Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Atyánkfia mindig szerette a halász-vadász-madarász emberek társaságát, bár egyik foglalatosságot sem művelte. Gyermekkorában folyvást köröttük sündörgött, egyben-másban segédkezett is, vagy csak tátott szájjal hallgatta őket a partoldalon, fűben heverészve, hogy mennyi csínja van ám az állatok befogásának, elejtésének. Ők még tapasztalásból szerezték a tudományt, nem etológia-könyvekből, mint ezek a maiak...

Szomszédjuk is gyakran vadászott (igaz, nem mindig törvényes keretek között!), s állított be hozzájuk egy-egy tapsifülessel vagy fácánnal. Annyi bizonyos, a kártyabéli stüszi képét nem róla mintázták! A kicsiny ember hatalmas gumicsizmában járt, s minden ruhadarab önálló életet élt rajta. Bár volt puskája, inkább szegre akasztva tartotta, nem kedvelte a hiábavaló durrogtatást, körvadászaton meg többnyire a hajtók közé állt. Hosszas könyörgésre-kuncsorgásra egyszer aztán felvette atyánkfiát is a szekérre, maga mellé intve mindjárt az ülésre - nagy tisztesség volt ez akkor faluhelyt egy semmi kis gyerkőcnek! A Zuhogóra megyünk, szólj anyádnak, setétedésre itthon leszünk - mondta, s a bonyolult társalgást ezzel egész napra letudta a maga részéről.

Villa a kezeügyében, a hágcsuba tűzve, mint rendesen, Baba meg Csilla már indul is, rövidesen ráfordulnak a dűlőútra. Csak akkor élénkül meg kissé, mikor jobbra, a lucernásban, úgy negyven-ötven lépésre egy nyúl feje bukkan fel a szekérzörgésre. Kalapkarimája piciny billentésével jelzi: most figyelj! Enyhe gyeplőlibbentéssel téríti lovait a lucernásba, szép szabályos ívben, ugyanolyan tempóban, mintha mi sem történt volna, s egy-egy szekérnyommal kisebb kört írva lopja magát közelebb, közelebb a célhoz - a nyúl nem veszi észre így a veszélyt -, aztán halk csuklómozdulattal emeli ki a villát, arasznyira csupán, hogy aztán 3-4 lépésről beléhajítsa. Még egy forduló, s már ott is a rugdalódzó zsákmány a szekéren - majd megcsendesedik hazáig a kasita alatt!

Mostanában elegáns terepjáró, olivzöld szerelés, távcsöves puska meg pedigrés vadászeb dívik már arrafelé is. Mennek-e még vasvillával nyúlra? - kérdezte atyánkfia legutóbb az egyik bográcsozó kompániát. Még a kanál is fennmaradt a levegőben, s úgy néztek rá, mint valami marslakóra. Villával? Nyúlra?!

 

Megtekintések: 77

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Boros Magdolna Május 19, 2011, 1:06pm
A mi településünkön már hagyomány, hogy minden télen, disznótoros napot rendeznek,és a benevező csapatok versenyszerűen elevenítik fel a régi szokásokat. Az érdeklődők a helyszínen fogyaszthatják a finomságokat,a fiatalok pedig nagy örömmel, érdeklődéssel lesik a munkával kapcsolatos fortélyokat.Az ínyencségek kóstolgatása  mellett, hagyományőrző, de nem utolsó sorban közösségformáló, összetartó szerepe is lehet egy ilyen rendezvénynek. No,meg a hazai, házi ízek!  Ezt semmi nem pótolja!
Hozzászólt Tállai Enikő Május 19, 2011, 11:23am
 

Kedves Sándor!

Tetszett az írás, és hát bizony, ha minden állatot megsajnálnánk mielőtt levágnánk, akkor sosem ennénk húst.:))

A disznóvágásos képek is gyermekkorom jó hangulatú és élménydús eseményére emlékeztetnek, amikor még szalmával perzselték a disznót, majd kaparták szép sárgára. Olyankor nekünk gyermekeknek is szabad volt kicsi szalmatüzeket csinálni a nagy perzselés mellett...

Az biztos, hogy olyan jó ízű szalonnát, mint az otthon nevelt disznóból valót, én seholsem ettem! De csakis a tápot nem látott disznóra éri ez a megállapítás. Most tavasszal is hoztunk otthonról ilyet. :))

Hozzászólt Ozsváth Sándor Május 19, 2011, 7:24am

Egyik február eleji disznótoros fotósorozatomból mellékelek 2 képet. Tudom, sokkolóak a felvételekek, de az írásbeli vadászat ehhez a "szertartáshoz" képest - ahol az állatnak lehetősége sincs elmenekülni, hiszen markos férfiak tartják a legyilkolandót - kifejezetten elegáns cselekedet volt (a nyúl ui. bármikor megugorhatott)!

 

Hozzászólt Boros Magdolna Május 18, 2011, 10:00pm
Kedves Zsuzsa! Kérlek, semmiféle sértő, bántó gondolatot  ne feltételezz megjegyzéseinkben! A történet a szegény nép évszázadokon át gyakorolt vadászati szokását írja le.Az urak puskával, agarakkal tették.Sajnos, ma kegyetlenebb módszerekről hallhatunk, csapdákban kínlasztják napokig  a megsebzett állatot, amit én is mélységesen elítélek.
Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Május 18, 2011, 9:00pm
Én kérek elnézést a beszólásom miatt, semmiképpen nem szeretném "áttematizálni" a társalgást... De nem tudtam megállni...
Hozzászólt Ozsváth Sándor Május 18, 2011, 8:57pm
Kedves Zsuzsa! Remélem, nem gondolod, hogy sértő szándékkal írtam bármit is - csupán egy gyermekkori élményt, egy különös vadászat történetét szerettem volna elmesélni.
Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Május 18, 2011, 8:53pm

Én sem vagyok vegetáriánus, és a nyuszi különösen kedvelt vendég a konyhánkban - mint ebéd alapanyag. De a vadászat bizonyos módjai akkor is taszítanak... Meg lehet szólni miatta, vállalom a kemény szavakat...

Az említett kulináris dolgokra viszont tényleg kíváncsi volnék...

Hozzászólt Ozsváth Sándor Május 18, 2011, 6:04pm

Tudom, illetlenség kétszer is megszólalni, de a kulináris dolgokról megfeledkeztem - míg előző válaszomat írtam, azonközben érkezhetett Boros Magdi hozzászólása...

Szégyen, nem szégyen, én bizony élve is "halva" is szeretem a nyulat! Ritkán adatik meg mostanában hozzájutnom, de akkor bizony saját kezűleg szeretek csinálni mindent - leginkább természetesen sütni-főzni!

Vegások, gyöngébb idegzetű állatbarátok, ne haragudjatok meg ezért (nagyon)!

Hozzászólt Ozsváth Sándor Május 18, 2011, 5:20pm
Kasita a szatmári tájnyelvben nagyméretű, kétfülű vesszőkosarat jelent. Tudjátok, milyen jól lehetett vele (vad)galambot fogni?  Ilyen és ehhez hasonló gyermekkori vadászatainkról talán újra írok majd...
Hozzászólt Boros Magdolna Május 18, 2011, 5:15pm
Zsuzsa! Ez olyan aranyos megjegyzés volt! Akkorát nevettem!!! Tudom, Te nagy állatvédő vagy. De akkor miből lesz a nyúlpaprikás?

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2024   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek