Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Atyánkfiát már fiúcska korában megérintette az élő történelem. Odaát, a trianoni határ szatmári oldalán, nagyszüleinél nyaralva mindig tátott szájjal hallgatta a felnőttek beszélgetését - nem mese ez, gyermek! - a háborúkról s a két békekötésről, mely e háborúkat lezárta. Már kisgyermekként érezte, hogy itt valami szörnyű igazságtalanság történt velünk, s nem értette, hogy papának miért kell románul beszélnie, ha a néptanácshoz megy, vagy jegyet vált az állomáson, mikor a hivatalnok és a vasutas is magyar - egyedül a milic nem az.

Anyai nagyapja mindig azzal a "rongy emberrel", a vörös gróffal kezdte történeteit, s Kádárral, meg az elhíresült marosvásárhelyi beszéddel fejezte be. "Eladtak bennünket! Négy boldog évünk volt csak, mikor újra magyarok lehettünk" - mondta, s legyintett. Az apai nagyapa, aki négy állam hadseregének volt tényleges katonája meg szekundált, apró történetekkel színesítve a fő szálat (hogyan sorozták be "önkéntesnek" a Piave poklából éppen hazatérő bakát Kun Béláék, vagy hogyan akartak belőle őrmestert kreálni a román királyi hadseregben, s hogyan is építették az Árpád-vonalat Horthy alatt).

Atyánkfia egy életre megjegyezte magának 1920. június 4-ét, a magyar történelem Mohácsnál és Világosnál is sötétebb dátumát, s 1947. február 10-ét, amikor - úgy tűnik, immár egyszer s mindenkorra - bevégeztetett.

Mesélnek-e ma unokáiknak az öregek? Gyermekeink honnan ismerhetik meg a magyarság legújabb kori igaz történetét? Ideológiákkal átitatott tankönyvekből, ilyen-olyan szemléletű történelmi munkákból? Aligha! A 64 vármegyések szent hevülettel tüntettek pár éve a Kis Trianon palota előtt - mert így tanulták! - a Nagy Trianon helyett, a párizsi béke 60. évfordulóján meg arról beszélt a rádióban egy neves történész asszony, hogy a Luxemburg palotában írták alá az okmányt, holott amint azt a "munkás ruhás" szemtanú, Illyés Gyula megörökítette: a világtörténelem e fertályórás intermezzójára a Külügyminisztérium Óratermében, meg az abból nyíló szalonban került sor, XV. Lajos asztalánál.

Atyánkfia már csak abban reménykedik, hogy egyre több fiatal olvassa majd Tormay Cécile '19-es, Illyés, Cs. Szabó és Márai '47-es eredeti naplójegyzeteit, hogy tisztábban lásson múltat s jövőt.

 

 

 

 

 

 

 

(A felvételek Debrecenben, a Trianon-emlékműnél, a Magyar Fájdalom szobránál készültek 2006-ban.)

Megtekintések: 70

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt v.lvg.Márk Gábor Viktor Június 4, 2011, 11:50am
Szívemből szólt ez az írás, köszönöm! A magam részéről négy unokának próbálom csepegtetni az igazságot, ha mindenki csak ennyit tesz, a magyar történelem nem mehet feledésbe. G.papa
Hozzászólt Boros Magdolna Június 4, 2011, 11:18am
Emlékezni muszáj! Annál is inkább, mert 60 éven át nem tehettük.Generációk nőttek fel úgy, hogy nem, vagy alig hallottak Trianonról.Évtizedeken át, ment az agymosás.Valószínű, ez volt az oka annak a sajnálatos eseménynek, ami 2004 december 5-én történt.Mindent meg kell tennünk,hogy a felnövekvő nemzedék ismerje az igazságot, kialakulhasson benne a nemzeti összetartozás, a nemzeti egység érzete.Segítségükre lehet, ha megismerkednek Márai, Vass Albert gondolataival. Mi ezt sem tehettük!
Hozzászólt Kozák László Június 4, 2011, 10:46am
Köszönöm az irást, nagyon fontos a nemzeti tudatból majdnem kiradírozott tények felelevenítése.
Hozzászólt Vass Janos Június 4, 2011, 9:26am
Ez a gyalazat amit Trianonkent ismertunk meg es olyannyira faj hogy kevesbe gyotrelmes nem emlekezni. Mint egy szereto aki elvesztette elete szerelmet...ugyanakkor nekunk csak az emlekezes maradt, muszaly emlekezni mert ha elfeledjuk semmi nem marad.
Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Június 1, 2011, 2:16pm
Jut eszembe, a vörös grófnak a cukrászmesterséghez sincs sok köze, mégis elneveztek róla egy - különben nagyon finom - tortát. A legenda szerint megeskették a személyzetet, hogy titokban tartják a becses mű elkészítési módját. Legalább egy esküszegő azonban mégis akadhatott, mert én a neten találtam meg a Károlyi-torta receptjét.
Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Május 31, 2011, 11:07am

Igen, arról van szó. A névadás körülményeit nem ismerem (a rendszerváltás hajnala), és arról sincs tudomásom, vajon meddig tartják vállalhatónak az illetékesek.

Néhai történelem könyvem példaként és pozitív politikai személyiségként mutatta be Károlyit - úgy 40 éve. Ellenvéleményeket nem ismerve el is hittük. Az idő azonban igencsak megtépázta a nimbuszát - azóta sok minden köztudottá vált - talán ideje volna átgondolni a régi döntést.

Hozzászólt Ozsváth Sándor Május 30, 2011, 11:10pm
Csak nem a kőbányai spanyol-magyar kéttannyelvű gimáziumról van szó? De mi köze a vörös grófnak a spanyolokhoz?
Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Május 30, 2011, 10:52am
Károlyi Mihály manapság egyre vitatottabb személyiség. Megjegyzem, a közelünkben egy gimnázium ma is a nevét viseli...
Hozzászólt Boros Magdolna Május 29, 2011, 9:35pm
Említetted, hogy nagyapád a "vörös gróffal ", (Károlyi Mihállyal ) kezdte a történeteit, s Kádárral fejezte be.Hát, nincs nagy különbség közöttük! Egyik 1918-ban, másik 1958-ban adta el az országot. A Kádár vezette delegáció tagjaként, a marosvásárhelyi nagygyűlésen Kállai Gyula jelentette ki, hogy a Magyar Népköztársaságnak nincsenek területi igényei.A résztvevők bekiabálása, csalódottsága teljes mértékben érthető.
Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Május 29, 2011, 9:02pm

Nagyon jó, hogy ez a téma szóbakerült! Sajnos már a mi nemzedékünk is úgy nőtt fel, hogy semmiről sem az igazságot tanulta az iskolában. A családok pedig féltek, hallgattak, megszakadt a szó. Nagy szerencse, ha valakinek olyan nagyszülője, tanára volt, aki akkoriban mert beszélni.

Manapság is sokat számít az idősebbek véleménye a családban - akár a régmúltról, akár az elmúlt évtizedekről legyen szó. A fiatalok igenis odafigyelnek, hogyan vélekedik a nagypapa vagy apuka bizonyos kérdésekről, mintának tekintik a gondolkodását, ezért nagy felelősség, hogy beszéljünk - adjuk tovább azokat a morzsákat amit a nagyszüleinktől hallottunk, és beszéljünk arról is amit manapság megélünk.

Nem ismerem a mai történelem könyveket, de élek a gyanúval, hogy nem ártana alaposan felülvizsgálni azokat is.

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2024   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek