Vásárfia

Bleyer Sándor készruha üzlete előtt kendős leányka néz farkas szemet, egy fodros szoknyát és blúzt viselő kirakati babával. Vágya szinte kézzelfogható.
Puffadt hasú nagysága alkuszik egy kosár paradicsom mellett, arrébb felfordított füles kosarakon kofák üldögélnek, kendőik mélyen a homlokukba húzva, bő szoknyáik terebélye porba lóg. Térdnadrágos kisfiú pihen fáradtan egymásra rakott gabonás zsákokon. Meleg van. Amott két fehér ruhás gyermeklány hajol egy gyümölcsös kosár fölé, szalma kalapkájuk alól kibuknak a kígyózó copfok.
Drótketrecükben tikkadt baromfik várják sorsukat, odébb a piszkos szalmán sárgalábú tyúkok hevernek párosával összekötözve.
Száll a por, és az állatok bűze elkeveredik a rothadó gyümölcsök, meg a lacikonyhák átható pecsenye szagával.
Legyek garmada lepi a koldus lehajtott fejét, és a frissítőt áruló málnaszörpös csöbreit, és amott, Gaszner Ferencz mészárszéke előtt fekete kutya nézeget befelé vágyakozva.
Fakó ponyvák árnyában késes árulja portékáját, sivít a köszörű, és egy kisfiú válogat a bicskák között.
A legszélső sor végén kopott kalapos bácsika térdel egy mocskos ponyván, és bádog bögrébe mér ki éppen valamit. Ő a hangyatojás árus, s vevője, egy fekete kalapos asszonyság türelmesen tartja a kis vászon zsákocskát, amelybe belezúdul a rakomány.
Aztán kitágul a tér felfelé, látni az emeletes bérpaloták büszke tornyait, amint őrt állnak a nyárnak. Mert teli nyár van. Némely ablakok csíkos vászonrolók mögött szenderegnek, máshol tejszínhabként buggyan ki a levegőre kirakott slingelt párnák hegye.
A tér körüli házak kirakatai előtt hullámzó tömeg, színes napárnyékolók izzanak a napon.
A felirat Szántó Mór és Fia cipő lerakatát hirdeti, de Limbeck János és Társa gyarmatáru boltja előtt is nagy a tolongás.
Délceg rendőr figyel feszesen egy fiatalembert, ki a Kelet magyarországi Jelzálog és Hitelbank portálja előtt álldogál zsebre vágott kezekkel.
Tardos és Fia Asztalos és Kárpitos Bútor Telepe előtt lovas kocsi áll a gömbakác hűvösében, talán szállítják az új rendelést.
A gömbölyű, felül hetyke kis díszben végződő hirdető oszlop felső plakátján Sunlight szappant ajánl egy szőke kisasszony, alatta egy vándorcirkusz nyitó előadására invitálják a nagyérdeműt. Három kendős kislány olvassa elmélyülten, egyikük kezében virágcsokor.
Odébb utcaseprő támaszkodik rozoga nyírfa seprűjének nyelén, kis kerekes kocsija mellett lócitromok.
A sarki csemegekereskedésben, a Weisz Sándor –félébe alighanem új friss áru érkezett, talán maga Weisz úr az, aki villogó fehér kötényében a napvédő ponyva alatt áll, és kezével szemét ernyőzve néz a fotográfus masinájába.
Ezt az egyszer volt pillanatot Dajkovits Emil császári és királyi fotográfus örökítette meg az örökkévalóságnak Nagyváradon, a Piacz téren, az Úr 1901. esztendejében.