Ez a nyár szédítő, remegő forróság, lüktető hőhullámokat lövell az ég felé. A megolvadt szurok-pocsolyák ragacsosan csillognak. A tűző nap fakóvá égeti a nemrég selymes füvet. A virágokban a méz…

                                                                                                                                                              …

Gyerekkoromban sajtárból is “kávéztam”, frissen fejt tejet habzsolva, hogy a habtól fehér bajusz ülepedett a későbbi férfidíszem helyére. Egyszer azon is rajtacsíptek, amint a borjút utánozva nagy…

Egy hajnalon Isten meg én

ültünk a világ tetején.

Az Úr szomorú volt nagyon,

gondoltam, megvigasztalom.…

Az asztalon lévő húsleves, kavargó, bodorodó gőzöket szállingóztatva a plafon felé, diszkréten eregette illatát a hegyi folyó mentén elnyúló nagy iparváros egyik lakótelepi…

Azon a májusi reggelen, mikor nyikorgó kerekekkel bevonultak a cirkuszi kocsik, senki nem sejtette, hogy az Amar cirkusz megjelenésével fenekestül fogja felfordítani az Aranysárkány egynémely…

A Tisza egyik kanyarulatában fekszik egy kis falu. Alig pár százan lakják. Nádtetős, vert vályogból épült házikók bújnak meg a modernebb, emeletes házak között, melyeknek gazdái a városon élnek,…

Szinte nesztelenül siklott a vonat a síneken. Hegynek fel, völgybe le. A kora nyári estében szépséges táj tárult elé. Csak lassabban haladna a vonat… Hogy csodálhassa. Hogy a tekintélyt…

Szállongó pillangó lelkem…

.

. és mondom én nektek! Megyek az utcán és nem emberekkel találkozom,…

A pitymallat még éppen csak csibészkedett a közeli bükkösök felett,…

Nem tudom a többi férfi társam, hogy van ezzel, csak azt tudom, nincs olyan nő, amely az érdeklődésemet és persze a kíváncsiságomat föl ne keltené.

Még hogy nincs? De bizony van! Édesanyám,…

Jártam az erdőt, na nem a nagyon veszélyes részét mert egyedül nem szokásom messzire csatangolni, főleg a vadonba. Szép idő volt, a Nap szebben sütött mint általában és…

Színem sötétségben derengő partfal

szürkébe

hasított arany fonallal…

Negyven éve foglalkozom beszédtanítással. Nagy-nagy hálával gondolok egykori mestereimre, Fischer Sándor és Montágh Imre tanár urakra, az utolsó mohikánok közül pedig Wacha Imrére, de a minap…

Valaki meséli, járt a falumban, látta szülőházamat. Beszélgettek róla társaival. A helybeliek már nem tudnak semmit erről, aki tudna, az meghalt vagy haldoklik, sosem jön már elő a…

Z. úr átlag kétnaponta járt el az öreg bérház előtt, ahonnan mindannyiszor istállószag csapta meg. Ló szag, az a finom, édes, pikáns illat, ami a vidéki élet velejárója, és a városi emberben…

- Ősi fejfák nyomában a Partiumban…