- A rendszeres éves haza járatom azzal fejeződik be, hogy egy év múlva újra kezdem a JÁRATOMAT! Addig pedig végzem a napi apró-cseprő dolgaimat, csodálatos életélményekkel, amik hol kellemesek, hol kellemetlenek is. Indulás előtt már napokkal át-át gondolom az utazással járó gyakorlatias szükségleteket. Ez a készülődés része, ami ugyan csak egy csodálatos életérzés. Kezdődik egy várva várt éves esemény, HAZA UTAZÁS! Az otthoni létemet soha nem terveztem meg, minden percek és órák meg napok a spontánul alakulnak. Valahogy úgy képzelhető el, mint amikor egy kis kutyának elgurítanak egy labdát és fut utána BOLDOGAN, aztán egy másik labdát, aztán megint egy másikat és csak fut, fut a guruló labda után, SZABADON.

- Csodák csodája egy egyszerű ismerkedő beszélgetés előzte meg a másnapi indulásomat. Dumcsizás közbe ráeszméltem, hogy milyen fontos az, hogy honnan és milyen miliőből érkeztél a találkozási helyzet pillanatában. Valahogy eddig is így történt, de más az, amikor tudatosítva érzed megélve. Érdekes, rögtön az otthoni életreflexek indultak be, ki vagy és mi vagy? Meg kellett fogalmazni azt, ami vagy, nem feledkezve meg abból a környezetből ahol szocializálódtál negyven valahány éven keresztül. Aztán, a beszélgetésből kiderül, hogy igenis több gyökerű szociokulturális környezet formálta és alakította a habitusodat. Egy kicsit más vagy, mint a környező átlag, még akkor is, ha nem költözöl más országba. Mert otthon is más vagy, ha akarod, ha nem! Szerencsémre mondva, nagyon szimpatikus emberekkel találkoztam, akik értették a gyökér és a világi gondolatfuttatásokat. Jól kezdődött a haza indulás kezdete.

- Na, már most ilyen kezdeti hangulattal indultam haza, kisbusszal. Először Kolozsvárra, ahol általában 2-4 napot szoktam eltölteni. Az indulásnál már megéltem az otthoni világ kettős értékrendjét. Fizetek és közlöm, hogy nyugdíjas vagyok, ami az online hirdetés szerint 10% kedvezményt jelent számomra, a válasz, hát, neki csak tejes tarifái vannak. Én teszem magam, hogy meg sem hallom, kifizetem a teljes árat, ami megtiszteltetés is lehet számomra, hogy nem vagyok már idősebb a többinél. Hááá,hhá, álom és képzelet találkozik a fejembe. Jó nekem is, még ha hamis is! Aztán jön a második meglepetés, nem tud vissza adni a nagy pénz címletekből, mert nincs aprója, szótlanul fizettem. Kitartó és konzervatív módon, egy idő után kértem a visszajárót, egy idő után lesütött szemmel visszaadta a visszajárót. Ezekből már éreztem, hogy „haza értem” már a beszálláskor. Hogy Kolozsvárra érkezem egyik oka, ott született és éli csodálatos életét az egyik unokatestvérem. Édesanya oda ment férjhez Marosvásárhelyről, Nagytatámmal egy évben egyszer rendszeresen meglátogattuk Őket éveken keresztül, mert így volt rendjén! Nem is volt rossz rend Nagytata részéről. Én is hasonlóan tettem és teszem, mert szép és jó, hogy tudjunk és érezzük legalább egyszer egy évben egymás közelségét, hiszen rokonok vagyunk! Unokatestvérem gyerekei csodálatos élik a minden napjaikat a sikerek és sikertelenség életélményivel. Akár mások és máshol e nagyvilágban, ott ahol születtek és felnőttekké váltak. Számomra egy óriási életélmény a velük való rövid együtt lét. Mindenről és mindenkiről beszélünk, de ha például kimerítettnek tűnik a beszélgetés, csak a szimpla „néma” együtt lét egy élmény számomra, meg is jegyezték, hogy ha hallgatunk is, jó az együtt lenni! Hát ilyen az élet, mintha létezik egy metakommunikáció is az emberi elmébe! Nem tudom?!?

- Aztán indulás haza Kolozsvárról Marosvásárhelyre, kisbusszal, egy kis gyaloglás szomorú és szennyes környezetben, állomás környékén, nem tudtam rácsodálkozok, hiszen a környezet része! Akkor csodálkoznék rá, ha esetleg nagyon is patinás környezettel találkoznék. Igenlően veszem tudomásul, reménykedve, hogy majd egyszer valamikor a szenny és a mocsokság eltűnik, egyszer és valamikor. Hiszen az ottan élőknek is a fejük a fülük közt van. Gondolom!

Érkezésem után rögtön kimegyek a placcra, ahol, mint aszfaltbetyár éltem gyerek és serdülő majd felnőtt világomat.

Este színház, Székely Csaba: Bányavirág előadása a kisteremben, zsúfoltság és előre meg kell vásárolni a jegyet. Én, aki évenként egyszer érek haza, hogy lenne jegyem? De se baj, előadás előtt öt perccel oda megyek a kasszához, hangulatos és megkapónak tűnő „kezicsókolommal”, kapok jegyet. Az egyik otthoni ismerős meg is jegyezte, hogyan is sikerült jegyet kapjak, a válaszom hamisan csak annyi volt, hogy „pile si relati” (protekció és kapcsolat). Ami, nem volt igaz! Az előadás egy tragikomédia, ami az otthoni zártnak tűnő új világ életeseményéről szólt. Igazán csodálatosan játszottak a fiatal színészek. Előadás után, mint régen valamikor beültünk az előadáson véletlenül összefutott ismerősökkel beültünk egy csendes kis vendéglőbe és jót beszélgettünk. Szép volt és jó volt számomra.

Igazából, miért is megyek rendszeresen haza? Találkozva az otthon maradt régi ismerősökkel, már úgy üdvözöljük egymást mintha csak a tegnap találkoztunk volna és folytatjuk a „tegnapi” beszélgetést, amit igazából elkezdtünk a kezdetek óta, abban a meggyőződésben, hogy „holnap”, vagyis egy év múlva csak olyan enyhe hanyag eleganciával folytatjuk a dumcsizást, akár a WORK SHOPOS TOVÁBBKÉPZÉSEKEN.

Jó volt szép volt, visszaérkeztem feltöltődve, ami annyit jelent, hogy nem hátrálok meg az itteni kihívásokkal szemben. Arra eszméltem rá, hogy minden haza látogatásom után a belső világomban, nagyon is „erősnek”érzem magam. Jó volt az ez évi továbbképzés is.

2015.10.12.