Egykor Vass Albert nagy Erdélyi költőnk „Az otthoni hegyekhez” üzent. Na hát én kevés vagyok ahhoz, hogy hegyeket szólítsak meg. De kedves barátaim akik vagytok.
A közeljövő eseményei arra indítottak, hogy én is megfogalmazzak pár üzenetet hozzátok barátaimhoz.
Tehát üzenem én nektek kedveseim (elnézést a megfogalmazásért): Köszönöm a sorsnak, hogy utamba vezérelt titeket, és fordítva.
Hogy nektek mennyi jó származott ebből én azt nem tudom, csak remélem, hogy hibáim ellenére én is tudta és talán még továbbra is tudok nyújtani nektek valami jót, ami tőlem telik.
Én csak azt tudom biztosra, hogy mit kaptam én tőletek.
Habár sokszor ironikusan leginkább magammal szemben, hangot adtam ennek, hogy „Nem tudom mennyi ebben a szeretet és a megbecsülés személyem iránt, vagy inkább sajnálat egy félszeg ember iránt, aki vagyok?”
Ismétlem, leginkább magam ironizálom ezzel mert, őszintén mondom néha én magam képtelen vagyok elfogadni magam emberként.
Őszintén, úgy érzem, hogy kedveltek olyannak amilyen vagyok. Aki sokszor meggondolatlanságokkal próbálja álcázni azt a nem egyszerű élet helyzetet amivel sajnos megáldott a sorsom.
Ezt a célt szolgálja az is, hogy sokszor keresem a lehetőségét, hogy együtt legyek veletek, hiszen olyankor elfelejtem minden gondom bajom, és teljes értékű embernek érzem magam.
A tegnap ezt az idézetet kaptam egyikkőtöktől.

”Önmagunk megismerése
a legnagyobb utazás,
A legfélelmetesebb felfedezés,
A legtanulságosabb találkozás”
(Márai Sándor)

Hát, ebben az utazásban, felfedezésben, találkozásban, voltatok (vagytok) ti talán a legnagyobb segítségemre, és hű társaim a fent említett utazáson.
Erre az áldozatra válaszul, én csak magamat idézhetem, és pedig egy olyan gondolatomat melyet pár napja fogalmaztam meg, miközben egyikőtökkel beszéltem.

”Egyes emberek semmi érzelmet nem váltanak ki belőled.
Rosszabb esetben haragot és megvetést.
De mindig öröm szeretni tudó "szép" embereket látni"

S számomra ezek a szép emberek, ti voltatok és maradtok kedves barátaim.
Végül a legfontosabb üzenetemmel zárom ezt a vallomásomat. Nem tudom, hogy ezt ti jó vagy rossz dologként értékelitek e? de az a hírem van a számotokra, hogy megkaptatok engem egy életre és én is a szívembe zártalak benneteket életem végéig…
Kovács Árpi.
2014. május 28. Makfalva