Vannak kérdések, melyek talán örökre megválaszolatlanok maradnak. Akik ezt megtehetnék, már rég eggyé váltak a…

Sárkányölő Szent Györgyök

Mentsvára,…

Elmúltak az ünnepek, hazaértek az angyalok a Mezőségről, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány önkéntesei. Minden bizonnyal fáradtan, elcsigázottan, meggyötört testtel a hosszú úttól. De…

Boldogult legénykoromban a templom tornyából búcsúztattuk az óévet. Egyik szilveszterkor a kántorunk idő előtt lebetegedvén nekem jutott a tisztesség, hogy a hangot megadjam és a kórus énekét…

Hiába sütött aznap reggel hétágra a nap, és hiába sertepertéltek már nyitás előtt szomjas atyafiak az Aranysárkány küszöbén, Puszi úr gondolatai egészen másfelé kalandoztak. Keze szórakozottan…

Csak ült az ócska kanapén. Megkopott, a szögletes virágminta kisárgult. A díszpárna hímzése is felfejtődött egy darabon.  A törtfehér kelme alatta sárgássá öregedett. Mint minden a…

Páll Lajos képe alá

Nehezen tudod kivonni magad a hatása alól.  Valld be: mikor azt a helyet választottad kezdő pedagógusként, elsősorban őmiatta tetted. Volt a verseiben valami nagyon…

A marossárpataki Vajda János, akit a faluban mindenki Petrics bácsiként ismer, egy rendkívül sokoldalú, értékes, jó humorral megáldott, kiváló szakember. A nyolcvanadik életévét…

           Kriszta  elmosolyodott  azon  ötletén, hogy ő most megeteti a szilvákat  fahéjas cukorral, aztán a tésztát a szilvákkal, majd a szép kerek gombócokat…

Emlékeztek még Andorásra a „Halljátok hegyek!”-ből? Mikor…

Akkoriban apám az egyetemen tanított, anyám meg irodalmat a város jó nevű középiskolájában. Ha lehet egy nagyszájú, büdös lábú kölköt feltétel nélkül szeretni, ők azt tették. A nővéremet korán…

Valaki meséli, járt a falumban, látta szülőházamat. Beszélgettek róla társaival. A helybeliek már nem tudnak semmit erről, aki tudna, az meghalt vagy haldoklik, sosem jön már elő a…

Nem sok tája van ma a vén Európának, ahol egy honfiú - legyen az…

Ültek az öregek a mofettában.

Kint köd ült a csenden de akkora, hogy a harmadik fát látni már nem lehetett.Nyár eleje már rég…

1,

Valahol, a Kárpátok karéján belül,…

Z. úr átlag kétnaponta járt el az öreg bérház előtt, ahonnan mindannyiszor istállószag csapta meg. Ló szag, az a finom, édes, pikáns illat, ami a vidéki élet velejárója, és a városi emberben…

Az emlékek maguk is változnak, saját képünkre és hasonlóságunkra gyúrjuk át őket, nincs két pillanat, amikor ugyanaz ugyanúgy történt volna.

A XX. század hatvanas évei közepén-végén…

Ma reggel a városban akadt dolgom. Amikor kiléptem a kapun, hirtelen nem tudtam, miért van ilyen nyüzsgés... Beletelt pár percbe, mire rájöttem: ma elkezdődött az iskola, özönlik a sok nebuló. A…