Legtöbben kellemesen bódító, semmihez sem hasonlítható illatára esküsznek. Velem egyenesen csodákat művel. Amint  kitárul a láthatáron élénk-rózsaszínű uszálya, már fog is rajtam a varázslat.…

A sziget

Írta:Attila-benczi

Van egy sziget ahol vagyok,

Másoknak is helyet adok.

Pofonokat nem kaphattok,

Csak szeretetet adhatok.

Nincs rács, kerítés

Csak a…

  Villogó szemű szakállas fiatalember…

Ez az elbeszélés emlékezés egy korra, mely nem múlt el fölöttünk nyomtalanul.

Házasodni mindenáron

(Szerelem más időben másképp)

"Fél év múlhatott el,…

Hagyj elmennem

Írta:Attila-benczi

Hagyj! Nem kell ölelésed

Kerestem lelkem békéjét

Hittem melletted meglelem.

Hittem a szerelem létezésében,

De te, vagy én…

(naplójegyzet)

ÁRVÍZRÉMÜLET

Árvíz a műteremben.  Nem mellébeszélés, éppen tervbe vettem, hogy megfestem a hazatalálás balladáját, amikor a plafonból  –  váratlanul – elered…

Háttal ültem

Írta: Attila-benczi

Háttal ültem a bejáratnak,

Szemben tükörképemmel.

Azt látom, néz valakire.

Balra pillantok, ablakon ki nézek,

Egy árny áll…

Amikor gyerek voltam, a jó ég tudja miért, mindig azt akartam tenni…

„Hogyan élted életed?”

Írta: Attila-benczi

Fehér teremnek,

Zöld padlóján

Tíz piros szék.

Mindegyiken ül egy kék.

……………………………………

Fekete embernek…

Március volt

még havazott

utunkat befedte puha

dermesztő párna

hajnalban ébredtem

színes madarak

éhes

éles

szaggatott

fütty…

           A kopottas ruhájú, serkenőszakállú kisöreg zihálva tette meg az utolsó métereket a szőlőhegy közepén álló hajdani présházig, ami az utóbbi években lakóhelyéűl szolgált.. Már rég ráfért…

A színésznő

( Benczi Teklának)

Írta: Attila-benczi

Néma csönd a nagyteremben

Ezer szempár néz meredten.

Fölgördül a függöny

Kicsordul a könny.

Villannak a…

…………………………….csend.

A világ lassan, körbeforgott, és

az Égen a csillagok szégyenkezve,

szeretkeztek,

a földi…

Majd én elintézem azt az engedélyt, nem várok tovább - dörrentette az ajtót Puszi úrra konok dühvel Pálpusztai Szeréna. Göndör hajkoronája, mint kígyófészek lobogott, keble halmai pompás…

                A lófalvi papi házaspárnak elkényeztetett kutyája volt. Igaz, hogy ő is láncra kötve élt, mint sok fajtársa, de számára a lánc jelentette a tökéletes védelmet a világ veszélyei…

Megállt.Nem lépett rá az ásóra.hogy újabb darab földet kiforgasson.Fájó derekára tette megfáradt kezét,szép lassan ,szinte ráérősen kiegyenesedett,már amennyire öregsége megengedte.Biza nem könnyű…