Vágyak keresztje

                                                                        A-nak.

                                             Szeretném

                                             azt üzenni,

                                             hogy vagyok,

                                             tékozló gyermek,

                                             pislogó lámpa,

                                             vendége még

                                             az éjszakáknak

                                             s halálomig

                                             versekbe zárva.

                                             Sürget az idő,

                                             s a rám hulló

                                             évek zenéje

                                             lágy akkordokat

                                             szitál fehér lapokra-

                                             s ha nélküled is

                                             de veled és benned

                                             vagyok az élet

                                             tiszta csokra.

                                             Napjaim

                                             keresztjén

                                             te nyitod szemem

                                             a szépre s a

                                             rímek csengése

                                             belőled csurog

                                             verssorokba-

                                             sötét és ragyogás,

                                             vágyak keresztje

                                             ami a szépet bennem

                                             ezerszeresen

                                             megsokszorozza.

                                             És így megy ez

                                             talán már

                                             születésem óta,

                                             számomra minden

                                             napkelte egy

                                             elfelejtett ékezet-

                                             a derengés

                                            palánkján

                                            felnevet a reggel

                                            ha titokban

                                            megfogom kezed.

                                            S már nem is

                                            várok többet,

                                            hisz megköszönni

                                            Istennek ezt

                                            sem tudom-

                                            a távolság ködét

                                            lassan felisszák

                                            a fények,te

                                            átosonsz a kerten,

                                            s ha csak egy

                                            percre is,de

                                            velem vagy:tudom.