Elmúlt a Vásárhelyi Forgatag. Mindenki lelkében nagyjából elcsitultak az indulatok, helyére került a sok, felejthetetlen szép emlék. Mindenki kiválasztotta, mi az, ami számára kedves, szórakoztató, netán fontos volt, mert tanult is belőle valamit. Én csak egyetlen óráról, arról, ami számomra a legfontosabb, legszebb, lélekig ható volt, arról szólnék. Azon a péntek délutánon az anyanyelv szerelmeseit a Bolyai téri Unitárius Egyházközség Dersi-termébe szólította a program Kilyén Ilka Zsoltár az anyanyelvről című egyéni műsorának meghallgatására. Igen ám, de kiderült, annyian vagyunk rá kíváncsiak, hogy nem férünk, és a tiszteletes felajánlotta, vonuljunk át a templomba, ami meg is telt. Olyan volt, akár a csoda: az anyanyelvünkről szóló zsoltár vonult be az őt megillető szent hely, a templom falai közé.

Aztán Kazinczy, József Attila, Krúdy Gyula vallomását, Sütő András Engedjétek hozzám jönni a szavakat, Nyírő József A sibói bölény (részlet), Móra Ferenc Melyik a legszebb nyelv (részlet), Kölcsey Ferenc A magyar nyelv ügyében, Reményik Sándor Az ige és Köszönt egy ember, Salamon Ernő Ma az ember úgy hányódik, Illyés Gyula Koszorú és végül Faludy György Óda a magyar nyelvhez című verse, prózája sorakozott, a Kilyén Ilkától megszokott kivételes szövegtudással és -értelmezéssel. A szövegek között egy-egy ritkán vagy alig ismert népdalt énekelt. Előadásában hittük, hogy a világ legszebb nyelve a magyar, mert ő is azt hiszi, és harcolni kell érte nemcsak a költőknek, de a politikusoknak is, ahogy azt annak idején az országgyűlésben Wesselényi vagy Kölcsey tette, de nekünk is, akik ott ülünk, és hallgatjuk elődeink hitét, küzdelmét, hisz nem is olyan régóta, csak 1844-től azaz 169 éve hivatalos nyelv a magyar Magyarországon, mert addig a latin majd a német uralkodott. Az évszázadokon keresztül a magyar nyelvért folytatott szüntelen harc betetőzése volt ez, amiben tetemes része volt a reformációnak, az anyanyelvű bibliák terjesztésének és a prédikációknak. A népdalok szépen kiegészítették és színezték a műsort, bizonyítva is ugyanakkor, hogy a magyar nyelv élt akkor is, ha a hivatal nem nézte jó szemmel.

S mi nekünk ma anyanyelvünk? Faludy 1940-ben Párizsban született versének utolsó sorait idézem:

„Magyar nyelv! Sarjadsz és egy vagy velünk,

és forró, mint forrongó szellemünk.

Nem teljesült vágy, de égő ígéret,

Közös jövő és felzengő ítélet,

nem hűs palackok tiszta ó-bora,

nem billentyűre járó zongora,

de erjedő mustkönnyeinkben úszó

tárogatószó.”