Ígérgetés, s nyafogás nem szokásom

Szívemet szívesen kölcsönadom,

Lelkem vándorútján gazdagodom,

A Világot önhasonlóan azonosítom.

Örömmel fogadok minden változást

Mert az élet ezzel mindig gazdagít,

S a fejlődés rögös útján majd odavisz

 Ahol nem találok csak egy Messiást.

Tűnődöm, hogy élhetnék gazdagon,

De nem vagyok egy anyagias fazon

Amivel illúziókba ringassam magam,

A materiális teremtés nem az elemem.

Engem is kilöktek az érdekszférákból

Mert nem kértem a vakító csillogásból.

Hazug világ megpróbált megrontani,

Mégsem sikerült a csapdájukba esni.

Maradtam azoknak, akik felismertek.

Önzetlenül az Örök barát s jótevő,

Mint egy vándor a Lélek útján

Vagyok mindenkiért, de senkié !

*