A bőjtös ebéd             /2/
               -----------------

 Nagypénteken, édesanyám azt hiszem inkább szokásból ,mint vallásos meggyő-
zödésből,hagyományosan szárazfuszulykalevest főzött hús nélkül,édesapám
enyhe morgását figyelmen kívűl hagyva...o)).Másodiknak mindig házilag  sütött
kürtőskalács volt, aminek elkészítésében  két leánytestvérem és én is besegi-
tettünk.Édesanyám gyurta meg a tésztát , vágta megfelelő vastagságú csíkokra,
testvéreim feltekerték sórra a 2 sűtőhengerre,én pedig...forgattam
,,módjával" a sűlő tésztát és kenegettem cukros felvert tojásfehérjével,amig
a tészta megsűlt és a kenete is szép barnás lett...Finom is volt az, alig
vártuk, hogy szerre megsűljenek, de mindig az első ,,kostolós-darabot" szét-
osztotta anyánk egyenlően köztünk,megkérdezve jó-e?
   Történt, hogy éppen egy ilyen ebédet kellett levigyek 3 órára ,az állomás-
ra,   mire megérkezik apám a mozdonyavontatta szerelvénnyel.
Idejében elindultam, mert csúszos jeges volt az út,még hallottam édesanyám
utánnam szólt, hogy vigyázzak a síkos úton. Az utcácskák amin haladtam lej-
tettek,ott gyerekek rodliztak, csicsonkáztak nagy ricsajjal...Már közel vol-
tam az állomáshoz, amikor nagy kisértést éreztem, hogy a szépen kisifitelt
csicsonkán ereszkedjem le,hiszen sokszor tettem azt már korábban....
El is nyúltam rögvest a jégen,kezemből kiesett az ételedénnyes táska, de ha-
mar felálltam és tovább mentem.Megis jött pöfékelve a gőzős által vontatott
vonat  idejében, én pedig boldogan kapaszkodtam fel a mozdonygépházába oda-
adva apámnak az elemózsiás táskát...
 Ő komotosan elővette ,,szolgálati kanalát" és egy már meghámozott vereshagy-
mát,hisz az dukál a fuszulykaleves mellé...Elővette a leveses edényt,láttam
belémered tekintetével többször is.Keveselte a porciót gondoltam,ő pedig
morgott egyet csak megszokásból ami nála az elégedettség jele is volt és él-
vezettel kanalazni kezdte a levest persze hozzá a bicskájával felvag-
dosott hagymát is.
..A leves elfogyasztása után,szinte megdermedt a vér az ereimben. Apám elő-
halászta a kürtőskalácsot a táskából, amelyk akár egy karácsonyfa, paszuly-
szemektől és levestől pompázott....
 Apám nagyot szuszogott, rámnézett,mutató újjával képletesen megfenyegetett,
de nem szól semmit...csak evés után ennyit:
-Mondd  meg Anyunak ,.... hogy köszönöm......
Hamar elbúcsúztam és hazasiettem...édesanyám megkérdezte, mit mondott apám,
üzent-e valamit?
-Csak annyit, hogy köszöni......
Nem mertem megmondani anyánknak, mi történt, mert bizony gyorsan járt a keze,
ha nem is erőse űtött, de szaporán és hamar ,,kihúzhattam a fércet",,elvégre
egy fiúnak tudnia kell a rendet",mondta ilyenkor...o))
Késő estére megérkezett édesapánk is,komotosan levette zsiros-olajos munka-
ruháját,szolgálati csizmáját,fülessapkáját,.és nem mondott semmit, ..csak...
éppen gyakrabban nézegetett felém...
Ez jobban fájt mintha kaptam volna tőle két ,,átszállót",de ő soha nem tette
ránk nagy munkáskezét....
Másnap elnézést kértem tőle,és megkérdeztem, miért nem szólt anyámnak?
Csak ennyit felelt:
-Ej, Janóka sokat kell neked még kobakodban érned...
Volt amin gondolkozzak egy-két napig, de azután más dolgok akadtak,és egy
időre elfelejtettem a történteket....Azóta se kívánom a fuszulyka mellé
 a kürtőskalácsot.....
-----------------------------------------------------------------------