Kolozsvár és Marosvásárhely között egy kiterjedt, különös terület húzódik meg hosszan elnyúlva Erdély közepén: a Mezőség. Ha fővárosa, vize, ipara és népének jobb megélhetése lenne, akár egy…

Negyven éve foglalkozom beszédtanítással. Nagy-nagy hálával gondolok egykori mestereimre, Fischer Sándor és Montágh Imre tanár urakra, az utolsó mohikánok közül pedig Wacha Imrére, de a minap…

Atyánkfia vendégeskedik, régi, erdélyi barátai hívták meg születésnapot ülni. Mondják, rendkívüli az alkalom, mert ismét együtt a család! Német neve ellenére az ünnepelt tősgyökeres szatmári, a…

Z. úr átlag kétnaponta járt el az öreg bérház előtt, ahonnan mindannyiszor istállószag csapta meg. Ló szag, az a finom, édes, pikáns illat, ami a vidéki élet velejárója, és a városi emberben…

Benedek Elek születésnapja,…

Árnyékban és napsütésben. A Vársétány

görbe fái alatt cinkos emlék nyomot takar.

Lidércszellők mozgatják az egymásba

kapcsolódó ágakat. A kobaltkék égbolt

ráhajlik   a…

Versek, értelem nélkül,

Igék,…

szeretem fényedet,

szeretem mézedet,

szeretem száraz,

zörgő lépteidet,

szeretem reggeled

fázós borzongását,

délutáni napod

bágyadt…

 …

lélek-Tisza-hullám

végtelen imában

összeforr-elenged

kézen fog s vezet

van hited, kérdezi

s szemlesütött

magyarázkodásod

a szélbe hajítja

és…

Kedei Zoltán

Művészet

Valójában…, mi is a művészet?

Talán:

égig érő kapcsolat,

csillagos…

Kedei Zoltán

Műhelytitok

Olvastam valahol: „Ha egy festmény titkát szavakban kimondjuk, a festmény nem festmény többé, és a titok nem titok többé.”…