Verőfényes nap volt, kora tavaszi. Ötödik gyermekünk azzal jött haza az iskolából, hogy kihirdtették az országos fizikaverseny eredményét és továbbjutott a nemzetközi szakaszra. Volt nagy öröm. Útlevelet kellett neki készíttetnünk ahhoz, hogy a tanárnő őt is elvihesse a versenyre. Másnap iskolavégzés után, sorba álltunk, hogy leadjuk a kérvényt az útlevél gyorsított eljárással történő kiállításához.

   Családunkban kilenc keresztlevél. Az enyémnek kiállítója Kolozsvár municípiuma, Napoca nélkül, 1969-ben. Nevem rajta Biro, csak így rövid i-vel és o-val. Szerencse, hogy a keresztnevemet édesanyám papírra vetette és ragaszkodott hozzá, hogy az Ernő ő-betűjére két vesszőt tegyenek, mert nem fogadta el az Ernest ellenjavaslatot.

   1992-ben készült házasságlevelünkön az én nevem is meg a feleségemé is Biró-nak lett írva. Nagyobbik lányom keresztlevele 1993-as, az Ágnes-Tünde á- és ü-betűje miatt kétszer lett bevezetve az anyakönyvbe. Először a tisztviselő szorgalmából, másodszor az általam javasolt helyesbítések nyomán, de a Biró maradt, mert családneven csak egy bonyolult névigazítási eljárással lehet változtatni.

   A második lányom Mária-Tímea. Névhelyességért újból a tisztviselőhöz kellett fordulnom. Amikor megkértem, hogy a keresztlevélen, a Mária á-betűjére és a Tímea í-betűjére a vesszőt föltegye, a tisztviselő egyszerűen vette a filctollat, az okmányra rajzolta az általam kért ékezeteket, de a Biró i-betűje most is rövid maradt. 1999-ben következett az első nyomtatott keresztlevél. Szerencsére itt a Márton á-betűje kiállta a próbát.

   Következő fiúnknál személyesen diktáltam a helyesírást, most már a lézerrel nyomtatott okmányhoz, s így á- és é-betűs lett Mátyás-Péter, de a Biró-t akkor sem bántották, sőt kioktattak, hogy öröklés esetén a gyermekeimnek meggyűlne a bajuk a hosszú í-betű miatt, mindaddig amíg az apjuk és az anyjuk csak rövid i-s Biró. Aztán megszületett az ötödik gyermekünk. És hogy, hogy nem, az ő keresztlevelére 2006-ban már rá lehetett diktálni a hosszú í-betűt, az ő nevéhez is és a szülei nevéhez is. De aztán lejárt ez az arany korszak, mert a 2008-ban született fiam és a 2011-ben született lányom ismét Biró-k lettek mondván, hogy ez már az országosan létrehozott személynyilvántartó program egységesített rendszere, ahol két Biró-nak nem születhet egy Bíró nevű gyermeke.
Itt tartottunk 2016-ban, amikor az egyetlen Bíró nevű gyermekünknek készíttettük az útlevelet a nemzetközi versenyre.

   Le is adtuk a kérvényt, a keresztlevél másolatot, a házasságlevél másolatot, a szülők személyigazolvány másolatát, kifizettük az elkészítés díjját, lefényképezték a szépen megfésült kislányt és hazamentünk. Nagypéntek délután volt, vártuk a keddet, hogy mehessünk az útlevélért. Húsvéthétfőn, templomból jövet kifelé, hívták telefonon a kedves feleségemet és egy hang az útlevélosztályról közölte vele, hogy sajnos az útlevelet nem lehet elkészíteni, mert a gyermeknek nem mi vagyunk a szülei, minket ugyanis Biró-nak hívnak, az ő szülei meg a születési bizonyítvány szerint Bíró-k.

   – Jó, jó, de mit lehet tenni? – kérdezte a feleségem.

   – Csak egy lehetőség van! – válaszolt egykedvűen a hang – Az ön férje, mint családfő, elindíthatja a névigazítási eljárást!

   – S ezt hol kell megtenni?

   – A polgármesteri hivatalnál, a személynyilvántartási osztályon.

   Azon nyomban mindenféle templom előtti locsolkodást elkerülendő, kocsiba pattantam és elmentem a megfelelő ügyviteli osztályra. Ott hüledezve néztek rám, hogy egy vesszőért el akarom indítani a névigazítási eljárást.

   – Ki mondta önnek, hogy csak így lehet ezt a dolgot elintézni?

   – Az útlevélosztályról mondták, telefonon.

   – Akkor várjon kérem. – S azzal a szolgálatkész tisztviselő egyből odatelefonált az útlevélosztályra.

   Ugyanazt a személy találta a telefonvonal végén.

   – Mi a gond azzal a Bíró névre történő útlevélkiállítással?

   – Az a gond, hogy a lány Bíró, a szülei pedig Biró-k.

   – De hát kérem, az csak egy vessző!

   – Kérem az nem csak egy vessző, az egy másik név. A törvény meg törvény, – és lecsapta a kagylót.

   – Hát kérem... – fordult felém a tisztviselő – egy próbálkozási lehetőségünk maradt. Megkérem a mi részlegünk vezetőjét, hogy beszéljen az ő részlegük vezetőjével, hátha találunk valamilyen kiskaput.

   – Nagyon szépen köszönöm! Tessék megpróbálni.

   Azzal a tisztviselőnő hátramegy a főnöke irodájába s kisvártatva visszajön csillogó szemekkel.

   – Van egy megoldás kérem.

   – Mondja, mi az!

   – Az a lehetőség, hogy önök letesznek egy kérvényt az útlevélosztályra, melyben kérik az útlevél kiállítását a gyermek nevére, a szülők névleírásával.

   – Azt már nem. Kérem ön nem érti, hogy kilenc tagú családunkból ez az egyetlen helyesen kiállított keresztlevél?!

   – Sajnos más út nincs, hogy a gyorsított eljárásban három nap alatt az útlevelet előállítsák, csak ez. Leteheti a névigazítási kérvényét, de az eljárás legalább két hónapig tart és csak azután válnak önök írott papír szerint is szüleivé a gyermeknek.

   – Ha jól értem akkor, helytelen névvel kiállíthatják az útlevelet holnapra, helyesen pedig két hónapra?

   – Valahogy úgy, csak annyi a hiba a megfogalmazásban, hogy törvény szerint a lánya neve helytelen, az önöké pedig a helyes.

   – Rendben. Akkor leteszem a kérvényt a névigazítási eljárásra.

   – S mi lesz az útlevéllel, s a versenyre menetellel?

   – Semmi. Lehet, nem is olyan tehetséges a leányka!

   – Ön tudja, de hát térjünk a tárgyra. A névigazítási kérvényhez szükség van egy hivatalos fordításra, amely a nyelvi szabályok értelmében meghatározza a név helyes formáját. Továbbá egy saját kezűleg kitöltött kérvényre, valamint a keresztlevelének, házasságlevelének és személyigazolványának a másolataira.

   Az egyik fordítói irodában vállalták a munkát, másnapra megkaptam a nyilatkozatot, mely szerint: „Alulírott, XY fordító, ki az Igazságügyi Minisztérium, 684/2016-os számú, jóváhagyása alapján gyakorolhatom praxisomat, igazolom, hogy a Biró név a magyar nyelvhelyességi szótár szerint Bíró-ként írandó helyesen.”

   Az okmány boldog birtokosaként mentem a hivatalba, hogy letegyem a névigazítási kérvényt. Természetesen új nap – másik hivatalnok.

   – Kérem ez az akta nem jó!

   – Miért nem jó?

   – Mert nem közjegyzői. Menjen szerezzen ugyanilyen aktát, csak közjegyzői is legyen.

   – Az illető személy közjegyző és fordító kell legyen egy személyben?

   – Az én törvényolvasatomban sajnos igen.

   Elindultam hát bebarangolni a kincses várost, hol találok vajon egy fordítói engedéllyel rendelkező közjegyzőt. Szerencsére a közjegyzői irodák a központban vannak, egymás hegyén-hátán. Így hamar találtam egy közjegyzőt, aki fordító is volt, csakhogy:

   – Kérem én fordítok angolból, németből, franciából, spanyolból, portugálból, oroszból, szerebből és horvátból, de sajnos magyarból nem.

   – Tessék mondani egyáltalán van ilyen közjegyző a városban?

   – Igen van, a Dorobáncok útján, az öt szám alatt, én mindig oda küldöm a magyar ügyfeleket.

   El is mentem a megadott helyre, kedvesen fogadott a titkárnő, megkérdezte mi járatban vagyok, s miután megértette, hogy egy személyben magyar fordítóra és közjegyzőre van szükségem, elővett egy nagy fekete füzetet és kinézte belőle, hogy a közjegyzőnőnek a következő alkalmas időpontja egy hónap múlva lenne, mert három hétig szabadságon van.

   – De akkor önök miért vannak nyitva?

   – Mert most a segédjegyzőnő dolgozik. Ő is közjegyző, de sajnos nem fordító! De mi az ön gondja?

   Azzal elővettem a táskámból a nyilatkozatot.

   – Hát kérem! Ezzel a papírral semmi gond nincsen. Ez így jó, ahogy van. Menjen vissza a hivatalba és adja le a kérvényt, mert a fordítók és a közjegyzők, a Minisztériumon belül, azonos szinten, mellérendeltségi viszonyban vannak, tehát nem kell egyik a másik munkáját láttamozza.

   Visszamentem hát a hivatalba. De amint már mondtam, új nap – másik hivatalnok.

   – Nem tetszett jól érteni, amit a tegnapi kollégám mondott. Ez a papír nem jó, de nem kell feltétlenül a közjegyző fordító is legyen egy személyben. Bőven elég, ha a fordító megjelenik a közjegyző előtt és ott mondja tollba pont ezt a nyilatkozatot.

   – A fordító és a közjegyző mellérendelt viszonyban vannak...

   – Uram, ne vitatkozzon velem! A névigazítási eljárás törvénykezési részében erről a mellérendelt viszonyról szó sincsen. Úgyhogy menjen kérem és szerezze meg azt a papírt, de olyan legyen, ahogy a törvényben írva van.

   A helyzet már kezdett annyira tragikomikussá válni, hogy hirtelen úgy éreztem magam, mint amikor Büdös János elment a közjegyzőhöz, hogy nevet változtasson. A mélyen együttérző közjegyző megkérdezte, hogy mire szeretné a nevét változtatni, mire János azt feleli: – Ki nem állhatom a Jánost, kérem tessék megváltoztatni Büdös Györgyre.

   Elmentem hát a fordítóhoz, aki vállalta, hogy másnap közjegyző előtt is megadja a kért nyilatkozatot. Természetesen, közjegyzőstől együtt, ez már a fordítási honorárium ötszörösébe került. Mit tehettem mást, kifizettem. Jöttem ki a fordítótól, amikor hívott a feleségem telefonon, hogy aznap délutánra berendelték az útlevélosztályra, mert kész a leányunk útlevele.

   – Csak azért hívtalak, mert gondoltam, hogy még nem kezdted el az eljárást, mert így már nem sok értelme van a további utánajárásnak.

   – Már hogy ne volna?! – válaszoltam, – az útlevél, csak egy évig érvényes, s utána kezdhetjük előlről, de így legalább van egy tisztviselői akadékoskodás a tarsolyunkban, amibe belekapaszkodva kijárhatjuk az igazunkat!

   Este, amikor hazamentem, megtudtam, hogy a feleségem alá kellett írjon egy nyilatkozatot, hogy a személy­igazolványok másolatát nem mellékeltük az útlevélkiállítás kérelméhez, így hát a hivatal kénytelen volt, információ hiányában, az útlevelet, a kislány keresztlevele alapján, helytelenül és törvénytelenül a Bíró névre kiállítani. A feleségem szives-örömest aláírta a nyilatkozatot, hiszen ez mégiscsak azt jelentette, hogy a leányunk mehet a versenyre, a gyermek pedig onnan dicséretet hozott. Mi pedig nyugodtan járhattuk tovább a névigazítási eljárásunkat, melyet három és fél hónap alatt siker koronázott. Így ma már mind a kilencen papíron is Bíró-k vagyunk!

Bíró Ernő, – Kolozsvár, – 2017. március 9.