Ma reggel a városban akadt dolgom. Amikor kiléptem a kapun, hirtelen nem tudtam, miért van ilyen nyüzsgés... Beletelt pár percbe, mire rájöttem: ma elkezdődött az iskola, özönlik a sok nebuló. A…

Havasi levegő

A határok megnyitásának boldogságában történt, a kilencvenes évek elején, a metró mozgólépcsőjén, a váróban vagy éppen a kocsiban. Hazatérő, nem tékozló, inkább eltékozolt…

Ahogy én emlékezem …

Ott állt a homályos éléskamra…

- Ősi fejfák nyomában a Partiumban…

  Hol a nájlon ingem s a rakott szoknyám, a  pionír nyakkendőmön a trikolor kirongyosodott, de sebaj, van olló, s levágjuk a cérnaszálakat, amit meg nem lehet eltakarja a nyakkendőgyűrű,…

Harmatos reggel. Friss levegő, a nap még álmosan bujkál. Az Öreg felkel. Frissen, ahogyan azt hosszú évtizedek óta teszi. Nem olyan fürgén, mint egykor, kopnak a zsanérok, roppannak már az…

Még maga Madame Berta sem sejtette, mikor megnyitotta nyilvánosházát Nagyváradon, hogy műintézménye rövid időn belül maga mögé utasítja a vetélytársakat. A hat válogatottan gyönyörű teremtés, a…

A férfi kopott kabátban sétált a sírok között. Órák óta. Cipőjét már átáztatta a harmat. Órája nem volt, de pontosan tudta, mindjárt itt a reggel. Hozza magával a bűntudatot. Egy sír mellett…

     Nagy divat ám a kutyaélet mostanában. Úri dolga van a kegyetlen embernek, viszont az annál szerényebb mulatság, a…

 Minden városnak megvannak a maga kövei, épületei, és a fura, néha bolondnak tartott emberei. Ezek közül az emberek közül van aki mindig ugyanott tűnik fel, van aki mindig máshol. Nem…

Kétsaroknyira a templomtól, ott volt a bolt egy sarki sárga házban. Két ajtaja várta a vevőket, egy díszes kis portál, kovácsoltvas ráccsal, és egy hátsó kijárat, ajtaján rozsdás vasredőnnyel.…

Csak állt az apró kis test a nagy épület mellett. Régi bérház. A máladozó vakolat szomorúan csüngött apró, göndör kis lapokba hajolva. Ő meg csak állt. Tanácstalanul. Kérges, köszvénygyűrte kis…

Atyánkfia éppen kilencszer költözött már életében, s minden hurcolkodás kényszerű seregszemlét is jelentett. Mit vigyen magával, mit hagyjon,…

Igen, a magyar nagyon pontosan fogalmaz: A szem a lélek tükre! Szinte minden kiolvasható…

A könyvek illatához nincs fogható. A hosszasan forgatott, lapozott könyvek, a padon, a tűző napon felejtett, az esőben a párkányon hagyott, ázott, majd megszáradt kötetek illata gyönyörű.…

Március száguld ifjonti hévvel:

kér, követel, vágyat ont,

de bimbót csak szépszerével,

- a tavaszban - lassan, lágyan bont.

 …

Mi fiatalok mindig mindenből problémát csinálunk. Nem így az idősek, akik élettapasztalatuk után már jól megválogatják, hogy min is érdemes idegeskedni. Lássuk…

Fény öntötte el az utcát. Csillogott az esőtől még nedves…

A hatalom már rég nem törődik vele, az országlakosság meg belenyugodni látszik, hogy fogy, mégpedig…