Minden városnak megvannak a maga kövei, épületei, és a fura, néha bolondnak tartott emberei. Ezek közül az emberek közül van aki mindig ugyanott tűnik fel, van aki mindig máshol. Nem…

Csak állt az apró kis test a nagy épület mellett. Régi bérház. A máladozó vakolat szomorúan csüngött apró, göndör kis lapokba hajolva. Ő meg csak állt. Tanácstalanul. Kérges, köszvénygyűrte kis…

Atyánkfia éppen kilencszer költözött már életében, s minden hurcolkodás kényszerű seregszemlét is jelentett. Mit vigyen magával, mit hagyjon,…

 Bágyéá Joán szorosabban magára tekerte a subáját és közelebb húzodott a tűzhöz. Már érezni lehetett a tavasz lehelletét, de esténként még foga volt a levegőnek. Lupu, az öreg, fogatlan…

Mi fiatalok mindig mindenből problémát csinálunk. Nem így az idősek, akik élettapasztalatuk után már jól megválogatják, hogy min is érdemes idegeskedni. Lássuk…

Fény öntötte el az utcát. Csillogott az esőtől még nedves…

A hatalom már rég nem törődik vele, az országlakosság meg belenyugodni látszik, hogy fogy, mégpedig…

         Mióta a turkálók elözönlötték vidékünket, egyre kevesebben fordulnak a szabókhoz „ruhacsináltatás” céljából. A magyarság ünnepein, kulturális és…

Amikor a fák az égig nőttek…

Völgyi Mária és Barabás Gergely. Így hívták a dédnagyszüleimet.

Le kell írnom, mert ez a bolond, rohanó világ hatalmas ellensége annak, amit úgy hívunk: család, felmenők, gyökerek.…

         Mese, mese, mátka, mondom én nektek, hogy vannak kincseink, amelyeket elődeinktől örököltünk és ezek a kincsek csak akkor maradnak örökéletűek, ha azokat épségben-szépségben örökségül…

 Tartozom ezzel a történettel a szereplőknek – azoknak is,…

Vacsora után

A férfi kilépett a főváros nagynevű, patinás étterméből az utcára, szórakozottan

körülnézett, majd kissé…

-A marossárpataki Peres Albert visszaemlékezései a II. világégésre-

Ezerkilencszáznegyvenegy augusztusában rukkoltam be…

Karácsonyi örömkönnyek.

 …

Tíz éves kisgyermek lehettem, amikor unokatestvérem, az akkor…

Az új pap komótosan szállott le a szekérről.

Körülötte szürkébe,- néhol színesvegyesen öltözött emberek álldogáltak, főleg asszonyok. Kicsit csend lett és a félénk hallgatásban mindenki…

Anyuka átvette a lánytól a leveses tálat és saját…

Motto: A szégyen napja

Sokáig kitartottam. Kitartottam Erdély mellett Erdélyben. Másokat is arra biztattam, hogy "itt élned és meghalnod kell". Ezt tanultam anyukám egyik kézzel…

A nagyernyei Tőkés János bácsi 1924-ben született földműves családban. Apja, János korábban megjárta az első világháború poklát. Később mindketten részt…