Vigyázzuk az éccakát s a törökbúzát

Ládd-e itt vagyok, s tü es megjövél. Immáron ketten vigyázzuk az éccakát.

A makk még nem hullik, a disznók azért jőnek a zsenge törökbúzára. Ha hallod, hogy zereg az avar, cserdítsél nagyot, én meg majd forgatom a kerepelőt. Még ne tégy vizet a karbidra, csak ha mondom. Ne vesszen el az ereje idő előtt. Tegnap es egy akkora kan túrta a pityókát ahajt a másik hegyoldalában, hogy megvót két mázsa. Vagy ejsze több es. Nem mondom megjettem, amikor megláttam, heába tudtam, hogy nem megyen emberre, de sose lehet tudni. Mert, ha megdühödik, még a medve es kitér előle.

No, csak figyelmezz ügyesen. Mondottam a karbiddal ügyelj, tegnap es a Pesta közél hajolt, mikor robbant a bádog, oszt mind esszeégette a képit. A lajbija es majd meggyúlt. Víz meg tudod nem vót, csak az savanyú csíger, ami még megmaradt a tavalyi szürettől. Azt löttyentettem rá, de sajnáltam erőst, mert még hosszú vigyázás várt ránk, s nem volt mit innya.

Hogy minek ide a karbid? Béteszed az üres bádogba, kevés vizet cseppentsz rá, lezárod a tetejét, csupán kis likat hacc szabadon, s ott meggyújtod. Akkorát durran, mint az őrmester puskája. Csak ügyel, mert úgy jársz, mint a Pesta.

No, ez így esett, de csönd! Ne mozdúúj… Psz, psz… Hald-e valami motoz ehejt a törökbúzában. Te, ez közeledik! Híí, az áldóját, nagy lehet. Mind jő, egyre csak jő, s tördeli erőst…

Fogd meg azt a somfabotot, Mózsi, oszt sirülj a borozda végibe. Ott állj meg, s ha mán közel érzed, sújts oda néki. Hallod?...

No, megvagyon-e?

Te, Mózsi, te, sze ez egy ember! Világíts, la ide a lámpáddal, had lám, ki ez?

Tudod-e ki ez? Gábor, a felszegből.

Nem, nem hótt meg, bár nem lett vón kár érte, mert nagy tolvaj híriben áll, hanem fogjuk meg, s vigyük le a doktorhoz.

Ma már nem vigyázzuk tovább a törökbúzát, s még jó, ha a börtönt elkerüljük, konyé!…