"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Atyánkfia mindig szerette a halász-vadász-madarász emberek társaságát, bár egyik foglalatosságot sem művelte. Gyermekkorában folyvást köröttük sündörgött, egyben-másban segédkezett is, vagy csak tátott szájjal hallgatta őket a partoldalon, fűben heverészve, hogy mennyi csínja van ám az állatok befogásának, elejtésének. Ők még tapasztalásból szerezték a tudományt, nem etológia-könyvekből, mint ezek a maiak...
Szomszédjuk is gyakran vadászott (igaz, nem mindig törvényes keretek között!), s állított be hozzájuk egy-egy tapsifülessel vagy fácánnal. Annyi bizonyos, a kártyabéli stüszi képét nem róla mintázták! A kicsiny ember hatalmas gumicsizmában járt, s minden ruhadarab önálló életet élt rajta. Bár volt puskája, inkább szegre akasztva tartotta, nem kedvelte a hiábavaló durrogtatást, körvadászaton meg többnyire a hajtók közé állt. Hosszas könyörgésre-kuncsorgásra egyszer aztán felvette atyánkfiát is a szekérre, maga mellé intve mindjárt az ülésre - nagy tisztesség volt ez akkor faluhelyt egy semmi kis gyerkőcnek! A Zuhogóra megyünk, szólj anyádnak, setétedésre itthon leszünk - mondta, s a bonyolult társalgást ezzel egész napra letudta a maga részéről.
Villa a kezeügyében, a hágcsuba tűzve, mint rendesen, Baba meg Csilla már indul is, rövidesen ráfordulnak a dűlőútra. Csak akkor élénkül meg kissé, mikor jobbra, a lucernásban, úgy negyven-ötven lépésre egy nyúl feje bukkan fel a szekérzörgésre. Kalapkarimája piciny billentésével jelzi: most figyelj! Enyhe gyeplőlibbentéssel téríti lovait a lucernásba, szép szabályos ívben, ugyanolyan tempóban, mintha mi sem történt volna, s egy-egy szekérnyommal kisebb kört írva lopja magát közelebb, közelebb a célhoz - a nyúl nem veszi észre így a veszélyt -, aztán halk csuklómozdulattal emeli ki a villát, arasznyira csupán, hogy aztán 3-4 lépésről beléhajítsa. Még egy forduló, s már ott is a rugdalódzó zsákmány a szekéren - majd megcsendesedik hazáig a kasita alatt!
Mostanában elegáns terepjáró, olivzöld szerelés, távcsöves puska meg pedigrés vadászeb dívik már arrafelé is. Mennek-e még vasvillával nyúlra? - kérdezte atyánkfia legutóbb az egyik bográcsozó kompániát. Még a kanál is fennmaradt a levegőben, s úgy néztek rá, mint valami marslakóra. Villával? Nyúlra?!
Szólj hozzá !
Kedves Sándor!
Tetszett az írás, és hát bizony, ha minden állatot megsajnálnánk mielőtt levágnánk, akkor sosem ennénk húst.:))
A disznóvágásos képek is gyermekkorom jó hangulatú és élménydús eseményére emlékeztetnek, amikor még szalmával perzselték a disznót, majd kaparták szép sárgára. Olyankor nekünk gyermekeknek is szabad volt kicsi szalmatüzeket csinálni a nagy perzselés mellett...
Az biztos, hogy olyan jó ízű szalonnát, mint az otthon nevelt disznóból valót, én seholsem ettem! De csakis a tápot nem látott disznóra éri ez a megállapítás. Most tavasszal is hoztunk otthonról ilyet. :))
Egyik február eleji disznótoros fotósorozatomból mellékelek 2 képet. Tudom, sokkolóak a felvételekek, de az írásbeli vadászat ehhez a "szertartáshoz" képest - ahol az állatnak lehetősége sincs elmenekülni, hiszen markos férfiak tartják a legyilkolandót - kifejezetten elegáns cselekedet volt (a nyúl ui. bármikor megugorhatott)!
Én sem vagyok vegetáriánus, és a nyuszi különösen kedvelt vendég a konyhánkban - mint ebéd alapanyag. De a vadászat bizonyos módjai akkor is taszítanak... Meg lehet szólni miatta, vállalom a kemény szavakat...
Az említett kulináris dolgokra viszont tényleg kíváncsi volnék...
Tudom, illetlenség kétszer is megszólalni, de a kulináris dolgokról megfeledkeztem - míg előző válaszomat írtam, azonközben érkezhetett Boros Magdi hozzászólása...
Szégyen, nem szégyen, én bizony élve is "halva" is szeretem a nyulat! Ritkán adatik meg mostanában hozzájutnom, de akkor bizony saját kezűleg szeretek csinálni mindent - leginkább természetesen sütni-főzni!
Vegások, gyöngébb idegzetű állatbarátok, ne haragudjatok meg ezért (nagyon)!
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
PayPal segítségével
átutalással
nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB
Az adományozás adómentes.
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com. Működteti:
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz