Érzelem füzér


Mint gyöngyöző harmat
középkorom hajnalán,
úgy cseppentél némán
lelkem kemény földjére.
Lassan,gyöngyszemenként,
felbecsülhetetlen fűzért
tettél nyakamba
mozdulatlan áhítattal.
Te,anya szülte természet,
Így általad egy újabb kereszt
a hatalmason,mit cipelek,...
El nem cserélném rovátkád,
sem a terheket.
Egy új Nap sugarai
felszárítottak gyöngyszemekként.
Elmentél,örökre láthatatlan,
majd halk szusszanással koppan
füzéred minden darabja,
tova gurul,akár középkorom hajnala.

R.K.