Elvárások. Minden nap elvárunk egymástól valamit. Az apa a gyerekétől, a férj a feleségétől, a főnök a beosztottjától, a tanár a diáktól, és sorolhatnám. Érkezik Jézus Jeruzsálembe. Az egész város kivonul, és ünnepli. Az a kérdés, vajon mit vártak el tőle?

Mert hogy elvártak valamit, épp az egy hétre rá történő keresztre feszítés igazolja. S Jézus mivel nem teljesítette az elvárásaikat, a kereszten kötött ki.

Virágvasárnap tehát egy tükör. Minket tükröz embereket. Van merszünk magunkba nézni? Hogy hányszor feszítsük keresztre azokat akikkel élünk, amikor nem teljesítik elvárásainkat. Semmivel sem állunk előbb mint Jeruzsálem akkori lakói.

Virágvasárnap. Szemem lesütöm. Arról szó sem lehet, hogy bemenjek a templomba. Az ajtó előtt megállok. Lesütöm a szemem. Uram bocsáss meg nekem gyarló embernek. Hátha megtanulom, elvárás helyett elfogadni az embereket olyannak amilyenek. S akkor nem feszítem őket keresztre, ha nem tesznek a kedvemre. Boldog virágvasárnapot.

Ui. Ha van elvárásod valakivel szemben, akkor ne azért legyen, hogy neked jobb legyen. Hanem a te elvárásod az ő javát szolgálja, hozza ki magából e miatt a maximumot.