog mosollyal, mind elbuktak,
Mert látták gyermekeik szemében a,
szabadság éltetető tüzét,
és ők bennük tovább élnek.