Videóírás - vagy írásvideó.

Még nem döntöttem el, hogy minek nevezzük. Tény, ha benne van a videó szó, akkor már jobban odakukkolnak az emberek. Legalábbis ezt tapasztaltam eddig, remélem ezután is így lesz. Kitaláltam hát, hogy helyettesítse az ócska természetleírás, helyzetkép fogalmakat. Nem egyedi törekvés, vannak még ilyenek: http://linosoft.freeweb.hu/alapok.htm Mit magyarázd annyit, ezt Ödön von Horváth http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%96d%C3%B6n_von_Horv%C3%A1th se szerette, ezért találta ki az egyperces novellákat, meg a mai ifjúság se szeret hosszú dolgokat elolvasni. SMS-kultusz van. Ehhez igazodott még a tanügyminisztérium is, amikor kitalálta, hogy hatszavas mondatoknál nem szabad hosszabb mondatot írni a tankönyvekbe. (Nofene! Túlléptem.) Nehezíti a megértést.

Íme: Vacak Vackor és a keksz

Déli pályaudvar, tele piros sótartóra emlékeztető műanyag székekkel, amelyek annyival különlegesebbek, hogy nincs igazán súlypontjuk -> egyensúlyuk sincs.

Soha fel nem boruló széknek hirdették

Háttal egybeforrasztva, hogy az emberek különállóságát szolgálja. Ingatagságuk azonban nagyonis egymástól függővé teszi őket. (Majd csak belejövök a hatszavasba) Bemegyek Vackor kutyámmal hajnali vonatot várni. Pontosan kikeresem a nekünk való helyet. Fekvő hajléktalan a túloldalon ettől-eddig. A másik attól-addig. Közöttük két szék. Egyikre leülök háttal nekik. A kutyának egy darab kekszet kínálok, hátha enne. Nem eszi meg, leteszem a másik székre, hátha majd... Feladom a hatszavast: se sava se borsa... Szóval, Vackor nyugtázta a keksz helyét és takarékosan elnyúlt a makulátlanul szemétmentes, de velejéig mocskos padlón, majd elaludt. Az egyik pohos férfi forgolódni kezdett álmában, a székek mind felborultak vele, ő meg lecsattant a padlóra. Vackor már az első moccanásra felugrott, s látván a nagy égszakadást, földindulást, rémülten, de gyorsan felkapta a kekszet, hogy az biztonságban legyen. Ott állt megdermedve, zavartan pislogva, várva a fejleményeket, szájában a keksszel. Engem meg kezdett öldösni a hahota, amelyet a hajléktalanra való tekintettel csöndben kellett lebonyolítanom. A hajléktalan, vagy csak egy hanyag eleganciájú várakozó utas, egyre magyarázta a bizonyítványát, nehogy azt gondoljuk, hogy részeg. Vackor bevárta, amíg a székek nyugalomba pörögtek, majd visszatette a kekszet és lefeküdt. A hajléktalanok eszmét cseréltek a székekről, engem meg rázott a gyilkos hahota. No, nem a hasracsattanás vidított fel, hanem az a rögtöni kutyaösztön, hogy amit már egyszer megkapott, azt veszni nem hagyja, bármi történjék is.