Emlékezés a 45 éves érettségi találkozó alkalmából.

. Én is, akár mások is, valahonnan jövünk, és valahova megyünk, ebben a csodálatos földivilágunkban! Tagadhatatlanul létezik a „kötőanyag”(Gyula, segítő szavai)iskolás múltunkban is, de első sorba a  szülői belső értékrendi világa a domináns. Semmi sem történik véletlenül!  

- A 4-es, volt zsidó iskolába, ismerkedtem meg az írás és az olvasás világával, aztán jött a művészeti iskola, közbe vallásoktatástól a balettig (szakszervezetek háza) mindent kipróbáltattak velem. Igyekeztem eleget tenni a „követelményeknek”, de valahogy sem a tánc, sem rajz sem a hangszeres zenélés valahogy nem jött össze. Közbe a játszó cimboráimmal, akik nagyon sokat jelentettek a későbbi életembe, kézilabdázni is jártam, még Lala bácsihoz, aztán teniszezni Ovics Tibor edzőhöz. Az igazat megvallva, a salak meg a szagos izzadság nem tetszett. Egyszer hallom, hogy úszókat tesztelnek sportolásra, még az akkori új strandon. Hát egy-kettőre fel is vettek. Kaptam egy szép frottír fürdőköpenyt és igazi úszó dresszet- úszó nacit. Hát, csodálatos volt számomra, nincs izzadság és büdös test szag, „csak” siklani kell a VÍZBE. Utólag 15 év úszás után Magda néni (edzőm) bevallotta, a 80 éves születésnapján, hogy nagyon „idegesítően” lazán és elegánsan úsztam még akkor is, amikor tétje volt a versenynek. Láttam és éreztem is az ellenfeleim irigységét a „látszólagos” lazaságomért. Bevallom, most utólag, úgy fizikailag,mint lelkileg nagyon is megdolgoztam a „laza látszat világomért”.

 - Aszfaltbetyár cimboráim és kislányok társaságába töltöttem az időm nagy részét,mozi-színház, koncertek, kiállítások (mindig belógtunk, valahogy), iskola, úszóedzések, télen szánkózás és sízés, korcsolya ( a Somos tetőn,  hipp-hopp pályán,Német kalap, Maros part, Voinca pálya,Borszék stb.) meg aztán a teadélutánok később döci, ma bulinak hívnák. Csodálatos volt!

- Jött a hetedik osztályos „abszolvációm”, majd a felvételi valahová, és hová, ahova a játszó cimborák nagy része ment, hát, a Bolyaiba! És Én hová, a sportosztályba, hiszen a reáltantárgyakat nem nagyon„kameltam”. Aztán eljött szeptember 15-e és kisült, hogy pont a reál tantárgyakon van a nagy hangsúly (a fizikát és csillagászatot nagyon is szerettem, Dikics becenevű, Árkosi László tanár úr). Meg az is kiderült, hogy úszás sportág ott nincs, és nem is felvételizhettem volna a Bolyaiba, mert a két sportiskola elöljárói nem talált egymásra, valamiért. Aztán, csak kompromisszumra jutottak az akkori előjárok (Fülöp György, Kacsó Tibor iskolaigazgatók valamint F. Magda néni, edzőm), így aztán az egyik iskolába tanultam, a másikba boldog„lazasággal” úsztam és folytattam a cimboráimmal a betyárságokat.

- Hát, így érkeztem meg az osztálytársaim közé 1965.szeptember 15-én, akikkel aztán végig mentem az érettségig. Első maradandó emlékem, az volt, hogy addig sündörögtem és forgolódtam, amíg csak a lánypadsorba kerültem. Vajcsuk Lacival és Gy. Csabával a hátam mögötti padban ültek. Ők aztán elkerültek, azt hiszem a Pápiuba, valamiért! Maradtam Én egyedül a padsorba,mint fiú. Utólag, azt hiszem, hogy számomra szeretetre méltóak voltak a leányok, általában. És mit add sors, két leánnyal áldott meg a Jó Isten!Leányaim boldogan élik földi életüket, nehézségekkel, küszködésekkel,kompromisszumokkal, de nem utolsó sorba a minden napos „apró” sikerekkel.

- Gyula szavait használva a „kötőanyag”, ami az osztálytársaimat illetheti, AKKOR nagyon is meghatározó volt számomra, ami lehet, hogy meglepő MA és MOST az érintettek számára. Ők is otthonról, a szülői világból, hoztak valami olyant, ami ”valamiért” meghatározó volt számomra, az elmúlt 45 évben:

1.Sz. Éva; okos és eszes - Amilyen szerettem volna lenni,de annyira nem voltam „kódolva”.

2.K. Éva; határozott, értelmes. - Többször és hasonlóan cselekedtem, de valamiért nem állandóan. A Jó Isten tudja miért!

3.L. Ilona; nagyvonalúan célirányos. - Gyakoroltam és többször bejött. 

4.S. Enikő; magabiztos, megmondó. - Valamiért, ettől mindig tartózkodtam és nem gyakoroltam.

 5.B. Márta;határozott és tudatos. - Tudatosságát gyakoroltam, határozottságot, már ritkán.

6.M. Irén; érzékien aggódó. - A szeretteimmel bejött!

7.B. Rózsa; érzelmeit többször visszafogta. -Sajnos, nagyon is sokszor gyakoroltam, ami aztán nem volt hasznomra.

8.G. Ibolya; csendes lét. - Az idő múlásával,bejött!

9.Sz. Jutka; álmodozó lélek. - Úgy érzem, zsigerből gyakoroltam, mert egyszerűen jó érzés volt számomra!

10.V. Anna; ügyes. - Én már csak „ügyeskedni próbáltam” de valahogy soha nem jött össze.

11.H. Éva; tudós zseni. - Hát ez, nem jött össze számomra.

Fiuk;

 12.V. István;egy kis igyekvő, dolgos manónak láttam - Sokszor gyakoroltam, igaz nem mindig!

13.O. Dezső; konszolidáltan komoly és korai felnőttfiú - Főleg a leányok és szüleik körében gyakoroltam!

14.G. Sándor; egy formálódó erős karakterű legényt láttam benne - Munkahelyeimmel kapcsolataiban használtam, és bejött! 

15.B. Imre- eszesen hencegő (nem rossz értelembe)vagány volt, aki szerette megmutatni magát - Sajnos, sokszor nagyon is jól fogott volna, de nem sikeredett számomra.

16.A. Mihály; egy huncut vagány fiú volt - A huncutságot többször gyakoroltam, és bejött!

17.R. Barna; többször sértődött fiúnak láttam - Sértődőstégemet nem mutattam ki.

18.B. Ernő; sokszor jó csibészt játszó fiúnak - A csibészséget gyakoroltam, bejött.

19.B. Gyula; értelmesen csapongó iránytű nélküli serdülő - Annyira már nem voltam bátor, hogy ezt is gyakoroljam.

20.N. János; magabiztosan tévelygő fiúnak láttam - Tévelygést nem mertem vállalni, de alkalmazkodni többször. 

21.P. Attila; vagányul, hamisat tudott játszani a szavakkal – Iróniát alkalmaztam a cinizmust soha, és bejött, aki értette!

22.N. Ádám; egy csapongóan értelmes srácnak láttam -Én már nem voltam olyan értelmes, hogy csapongani is tudjak.

23. A. Zoltán; kötelességét teljesítő srácnak láttam,érzelmek hűvösségében - Kötelesség bejött, sajnos, kemény érzelmekkel. 

24.M. Árpi; egy értelmes Münchausen bárót láttam benne - Sokszor nekem nem sikerült kihúznom magam a hajamnál fogva csávákból.

25.B. Lajos; akaratos székely - mindig csodáltam.

26.Na, és most, Én; azt hiszem egy álmodozóan figyelőgyerek voltam, aki nem volt egy kitűnő tanuló és nem volt egy vezér egyéniség,de képes volt „hanyag eleganciával” végeznie a dolgát. Gondolom!

Az Én, AKKORI meglátásomból, hogy mi ERŐSÖDÖTT vagy mi VÁLT HANGSÚLYOSABBÁ vagy mi HALVÁNYULT EL egyéniségetekbe az idő folyamán,azt már TI, a BELSŐ ÉNETEKBE MÉRLEGELJÉTEK!

És végül, de nem utolsó sorba M. Zoltán- beceneve Makaróni: osztályfőnökünkről. Valamikor 90-es évek második felébe találkoztam vele a főtéren, és átadott egy meghívót a saját fénykép kiállítására. El is mentem, és volt egy kis könyvecske, ami róla és képeiről szolt. A megnyitó után, a szokásos tere- fere közbe kértem, hogy dedikálja a kis könyvecskét,valamint írjon bele számomra. Egy pillanatra észleltem tanácstalan tekintetét és gondolatát. Mit is írjak ennek az emberkének? Aztán írt valamit és alá is írta. Akkor ébredtem fel igazából „álomvilágomból”, hogy Én egy voltam a sok-sok diákja közül, aki egyszerűen csak szeretettel és elismeréssel tud rátekinteni. Köszönöm az osztályfőnökömnek a lehetőséget, hogy együtt lehetünk.

Hát, igazából köszönöm nektek, hogy ilyen színes egyéniségekkel áldott meg engem a sors, mint amilyen Ti voltatok. Mindenkiből volt egy „csipetnyi” az életemben, majd a későbbi sorsom formálásában is, HA AKARJÁTOK, HA NEM!

Izzadság és kapaszkodós görcsölések nélkül próbáltam siklani az élet útjaimon addig, amíg nyugdíjas lettem, mert itt Magyarországon 62 éves korba kötelező nyugdíjba vonulni, de visszafoglalkoztattak és a magántevékenységeimben dolgozom továbbra is, mert mindig is nagyon szerettem az ÁLTALAM VÁLASZTOTT hivatásomat. Köszönöm a lehetőséget, hogy közölhettem emlékeimet, és hogy meghallgattátok, elolvastátok! Büszke vagyok Rátok,Szüleimre, Szülő Városomra és a Bolyai Líceumra.

Üdv.  Laci,egy valamikori osztálytárs.