Az évszámok néha úgy köszönnek rád, mint évtizedek óta zárt rejtekhelyek kulcsainak zörgése.

Szoboravatás kisfalumban, Küküllődombón.
Megfigyeltem, ha otthoni képeket nézegetek az interneten, önkéntelenül és indokolatlanul közelebb hajolok a képernyőhöz.
Mert látni akarom minden részletét.
A falu meghatározó személyiségének, Ütő Lajos, egykori lelkész mellszobrának avatásáról szóló újságcikkekből így köszöntött rám az 1893-as év. Az unitárius templom és a paplak után ekkor épült meg az általános iskola. Anyai nagyszüleim 1896 és 1898-ban születtek, ők már ide járhattak betűvetést tanulni a palatáblás, palavesszős tarisznyával a vállukon. Majd édesanyám és a testvérei is.
Aztán eltelt több mint fél évszázad és 1962 őszén számomra is megszólalt az iskolacsengő. Ugyanaz az épület, ugyanazok a falak …

Ahol ma színpad áll, ott osztályterem volt, az elődök írásos emlékeit őrző iskolapadok sorakoztak katonás rendben. A tintatartók mélyedései egykori izgatott, remegő kezek által otthagyott tintafoltokat őriztek, a fa erezetében továbbfolyt absztrakt alakzatban. Tintásüveg, tollszár, tollszem, nem is akármilyenek. Hegyes végű, lekerekített végű. A szépírás, mint tantárgy, elmaradhatatlan kellékei, melyekkel az enyhén dőlt betűk karcsú, vékonyból finom átmenettel vastagabbra váltó vonalai hosszas gyakorlás után öltöttek formát. Hogyan mártsd a tollat a tintásüvegbe, hogyan szabadulj meg a feleslegtől, óvatosan, lehetőleg az üvegbe és ne mellé, hogyan tartsd a tollszárat, a „kanyarintásnál” hol kell jobban, vagy kevésbé megnyomni, miközben lopva a többieket lesed, nekik hogy sikerül.
A magas mennyezetről fémlemez ernyős villanyégők szórták fényüket a papír fölé görnyedt fejekre. Időnként felcsendült Bereczki tanító néni szigorúan figyelmeztető hangja: „A könyököd mindig a padon legyen!”
Hálát és mély tiszteletet érzek, hogy az egykori lelkész munkájának egy részét én is élvezhettem és a magam módján, itt a távolban, de emlékezem.
Mert minden itt kezdődött, ebben az épületben. A varázs, amikor a betűkből szavak, a szavakból mondatok lesznek, mi magunk vagyunk a sorok mögött, fehér papíron testet öltő gondolatok, érzések, emlékek.
És mindezt magyarul!

2017.11.13.
(Azt mondják nincsenek véletlenek. Talán így is van. Ma 173 éve vált hivatalossá a magyar nyelv. 1844. november 13-án törvényben szentesítette V. Ferdinánd magyar és cseh király. Nekünk már csak vigyázni kellene rá.)