Minap olvasom a facebook-on, hogy van egy olyan gyűjtő oldal, mint a kolozsvári magyarok. Természetesen azok csatlakoznak, akik tényleg kolozsvári származásúak, Anyai, Apai, Nagyszülői ágon leszármazottak. Egy kicsit megdöbbentett az a valóság, hogy vannak magyar származású Izraeliek, Svédek, Amerikaiak, Ausztrálok stb. Szász származású erdélyi németek? Lehetséges, nem tudom, de lásd Herta Müller esetét. De gondolom, hogy már létezhetnek román származású erdélyiek is. Ezt sem tudom, de van lehetőség rá. Igen, csak az jut eszembe, hogy ha mindez így alakult és alakul tovább, akkor lassan az identitás és a származás nagyon összekeveredik, és marad a földrajzi megnevezése, ami nem fedi a valóságot, sőt egyesek számára sértő is lehet. Erről egy vicc jut eszembe, a székely ember fent a havasokba vágja a fát a fiával, egyszer csak meglátnak egy teknősbékát, ami nem jellemző azon a vidéken. A fia megkérdi, hogy mi ez Édesapám. Az Apa sem tudta, hogy mi az. Tudatába annak, hogy az ő szava Igaz és Szent a Fia számára, hosszas gondolkodás után csak annyit mondott, hogy ez a valami, valahonnan jű és valahova megy. Punktum. A teknős sértve érezheti magát, mert nem ahhoz a környezethez tartozik, pedig a „multikulti” része, de a törzsgyökeres erdélyi ember sokszínű tolerancia jegyében befogadja és hagyja a további létet, évszázadokon keresztül. Tehát nem a tegnap kezdődött az erdélyi ember e létformája, amit úgy 40-50 éve kezdtek el Európába és a gyorsulás miatt társadalmi feszültséget okozott az utóbbi időkben. Gyarmatosító államok betelepítési szándékát felerősítve megemlíthetném, Franciaországot, Angliát, de ide sorolhatnám Romániát is. Furcsa, nem? Pedig ha bele gondolunk, akkor van valami valóság tartalma. Gyermekkoromba, a mi fertályunkba két-három román család volt (30-40 ezer lakosú kisvároskába), aztán elkezdődött a betelepítés, sokan lettek, többen az erkölcsileg tolerálható kelletnél, aztán hatványozódott a napjainkig. Gondolom, az új világ meghozza, feszültség enyhítésére, az autonómia lehetőségét, ami jó megoldás az új generációs erdélyi emberek számára. Erről jut eszembe, hogy, volt egy főnököm, aki egy „jó hiszemű” erdélyi román gyökerű ember volt, nem volt kicsinyes és gyanakvó és bosszúálló. Jól beszélt magyarul, németül és franciául, neki az volt az élet elve, hogy „LASAMA CA TE LAS” hagyta is, amit hagyhatott. Közös életélményünk egyik epizódja csodálatos volt számomra. A munkám során egy mesterségesen generált román magyar értelmezésű konfliktust generáló „vastag regáti román”- mert ilyen is volt és van- le bozgorozta (ami hazátlant jelent pejoratív értelembe) Őt a jelenlétembe. Meg állt a levegő körülöttünk, és spontánul mind a ketten olyan Isten igazából egyszerre elkezdtünk hahotázva kacagni, még a könnyünk is kijött. Hát az emberi butaságnak és ostobaságnak nincs határa! Ez alól a románok sem kivételek.  

A valós származás tudata jó az emberi lélek identitásának, sőt felemelő. Büszkeséggel tölti el, ha valaki, valamit nagyon jól végez „csinál”, és még földim is. Sőt a lokálpatriotizmus jegyében még azt is mondhatom, hogy esetleg annak a hely szülöttje, ahol Én nőttem fel és nevelkedtem, az már hab a tortán. Akik Otthon vagy távolabb élnek azok sokszor megtapasztalják ezt az érzést, mert hiszen erősíti bennünk azt a tudatott, hogy mi nem csak létezünk, hanem vagyunk és igyekezettel teszünk is valamit a kis környező mikró világunk hasznára.

Modern kifejezéssel élve „Globalizmus” és a „Multikulti” jelenség nem gyengíti a származás és identitás tudatot, hanem pont ellenkezőleg, erősíti azt. Hát ilyen környezetbe szocializálódtam Én is, mint sokan-sokan mások, akik földim. Ezért gondolom, hogy mi egy kicsit MÁSOK vagyunk ebben az új világban is.2011.10.09.