Vallomás
Írta: Attila-benczi

Úgy éltem akár a víz,
hol csendesen csordogáltam,
hol vad zuhatagként romboltam,
de mindig önmagam voltam.

Úgy szerettem akár egy oroszlán,
gyilkos vadsággal öleltem,
de mindig hűséges maradtam,
ha kellett utolsó vérig védtelek.

De most fogatlan aggastyánként
álmaimban hozzád szólok,
értelmetlen szavakat mormolok.
Mára kiszáradt a patak,
megöregedett a vad.
..............
De szívem hozzád hűséges maradt.