Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

            A murok varázsa...  /6/
             ---------------------
  Petrozsény   környéke,a hegyek között,nem rendelkezik termőfölddel és az
éghajlata   is   hideg   a   zöldségtermesztéshez.Csak  edzettfajtájú gyü-
mölcsfák voltak akkor és a törpe kukorica termett mifelénk.
Igy a zöldséget,szölőt, 4o km-ről az oltyánok hozták a piacra, a gabonát meg
7o km-ről a marosmentiek.Akkor még , az üzletekben még tejet se lehetett kap-
ni. A környék hegyein élnek a,,momorlánok",jellegzetes román népviseletben
járva férfiak,nők egyaránt.Ők állattenyésztéssel foglalkoztak a hegyeken egy-
mástól  távoleső tanyáikon. Ők hordták le a tejet a városba, hozták a sajtot,  
ordát, kecske  és  bárányhúst...Minden családnak  volt  egy,,tejesembere" aki
egyezség szerint, az adott napon hetente, hozta a kért potékát.Bár többségünk
nem beszélte egymás nyelvét de nem tudok róla, hogy ez, a ,,geseftben" aka-
dály lett volna.Azért irtam geseftet, mert Zsilvölgye lakóssága NAGYON
heterogén volt akkor: románok, magyarok, de a bányába szegődött székelyek,
csehek,svábok,lengyelek és kereskedő-zsídók   éltek ott,tisztelve egymás szo-
kásait,és persze a cigányok,akik szekérrel vándorolva , gyakran megjelentek
a városban.
 A momorlánok között is volt különbség: gazdagabb, akinek lóva volt, azzal
hozta a tejet,és szegényebb akinek csak szamara volt.Nekünk egy szegényebb
szállitott,pontosan,és amig széthordta a ,,donicából"/fából készült fedeles
kis cseberszerűség,ami tetejének peremét puliszkával szigeteltek/a tejet,majd
utánna vásárolni ment az üzletekbe,  nekünk nagy udvarunk lévén  odakötötte
a szamarát a  megyfánkhoz.Szomorúan álldogált a  szelid csacsi amig megjött    
a gazdája.Én állatszerető voltam mindig,símogattam is  csacsit,de ő rám se
hederített.
   Egy éjjel az a gondolatom támadt, ha ilyen szelid a füles,mi lenne ha meg-
lovagolnám,azaz,,megszamarolognám",????...Fel is  ültem  legközelebb a hátára,
..,,nyi, nye",nógattam indulásra...de  semmi...nem akart megmozdulni..
 Akkor támadt egy zseniális ötletem:   Egy hosszabb pálca végére egy madzag-
ra egy murkot kötöttem,felültem   a  csacsi  hátára  és orra  elött lóbáltam
a sárgarépát.Szaglászott,szaglászott,úgy látszik nem volt jó a látása, és
csodák-csodája elindult a murok után.
Egy kör az udvaron gondoltam elég,utánna odaadtam neki a répát.Ez ismétlődött
elég gyakran,csak a pincénkben levő murokkészlet fogyott...Édesanyám csodál-
kozva állapitotta meg, hogy bár 4o éves de ilyen eltűnést nem látott...
...Nos én tettem róla...Szétmorzsoltam egy répát a pincébe szétszórva darab-
káit..és rákentem a patkányokra a hiányt...o))
 A  tejesemberünk  mondta  később  anyámnak,hogy  nem tudja miért de a szama-
ra teljesen
megváltozott,ahogy az utcánkba ér, nyargalni kezd a házunk felé,és hozzátet-
te:
-Látszik egy jó szellem lakik a padlásunkon, azt érzi...
  Én csak mosolyogtam,de édesanyám gyanút fogott.Meglesett, és mindjárt meg-
értette a murok hiányt is, és a szamár szineváltozását is...
 Csak én nem értettem,,,miért húztam ki anyámtól a fércet" amikor CSAK jót
tettem egy éhes szamárral..és a tej is IGY, mindig hamarabb megérkezett...o))
//////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////
------------------------------------------------------------
                       Puju   /7/

   Gyerekkoromban még nem volt magno, kazetofon, TV,video, mobil telefon stb...
DE VOLT KAPCSOLAT rokonainkkal, barátainkkal, szomszédainkkal stb.
   Nagy esemény volt az iskolánkban az évente megtartott ,,teadélután".Ilyen-
kor a mamák süteményt  vittek,  teát  főztek,volt tombola ,süti és gyümölcsök
stb,és volt valódi zenekar,amelyk  muzsikálta az divatos dalokat, tánczenét,
stb.
 A  megjelenés kötelezően ünneplőben volt előírva,a ,,garde damok"-nakis,nem
volt vademberi,hipp-hopp, de volt felkérés,udvarlás ,és általában mindannyi-
an jól éreztük magunkat...
CSAk egy távolesőbb  terembe nem volt szabad  tanulónak belépnie...oda ,ahol CSAK férfiak
a nagy cigarettafüstben beszélgettek egy-egy...sőrt vagy...több sőrt, iszo-
gatva az aák és nagytaták.
 Ilyenkor ,,szimpatiánkkat" felkértük táncolni, hetye-petyéltünk, és korunk-
hoz  képest,jól éreztük magunkat...Szerelmek is szővődtek köztünk, serdűlők
között, de azok általában csak ,,szalmalángok" voltak...
  Minden vasárnap  délben,a főútcán levő  kisebbik park filegoriájában a he-
lyi fúvos  bányász-zenekar zenélt,  egy óra hosszat.Ez alatt a főútcán a pá-
rok,és unatkozók, sétájuk közben hallgatták a zenét,fagylaltot nyalogatva.A
zenekar műsóra MINDIG a bányászindulóval kezdődött, és végződött,amihez éne-
keték is:

,,Szerencse le, szerencse fel,
Ilyen a bányász élete..."...stb.

Elmaradhatatlan volt minden vasárnap,  Puju jelenléte a promenádról... Puju
,,egy  kissé nyomorék,, pár szál szakálú"sovány,3o-as évében levő férfi ki-
csit ütődött volt,aki minden közrendezvényen ott volt...MEGSZOKOTT,ELFOGADOTT
, egyéniség volt...Senki nem csúfolkodott vele...
 Amikor a zenekar rázenditett a parkban, és a  karnagy vezényelt, ő , Puju,a
tömegből, DE tisztes távolságból, Ő  IS  vezényelt.......és kitartott az egy
órás koncert végéig...Sajnos összefüggően beszélni se tudott és motorikus
testhibái is voltak....
  DE  volt  egy kiváltsága Pujunak:. Petrozsényban szokás volt, hogy a halot-
tat,a bányászzenekar rekviemzenélés közben ,kisérte temetéskor a temetőbe.A
menet elött,Puju haladt a kereszttel... EZ az ő kiváltsága volt.
  Mi, srácok azt mondtuk ilyenkor a halottra :,,XY elment a Páring ölébe pi-
henni"...és  igaz   volt,  mert a  temetőből,mindenhonnan látható Páring 3
csúcsa vigyázott az elhúnytra.
 Pujunak ez volt a kiváltsága,amit a városunkban,senki sem kontesztált".
Ő   is   hozzájárult  városunk   ,,egyediségéhez"...Nyugodjék   ő  is
békében,,a Páring ölében"....
-------------------------------------------------------
 9/////////////////////////////////////////////////////////////////////
         ,,Ha korpa közé keveredsz, megesznek a disznók.."./9/
           -----------------------------------------------

    Elég   nehéz   idők  voltak  gyerekkoromban,a  háború  nyomai,és általá-
nos szegénység összefonódtak.Petrozsény munkásváros lévén , természetes volt,
a felfogás, hogy a munka nem szégyen, és arra vagyunk teremtve. Ezt nevelték
belénk és egy ifjút csak akkor tartottak,,egészembernek" azaz felnőttnek ,
ha eltudta tartani magát...Igaz, munkalehetőség is adódott bőven,de olyan
egészséges fiatal nem akadt, aki ,,szülei hátán élt".Az olyant le is nézték
a  többiek, és  a rosszmájúak ilyen olyan betegséget,szokást találtak ki rá
hogy a ,,lumpoló "miért nem dolgozik...o))
 Én is úgy tettem mint sok velem egykorú, a nyári nagyvakációban egy hónapra
elmentem dolgozni, miután betöltöttem a 14 évet.Egyik nyáron, amikor megkezd-
ték a nemrég épült Bányamérnőki Egyetem bővitését, bentlakásokkal,tornaterem-
mel sportpályával ,a városközeli  szép fenyveserdőben,elszegődtem ,,pontátor-
nak", ami abban állt, hogy napi 1o órát ültem a földmunkák mellett és kellett
jegyezzem, melyik teherautó a 15-ből, hányszor fordul, vagyis hány fuvar föl-
det  visz el..Az alapján kapták a sófőrök a fizetésüket éa a kocsijuknak az
üzemanyagot...Délután 17 órakor pedig a mérnőknek le kellett adnom a jelen-
tést. Nem volt nehéz munka, csak unalmas. Otthonról vittem az élelmet és az
ívóvízet is.
  A   baj  akkor    kezdődött, amikor már csak  az  utolsó hét volt hátra a
hónapból,úgyanis az egyik sőför,kinézésre hegyentúli, kreolabb bőrű, sirán-
kozni kezdett nekem egyik nap,a munkaidő vége felé:
- Séfulé, irom magyarul tovább: Főnök, 6 éhes gyerekem van otthon és a fize-
tés kevés.....Magának is lesz családja idővel...Nó, húzzon még egy vonalat a
fűzetébe, mi az magának semmi,de nekem számit...Isten áldja meg magát, ha
magyar létére segít...Lássa ez a napi ételem -és elővett egy maréknyi kemény
puliszkát, egy hagymát és valami gyanus állitólag túrómaradékot...
 Megsajnáltam az embert és húztam még egy vonalat a kimutatásba...De  másnap
megint ott volt, azután megint...Kezdtem félni a csalásért, de ,,bocsánatos
bűnnek" tartottam,mert jó cél érdekében tettem-gondoltam, akkor...De mi lesz,
ha a társai figyelik a sófőrt, vagy a mérnök is számolja a fuvarokat titok-
ban?Ha...ha..ha...sok volt a leégési lehetőség.Még éjjel is ezen problémáztam
otthon. Végül másnap megmondtam a szerencsétlen sokgyerekesnek, ennyi volt,
többet nem teszem, nem csalok...
  Először rimánkodni kezdett, majd látva hajthatatlan vagyok, megfenyegetett:
-És ,,domnisorule"/úrficska/ ,mit szól ha holnap elárulom a ,,nagy séfnek"
/nagyfőnöknek/, hogy mit tett??????...és kacagott hozzá...
 Megijedtem egy pillanatra,mert a mérnők rendes volt velem, de feltaláltam
magam:
-Azt hiába teszi, mert a jelentésemet csak 2 hetente kell leadjam,-feleltem
és a lóditásomtól, már kacaghatnékom támadt.
..Erre ő ijedt meg , hogy elveszti azt a 1o fuvart amit kiudvarolt...és me-
gint rimánkodni kezdett.Láttam  megy  a  csel...Megnyugtattam  ,,mert  jó
vagyok", nemtörlöm ki a plusz vonalakat,de többet nem csalok...El is ment e-
légedetten.....Akkor jutott eszembe a közmondás:,,Ki korpa közé keveredik,
előbb-utóbb megeszik a disznók"...o))
--------------------------

Megtekintések: 201

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Győrffy János Augusztus 8, 2013, 10:58pm


                 Próbálsz  egylábon járni????.../4/
                --------------------------------
 
 Petrozsény városa, Zsílvölgye központja, nagyon szép helyen van a Déli Kár-
pátokban.......Észak-Keletről a Páring havasok 3 legnagyobb csúcsa látszik
/2529 m/,amelyeken még julius elején is hófoltok csillogtak.
  Nyugatra a Retezát havasok előhegyei vannak,Északra egy alacsonyabb rózsa-
színű  csúcsos mészkőhegy, a Rosia,aljában patakkal és csúszdákkal, amelye-
ken a fakitermelők farönköket úsztattak le a fűrésztelepig.
Több kisebb barlang is volt a Rosia testében, egyet a környékbeliek nagyon
tiszteltek, mert valamikor egy ,,szent ember" ,egy remete ,lakta azt.Rám is
hatott a hely szépsége és irtam  első versemet róla,amiből már csak az első
szakaszra emlékszem:

,,Körül sziklák magaslanak,
Alul ösvény kanyarog..
..Elhallgatnám   órák hosszát,
A csúszda víze mint csobog..."
 
 A városon ,a Lotru hegységből eredő ,,Magyar Zsíl" folyik át, mielött szén-
porral telitették a vízét a lónyai,petrilai szénbányák mosódái.....Ezért  
volt fekete a Zsíl víze, amiben még a békák se találtak otthonra,sajnos....A
városon alul találkozott a folyó testvérével ,a ,,Román Zsíllel" amelyik 3o
km-re a Retezát vonulataiban eredt. Annak is  fekete volt a víze a lupényi,
vulkáni szénmosodáktól...Az egyesült 2 folyóág,azután a lájnicsi szoroson át
,átvágta magát a 3o km.széles Déli Kárpátokon, hogy Olténián athaladva beö-
möljön a Dunába...
 Az 195o-es években kezdték el épiteni az Erdély utolsó városa Petrozsény,és
Olténia között, a Zsíl mentén haladó sziklába vájt vasútvonalat, a Munkásif-
jak Egyesülete/UTM/ munkatáborai keretében.Önkéntesek ezrei dolgoztak OTT el-
látás és egy kis zsebpénz ellenében évekig,de nagy hazafias érzelemtől fűtve...
Sok emeri áldozattal és anyagi ráforditással 4 év alatt el is készült Románia
egyik legszebb vasútrésze, 39 alagúttal, viaduktokkal stb
  Édesapámnak is hetente 2 napot kellett az építkezésnél dolgoznia egy régi,
bontásra itélt gőzmozdonnyal,kővel, épitőanyagokkal,élelemmel stb megpakolt
vagonokat tólva oda stb...
Én hallottam az épitkezésről és 1o éves lévén kívánkoztam megnézni azt.
,,Elültettem a bogarat " édesanyám fűlébe, hogy kérné meg apámat ,egy nap
vigyen magával oda..
 Apám szokása szerint ,,rámordult" helyeslőleg, bár mintha rossz előérzete
lett volna, csóválta a fejét..De nem mondott semmit...Az adott napon, levit-
tem neki az állomásra az ebédjét,ő intett szálljak fel.Evett, majd amikor a
jelző zöldre váltott, elindult a vonat lefelé...Csak 8 km volt az út a munka-
telepig. Ott tolatott a mozdony,erre-arra,én semmit se láttam a gépházából,
majd egyszer megállt, hogy rakják le a munkások a kőveket a töltéshez.
Én látva szabad a mozdony  nagy ablaka,kihajoltam, hogy jobban és többet lás-
sak...és kibuktam az ablakon,de lefelé esve volt annyi lélekjelenlétem hogy
elkapjam a felmászáshoz szükséges kart, és igy 3 m-rel lejebb a kavicsos par-
ton  terültem el. Bizony jól megkékültek az ütődés helyei,magamhoz se tértem  
ijedségemben, csak a fűttő,Jonuc,hangját téritett magamhoz:
-Sefule cei cu fiul??? és már szállt is le a túlsó oldalon a mozdonyról. A-
pám is lejött és látva semmi komolyabb bajom, ennyit mondott engem felsegítve
a földről:
-Jól van na...legközelebb otthon maradsz....
Ahogy felkászálódtam, vettem észre ,CSAK  egyik lábamon van már szandál.....
A másikról estemben a szandál elrepült, hiába is kerestük hárman ,nem volt
sehol. A füttő mondta, lehet berepűlt a folyóba, és már ki tudja hol van....
és mosolygott...
Apám csóválta a fejét mérgesen és ismét ennyit mondott:
-De te mondod meg anyának, hogy nincs meg...
Még mintha mosolygott volnai enyhén megelégedetten, hogy nem ő kell megbün-
tessen....
Egy pár szandál ,,nem a világ" gondoltam, de eszembe villant,hogy mindent
CSAK,,bonra"- jegyre adnak,élelmet, ruhaneműt, lábbelit stb...Csak a levegő
és víz volt ingyen..o((
  Egyedül mentem hazafelé az állomásról,és az utcánkban találkoztam ,,Bruhá-
há"-val.Igy hívtuk, mi barátok egymás között, azt a csúfszájú de nagyon jó-
indulatú, gyerekszerető ,idősebb román szomszédunkat,aki egyedül lakott szo-
bakonyhában,de a konyhában 8 macska élt vele és a tyúkoknak is bemeneteli en-
gedélyük volt..o))Állitólag családját a háborúban vesztette el....
   Bruháhá, látva mezitláb jövök, kezembe egy szandállal megkérdezte:
-Mi van fiatalúr tanul egylábon járni???????????
Ha kell van egy pár, gondolom neked jó, fa-szandálom, neked adom...Ezzel na-
gyokat kacagva elviharzott.
  Megis kaptam az elmondottak után édesanyámtól a ,,culáT" /ruhát /de inkább
elkeseredés volt hangjában mint harag..
  Gondolom, ezek után remélte, csak megtanulok,, két lábamon járni....,,komo-
lyodva",és ehhez hozzájárult a mindig fülembe hangzó Bruháhá-i csipkelődés
is,amit ,most utólag köszönök neki...még holtában is...o))
//////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////

               Iván  Ivánovics....  /5/
             ----------------
            
             

A háború utáni időkben, mint mindenhol ,a petrozsényi tanügy is szakképzett
káderek hiányával küzdött...Ezt csak utólag értettem meg, felnőtt fejjel....
 Két évig a tanitónénink egy apáca volt ,Ágotanővér, aki rendje fekete-fehér
ruháját viselte,kedves, szép  nő volt, csak éppen ,,savanyú" ahogy mi mondtuk,
ritkán mosolygott,a vicchez se volt érzéke. De alaposan tanitott,... és szí-
gorú volt, a pálcájával bizony nem fukarkodott a tenyeresekben ha nem ment a
tanulás mint szerette volna.Utánna kaptunk 2 évre egy szakképzett tanitónőt,
aki bár jobban tudta magyarázni a matematikát ,de nem annyira érdekelte mit
tanultunk meg,mit nem, és sokat inkább magáról mesélt...
  Ötödikben a magyar iskola átköltözött a volt zárdába ,szép 2 emeletes épü-
letbe, ott talált otthont a magyarnyelvű liceum is 1957-ig, amig egyesitették
a román liceummal, és igy lettem én is később mint végzős ,a ,,Vegyes Liceum"
maturándusa.
 Ötödikben, hogy visszatérjek, bevezették kötelező tantárgyként az orosz
nyelvet....Olyan szél fújt akkoriban, lengetve a mindenhova  kifüggesztett
,,SZtálin elvtárs" képeket.Még a mozdonyok elején is az ő képe volt...o))
 Persze szakképzett oroszszakostanár nem volt.IGY, egy, az orosz hadseregből
visszamaradt katona tanitott, aki nálunk ragadt a városban, ide nősülve, ő
lett az orosz tanárunk. Furcsa ember volt Iván Ivánovics,a harmadik nevére
már nem emlékszem, mi csak igy szólitottuk. Jól megtermett ,
akkor olyan 3o éves lehetett,két oldalt pödrött bajszával, amire büszke volt.
Ő tudott valamelyest magyarul feleségétől tanulva azt, valami keveset románul
,igy velünk egy vegyes beszéddel kommunikált.Tanterv, program, nyelvtan stb
nála persze ismeretlen volt, hiszen nem volt a tanitás szakmája, de neki is,
meg kellett élni...o))
Azért NE legyek igazságtalan,volt ÉRZÉKE ahhoz, mire is lehetne nekünk később
szükségünk orosznyelvből.
Igy az órákon a mindennapi orosz beszédre tanitott.Anélkül ,hogy ismerte vol-
na a latin közmondást:,,Repetitio est mater studiorum"-ot,minden órán,el kel-
lett mondjuk sórra,oroszul hogy hívnak, hol születtem,hol lakunk,ki apám ,
anyám,majd az üzletben mit, hogy kérek,hogy irok  egy  kérvényt stb,stb,ilyen
PRAKTIKUS dolgokat.Még most is 58 év
multán néha  eszembe jutnak a tőle  tanultak:
-Kák   tyébja   zavut??    /hogy   hívnak??/   Ménja  závut...kellett
folytatnunk....
-Kuda ti radilszjá?? hol születtél,? vagy:
-Ja hocsu kupity.../én akarok vásárolni/...stb stb..
Furcsa ,de jóval később csehoszlovákiai és lengyelországi kirándulásunkon e-
szembe jutottak  Iván Ivánovics szavai...o))
  Ha lelkesen megtanultuk a napi újdonságot,ő elővette harmónikáját és szív-
ből zenélve és énekelve, tanitott egy -egy  orosz dalt...
  Ott  hallottam először a KÁLINKÁT, a VOLGA_VOLGÁT, a KATYÚSÁT/amit le is
forditott magyarra...nagyából/
Kedvence a ,,Három tankos dala", valószinűleg tankos volt a háborúban..
Honnan, honnan nem, mert akkor az édesség ritkaszámba ment,széles katonanad-
rágja mély zsebeiben mindig volt  cukorka, amit  jókedvűen,  szétosztott e-
lég  gyakra  óra végén közöttünk,  oroszosan  megpaskolva arcunkat ,és adva
egy puszit is. Mikedveltük őt, gondolom ő is minket, mert minden oroszóra   
végén ezzel ment ki:
,,Dászvidánié ,dárágié mája"   /Viszontlátásra, kedveseim/
------------------------------------------------------------
               A bőjtös ebéd             /2/
               -----------------

 Nagypénteken, édesanyám azt hiszem inkább szokásból ,mint vallásos meggyő-
zödésből,hagyományosan szárazfuszulykalevest főzött hús nélkül,édesapám
enyhe morgását figyelmen kívűl hagyva...o)).Másodiknak mindig házilag  sütött
kürtőskalács volt, aminek elkészítésében  két leánytestvérem és én is besegi-
tettünk.Édesanyám gyurta meg a tésztát , vágta megfelelő vastagságú csíkokra,
testvéreim feltekerték sórra a 2 sűtőhengerre,én pedig...forgattam
,,módjával" a sűlő tésztát és kenegettem cukros felvert tojásfehérjével,amig
a tészta megsűlt és a kenete is szép barnás lett...Finom is volt az, alig
vártuk, hogy szerre megsűljenek, de mindig az első ,,kostolós-darabot" szét-
osztotta anyánk egyenlően köztünk,megkérdezve jó-e?
   Történt, hogy éppen egy ilyen ebédet kellett levigyek 3 órára ,az állomás-
ra,   mire megérkezik apám a mozdonyavontatta szerelvénnyel.
Idejében elindultam, mert csúszos jeges volt az út,még hallottam édesanyám
utánnam szólt, hogy vigyázzak a síkos úton. Az utcácskák amin haladtam lej-
tettek,ott gyerekek rodliztak, csicsonkáztak nagy ricsajjal...Már közel vol-
tam az állomáshoz, amikor nagy kisértést éreztem, hogy a szépen kisifitelt
csicsonkán ereszkedjem le,hiszen sokszor tettem azt már korábban....
El is nyúltam rögvest a jégen,kezemből kiesett az ételedénnyes táska, de ha-
mar felálltam és tovább mentem.Megis jött pöfékelve a gőzős által vontatott
vonat  idejében, én pedig boldogan kapaszkodtam fel a mozdonygépházába oda-
adva apámnak az elemózsiás táskát...
 Ő komotosan elővette ,,szolgálati kanalát" és egy már meghámozott vereshagy-
mát,hisz az dukál a fuszulykaleves mellé...Elővette a leveses edényt,láttam
belémered tekintetével többször is.Keveselte a porciót gondoltam,ő pedig
morgott egyet csak megszokásból ami nála az elégedettség jele is volt és él-
vezettel kanalazni kezdte a levest persze hozzá a bicskájával felvag-
dosott hagymát is.
..A leves elfogyasztása után,szinte megdermedt a vér az ereimben. Apám elő-
halászta a kürtőskalácsot a táskából, amelyk akár egy karácsonyfa, paszuly-
szemektől és levestől pompázott....
 Apám nagyot szuszogott, rámnézett,mutató újjával képletesen megfenyegetett,
de nem szól semmit...csak evés után ennyit:
-Mondd  meg Anyunak ,.... hogy köszönöm......
Hamar elbúcsúztam és hazasiettem...édesanyám megkérdezte, mit mondott apám,
üzent-e valamit?
-Csak annyit, hogy köszöni......
Nem mertem megmondani anyánknak, mi történt, mert bizony gyorsan járt a keze,
ha nem is erőse űtött, de szaporán és hamar ,,kihúzhattam a fércet",,elvégre
egy fiúnak tudnia kell a rendet",mondta ilyenkor...o))
Késő estére megérkezett édesapánk is,komotosan levette zsiros-olajos munka-
ruháját,szolgálati csizmáját,fülessapkáját,.és nem mondott semmit, ..csak...
éppen gyakrabban nézegetett felém...
Ez jobban fájt mintha kaptam volna tőle két ,,átszállót",de ő soha nem tette
ránk nagy munkáskezét....
Másnap elnézést kértem tőle,és megkérdeztem, miért nem szólt anyámnak?
Csak ennyit felelt:
-Ej, Janóka sokat kell neked még kobakodban érned...
Volt amin gondolkozzak egy-két napig, de azután más dolgok akadtak,és egy
időre elfelejtettem a történteket....Azóta se kívánom a fuszulyka mellé
 a kürtőskalácsot.....
-----------------------------------------------

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2024   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek