Alkotás, kép. Fűrész, észe a fakivágás részének. Egyensúly, arc jobb és bal oldala. Vág, fűrészel jobbra és balra hintázva halad mélyebbre és mélyebbre, míg elvágódik a fa. Fém és fa harca…

Mindig nagyon vártam nagyanyám indulásra felszólító érces hangját: „Vedd a kosarat és indulj! Tata vár! Ne ácsorogj, kihűl az étel! Aztán nézz a lábad elé! Ne légy tácsó!”

Hát az…

Közalkalmazottként közszolgája voltam és vagyok a mai napig a hivatásom gyakorlásában. Ez a hivatás arról szól, hogy az utólag szerzett mozgásukban korlátozott fogyatékkal élő emberekkel dolgozom.…

Akkoriban apám az egyetemen tanított, anyám meg irodalmat a város jó nevű középiskolájában. Ha lehet egy nagyszájú, büdös lábú kölköt feltétel nélkül szeretni, ők azt tették. A nővéremet korán…

Drága főorvos úr, furcsa dolgok történtek az én kedves hivatali irodámban. Tévedésből megjelent az újságban, hogy nálam közönségszolgálat működik. A második emelet hetvenhatos szobája helyett a…

Marika csinos leány volt. Enyhe kancsalsága csak növelte báját, sápadt arcbőre már-már úri finomságra vallott. Suttogták is az emberek, hogy a gróf vonásait örökölte. Finom kis keze a kapálás,…

VÁR-LAKI BEÜTÉSEK 

A vár-laki beütések…

„A sors bizarr magyarellenes iróniájának tartom, hogy az elmúlt félévszázad alatt, többször is, ahányszor valahány túlbuzgó és szadista magyar újságíró a helyi lapokban gúnyos jegyzetsorozatban…

A LÁTÓEMBER

A látóember megrendelte, kezembe adta

és figyelmeztetett, hogy eldöntötték a tér

közepét. Perverz megmérettetés, akár a film,

lényegtelen, pár szavas…

Bevezetésként hadd idézzek egy katolikus könyvből:

"  (...) A tizenharmadik század elején az egész nyugati egyházat végveszély fenyegette az albigensek…

Kapkodva keresgélte kulcsait. Majdnem elkésett, mert a nyár ezer ízével kecsegtető piacnak nem bírt ellenállni. Két szál házikolbászt vett a hentesnél, megfejelve egy kis füstölt májassal, halvány…

Sajnos Puszi úr portási pályafutásának csillaga hamar…

Jó negyedszázada szelíd kocogással kezdődött, még az átkosban. Megérezve a Lakitelek felől fúvó új szeleket (egyesek már Monorierdőnél szagot fogtak!), kis vámszedőink életútján sajátos…

Álmaimban néha visszajárok.…

Megremegő céltalan idő

zsongó páradús levegő

a szolid neszeket elnyomja

egy mellúszó ütemes csobaja

Bennem hatalmas a csend

bánatból komponált rend

izmaimban zavart…

A szagok miatt. Ilyenkor égre bomlik a virágok teljes tüze, a színek mámora kavarog az illattal és lüktet a lengén öltözött nők nyakán az olcsó parfüm, teljessé varázsolva az illúziót. Rózsaillat…

Ahogy én emlékezem …

Ott állt a homályos éléskamra…