A pszichológus, ismerte a mestert. Sokat beszélgettek, mindenről. Amikor az egyetemen tanított és arról beszélt, hogy egy ember legnagyobb tragédiája az, amikor nem kell senkinek, és nem érzi magát fontosnak, mindig eszébe jutott a mester. Aki azt mondta, emberek számba se vesznek, de ha nyitott vagy ,az élet mindig megmutatja hol az a hely ahol hasznos lehetsz.
És ilyenkor ennek illusztrálása előadta a mester kedvenc példáját.
- Egy négy emeletes tömbház földszintjén, élt egy nyolcvan éves öreg néni. Rokonai mind meghaltak. Depresszióba esett. Miért él?
- Egy nap legnagyobb meglepetésére szólt a csengő. Örömmel kiballagott a lépcsőház ajtóhoz. És kinyitotta. A postás volt, azért csengetett, mert akihez jött, az nem volt otthon, és szerette volna az értesítést a postaládába dobni. Köszönte szépen a néninek az ajtó nyitást, rámosolygott, majd ment a dolgára.
UI. 1 A néni még élt tíz évet. A tömbház lakok cédulát tettek ki az ajtóra. Bárki aki keres valakit, és az nincs otthon, csengessen a hármas lakásba.
Mikor meghalt az ismerősei nem hittek a szemüknek. Mennyi rokon. Pedig azt mondta senkije sincs.
Ui.2 A mennyben Jézus is a nénihez ment , tanulni.