Megnyitott szemmel

Évközi 30. vasárnap

A jerikói vak meggyógyításáról szóló beszámolót Máté és Lukács is közli. De időben Márk evangélista van legközelebb, ő a legrégebbi szövegtanú. Egyedül ő közli a koldus nevét. Márk számára azért is fontos ez a történet, mert Jézus úton van Jeruzsálembe, ahol kereszthalál vár rá, és ez az utolsó csodája szenvedése előtt.

A Jeruzsálemtől mintegy 37 kilométerre levő ’pálmák városa’, 250 méterrel a tengerszint alatt, a Jordán-völgyének oázisában fekszik. Az újszövetségi Jerikót Heródes építtette újjá. Oda emeltette fényűző téli rezidenciáját is, felszereltette ló- és kocsiversenypályával, amfiteátrummal, e köré épült a város.

Jézus átmegy a városon, és Jerikó elhagyásakor találkozik a vak koldussal, Bartimeussal. A koldus sokat hallhatott Jézusról, mert amint Jézus a tolongó tömegtől körülvéve elhalad, az út szélén ülve éktelen kiáltozásba kezd. Próbálják ugyan csitítani, de nem hagyja magát, tovább kiáltozik, és így sikerül megállítania Jézust és kíséretét. Jézus, mint Dávid Fia, a király, magához hívatja a vak embert, mintha kihallgatásra szólítaná. Erre az ledobja köntösét, és Jézushoz rohan. Könyörületért fohászkodik. Koldus és király találkozik. Ebben a pillanatban, a tömegben egyedüli hívő a vak koldus... Hisz abban, hogy Jézus megszüntetheti vakságát. „Menj, hited meggyógyított”- válaszol Jézus a kérésre.

Szent Márk számára nem is maga a fizikai gyógyulás a mérvadó, hanem a látó hit. A lélek gyógyulásának folyamata, ami Bartimeusban végbemegy. Itt nem annyira a vele megesett csodáról, mint inkább Bartimeus hitéről van szó. Igazából nem is a kívülállók, vagy a tanítványok szemével meséli el a történetet, hanem a vak nézőpontjából. Ahogyan a vak koldus átélte a lelki és testi vakság sötétségét, majd megvilágosult – újjászületett.

Sokszor belőlünk is ez a gyógyító, megmentő hit hiányzik, holott adva van a szabadulás. A hit látóvá tesz, meggyógyít. Ebből születik az igazi látás, a valódi felismerések, és ez sokkal több, mint egy testi szerv működése.

Bartimeus tudja, hogy neki mindene megvan, egyedül a látás képessége hiányzik. Ezt csak Isten adhatja meg. De azt is tudja, hogy Jézusban Isten áll vele szembe. Az emberektől kaphat tanácsot, szemüveget, távcsövet, pénzt is, de mire megy vele? Neki látnia kell testileg-szellemileg egyaránt.

(Állítólag a koldulás manapság is jól jövedelmez. Egyes koldusok napi kétszáz eurót is összekoldulnak…)

Nekünk ugyan van szemünk, de képesek vagyunk-e eligazodni a világban? Hányszor hiányzik a tisztánlátás képessége, amikor jól kellene döntenünk? Minduntalan vakok vagyunk, ha csak magunknak élünk, és nem ismerjük fel küldetésünket mások felé. Látássérülteknek számítunk, ha kiesnek látókörünkből a szép, a jó, az igaz és örök értékek. Szűklátókörűekké válunk, ha csupán kéregetni, koldulni szeretnénk. Kihasználni embertársainkat, kiszívni energiájukat, közben meg nem akarunk ajándékozni, és elássuk talentumainkat. Sokféle vakság kísérthet meg. Megvakíthat az erős fény: tudás, hatalom, pénz, egészség, túlzott önbecsülés –, és elveszíthetjük érzékünket a természetfeletti valóságra. Ha engedünk a világ csábításának, szem elől tévesztjük örök üdvösségünket.

A meggyógyult vak követte Jézust az úton. Kérjük, gyógyítson meg minket is a Világ Világossága. Megszabadulunk vakságunktól, ami koldusbotra juttatott, és bejárásunk lesz Isten országába.

Sebestyén Péter