Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Vissza Édenbe(?)
Magdival arról beszélgettünk egy másik fórumtémában, hogy mi is az a "normális" élet, és át lehetne-e térni arra. Pontosabban szólva, hogy a városi életformából, ahol az ember soxor nem találja önmagát és csak egy csavarrá válik egy globalizált gépezetben, hogyan tud kiszabadulni és visszatérni azokhoz a gyökerekhez, ahol önmagára találhat.
Mert lássuk be, hogy aki egy kis faluban született az Alföldön, vagy a Kunságban, vagy a Hortobágyon,vagy a Székely hegyek között, már az anyatejjel magába szívta azt a környezetet és a mindennapi élet apró-cseprő búját-baját, ami ott a boldoguláshoz kell. Gyerekkorától ismeri a háztáji gazdaság rejtelmeit, és főleg fáradtságait, amit felnőttként már nehezebb elsajátítani. Nem azt mondom, hogy lehetetlen megtanulni, mert én is csak néhány éve tanultam meg, hogyan kell felásni a kertet, vagy megmetszeni a fákat és a szőlőt, hisz gyerekkoromban egy kis tömbházlakásban éltünk. De e mellett, még rengeteg kompromisszumot kell kötnie az embernek, és rengeteg dolog van, amiről le kell mondania, ha úgy dönt, hogy olyan vidéki életet választ, amely távol van a várostól.
Persze kell hozzá egy nagy adag makacsság is. Nem mondom, azért abból akad némi bennem is. Múltkor adtam vért, este jött az orvos szentségelve, hogy a beteg az istennek sem hajlandó bevenni a gyógyszert. Kérdezte gyanakvóan, milyen vérem van. Mondom, hogy anyai üknagyapám révén székely pozitív. Na, azóta nem hívnak véradásra.
Aztán ott a hivatás: egy informatikus mi a jó francot tud kezdeni a szakmájával a hegyekben? Kihúz két hegycsúcs között egy hálózatot? Vagy leprogramoz egy etetési rendszert a majorságnak? Merthogy ez nem olyan mint az asztalosság, hogy bárkinek szüksége lenne rá.
De nem baj, majd jól szakmát váltok. Lehetnék mondjuk juhász, hajnalban a tarisznyába vágom a hamuba sült pogácsát a kisüveg pálinka és a notebook mellé, majd kihajtom a birkákat. Végülis Mózes is így kezdte, feladta a hercegi létet, majd beállt birkapásztornak... és neki még notebookja sem volt. Igaz, hogy nem is volt rá szüksége, egy vésővel meg két kőtáblával olyat alkotott, hogy háromezer év alatt sem tudták eltörölni. (Ehhez egy notebookon elég a 'DEL' gomb is, talán jobb, hogy neki akkor csak kőtábla jutott.)
Vagy, ha legalább egy olyan botom lenne mint neki, elmehetnék kútfúrónak. Se föld, se szikla nem lenne akadály, kicsit megkocogtatnám s már jönne is a nedű. Kisebb felárért még ásványvizet is fakasztanék. Vagy inkább hévizet. Ez azért már kaffa lenne, ha az egész falut becsatornáznám melegvízzel, az összes nagytudású kopasz az EU-bizottságból odajárna szájat tátni, hogy hűű mennyire környezetbarátak lettünk, meg húúú de sok széndioxidot nem bocsájtunk ki, meg stb.
Esetleg nekifoghatnék méhészkedni. Csak marhára utálnám folyton hessegetni a méheket meg a medvéket, merthogy a hegyekben azért, ez utóbbiból is sok van ám. Habár kitudja, lehet, hogy ezektől az UFO-kinézetű méhészszerkóktól egy maci is megijedne. Igen, ez az! Összetalálkoznánk, én rögtön besz.rnék, ő meg infarktusban megpusztulna.
Naszóval viccet félretéve, a téma adva van: a kérdés az, hogy, ha egy kis faluban telepednétek le, távol a várostól, a bevásárlóközpontoktól, az infrastruktúrától (ezt a szót csak kinyögtem), Ti hogyan csinálnátok? Hogyan tudnátok átszokni és miről mondanátok le szívesen, mi az ami problémát okozna stb. Persze lehet viccelődni is, de azért jussunk is egyről a kettőre, a városból a falura, mert - ahogy ivócimborám Armstrong mondá egykor -, kis lépés az embernek, de nagy lépés az emberiségnek. Mármint a terv. Vissza Édenbe.
Mert lássuk be, hogy aki egy kis faluban született az Alföldön, vagy a Kunságban, vagy a Hortobágyon,vagy a Székely hegyek között, már az anyatejjel magába szívta azt a környezetet és a mindennapi élet apró-cseprő búját-baját, ami ott a boldoguláshoz kell. Gyerekkorától ismeri a háztáji gazdaság rejtelmeit, és főleg fáradtságait, amit felnőttként már nehezebb elsajátítani. Nem azt mondom, hogy lehetetlen megtanulni, mert én is csak néhány éve tanultam meg, hogyan kell felásni a kertet, vagy megmetszeni a fákat és a szőlőt, hisz gyerekkoromban egy kis tömbházlakásban éltünk. De e mellett, még rengeteg kompromisszumot kell kötnie az embernek, és rengeteg dolog van, amiről le kell mondania, ha úgy dönt, hogy olyan vidéki életet választ, amely távol van a várostól.
Persze kell hozzá egy nagy adag makacsság is. Nem mondom, azért abból akad némi bennem is. Múltkor adtam vért, este jött az orvos szentségelve, hogy a beteg az istennek sem hajlandó bevenni a gyógyszert. Kérdezte gyanakvóan, milyen vérem van. Mondom, hogy anyai üknagyapám révén székely pozitív. Na, azóta nem hívnak véradásra.
Aztán ott a hivatás: egy informatikus mi a jó francot tud kezdeni a szakmájával a hegyekben? Kihúz két hegycsúcs között egy hálózatot? Vagy leprogramoz egy etetési rendszert a majorságnak? Merthogy ez nem olyan mint az asztalosság, hogy bárkinek szüksége lenne rá.
De nem baj, majd jól szakmát váltok. Lehetnék mondjuk juhász, hajnalban a tarisznyába vágom a hamuba sült pogácsát a kisüveg pálinka és a notebook mellé, majd kihajtom a birkákat. Végülis Mózes is így kezdte, feladta a hercegi létet, majd beállt birkapásztornak... és neki még notebookja sem volt. Igaz, hogy nem is volt rá szüksége, egy vésővel meg két kőtáblával olyat alkotott, hogy háromezer év alatt sem tudták eltörölni. (Ehhez egy notebookon elég a 'DEL' gomb is, talán jobb, hogy neki akkor csak kőtábla jutott.)
Vagy, ha legalább egy olyan botom lenne mint neki, elmehetnék kútfúrónak. Se föld, se szikla nem lenne akadály, kicsit megkocogtatnám s már jönne is a nedű. Kisebb felárért még ásványvizet is fakasztanék. Vagy inkább hévizet. Ez azért már kaffa lenne, ha az egész falut becsatornáznám melegvízzel, az összes nagytudású kopasz az EU-bizottságból odajárna szájat tátni, hogy hűű mennyire környezetbarátak lettünk, meg húúú de sok széndioxidot nem bocsájtunk ki, meg stb.
Esetleg nekifoghatnék méhészkedni. Csak marhára utálnám folyton hessegetni a méheket meg a medvéket, merthogy a hegyekben azért, ez utóbbiból is sok van ám. Habár kitudja, lehet, hogy ezektől az UFO-kinézetű méhészszerkóktól egy maci is megijedne. Igen, ez az! Összetalálkoznánk, én rögtön besz.rnék, ő meg infarktusban megpusztulna.
Naszóval viccet félretéve, a téma adva van: a kérdés az, hogy, ha egy kis faluban telepednétek le, távol a várostól, a bevásárlóközpontoktól, az infrastruktúrától (ezt a szót csak kinyögtem), Ti hogyan csinálnátok? Hogyan tudnátok átszokni és miről mondanátok le szívesen, mi az ami problémát okozna stb. Persze lehet viccelődni is, de azért jussunk is egyről a kettőre, a városból a falura, mert - ahogy ivócimborám Armstrong mondá egykor -, kis lépés az embernek, de nagy lépés az emberiségnek. Mármint a terv. Vissza Édenbe.
Válasz erre a beszélgetésre
-
Permalink Kálmán Csaba válasza. Dátum:
-
Láttátok, amit én látok?! Addig-addig hülyültünk, amíg főlapra tették a fórumtémánkat! :-)
Sőt, külön képekkel is illusztrálták. Nézem az elsőt, és könnybelábad a szemem. Igen, ez az a kis zubogó, amely a termeli a delejt, ez az a kis fenyves, amely meglepőbbnél meglepőbb gombákkal halmoz el, és ööö... igen, ezek azok a sziklák, amelyek az ásócskámtól szikrákat hányva, puha fészket biztosítanak a veteményesemnek.
Nézem a másodikat, s méginkább könnybe lábad a szemem: Istenem, nincs kémény a házon, sz.rrá fogok fagyni télen! De a színe nagyon kaffa... meggypiros, az összes turista kuriózumként fog előtte fényképezkedni. És ahogy kilépek az ajtón, egyből legurulok a dombon, hogy a reggeli fitnesskocogásom is meglegyen. De nem baj, mert a szemben lévő dombról is az összes gyümölcs legurul, egyúttal cipelhetem fel azt is.
És a jámborságaim is itt vannak, vígan legelésznek, békésen társalognak, dícsérve szakértelmemet és hozzáértésem, amivel nap mint nap gondoskodom róluk:
- A gazdánk etetés közben folyton azt dúdolja, hogy "dam-di-damm, hízzál csak szépen kiskocám, legyen szép a szalonnád, télire aztán trallalla, citromot dugok az arcodba, no meg egy répát a hátsódba, úgy forgatlak a parázsban".
- Engem meg a fene esz meg, amikor ezt mondogatja nevetve: "szép kis kecske, jó meleg bekecs lesz őszire belőled".
- Nekem meg télidőben nyírta le a gyapjam, két hétig köhögtem miatta. S ez még hagyján, mert addig csak kutyát nyírt, utána pont úgy néztem ki mint egy uszkár. Jött a farkas, úgy röhögött, hogy nem bírt elvinni.
- Nekem meg ma reggel is veszettül húzogatta a tőgyemet, mondván "márpedig ebből camping sajt kell jöjjön, láttam a tévéreklámban!".
- Ne is mondjátok, nekem meg a hátam mögé kötött egy mammut-fenyőt, azzal, hogy jó lesz egy kis tüzelőnek, húzzam csak el vígan a házig, utána kapok kockacukrot. Majd belegebedtem, gondoltam is magamban, "dugd föl a kockacukrodat, inkább húznád el te a házig, méghozzá a farkaddal, úgyszintén vígan".
És ebben a lélektani pillanatban, a festő elkiáltotta magát, hogy "itt repül a griffmadár", mire az összes jószág rémülten, tágra nyílt szemekkel pillantott fel.
(Transylvania, ha olvasod, nem ám letüdőzni, csak hülyültem, nagyon tetszik a kép is, meg a rajz is. :-) )
-
Permalink Vincze Magdi válasza. Dátum:
-
Csaba! Azt hiszem Transylvania pontosan érti az itt megszólaló EMBEReket! :) Nyilván nem lehet véletlen ez a nyitólapi megjelenítés! Jó itt lenni, Köztetek, Édenben...
-
-
Gondolom, de azért biztos ami biztos, nem árt használati útmutatót is mellékelni, ki tudja ki sértődik meg a monitor tulsó oldalán, még a végén repül felém egy virtuális székely pofon. Én is örülök, hogy itt vagytok Édenben, csak lécci a ház melletti fáról ne szedjetek. Eccer már nagy baj lett egy ilyenből, azóta is annak isszuk a levét, na. :-)
-
-
Jó, jó Csaba, megoldjuk! És már útban vannak a kígyóirtók is, ne izgulj :)
-
-
Áldassék, aki írta, bölcs ember vót. :-)
-
-
Na ugye, hogy bölcs ember volt... nem is merek érdeklődni a sárkány felől. ;-)
-
-
Magdi, ehhee... én ugyan nem, de Ti igen. Majd felköthetik újra a Triumph fügefalevelet, csak psizkáljátok ama fát. :-))
-
-
Ha már kígyó:
A nyuszika mondja a kígyónak:
- Bocs, hogy piszkáltalak azzal, hogy nincs lábad...
- Semmi baj.
- Na, akkor kezet rá!
:-)
-
Permalink Borbély B. Sándor válasza. Dátum:
-
Éppen most olvastam a "Falun jobb, mint városon" c. cikket és gondoltam ide bevágom, mert jól beleillik a témába. Kommentárként csak annyit: úgy tűnik Mózes atyánkfia megtalálta Édent a Kénosban :-)
A székelyudvarhelyi Mózes István szerint tarthatatlan az a gazdasági „lufi”, az a városi, nyugatias létmód, amelyben élünk, ezért ő már fél lábbal el is menekült vidékre.
Nemrég a Székelyudvarhely melletti Kénos településen jártunk, ahol Mózes István, egy székelyudvarhelyi étterem és panzió tulajdonosa vidéki birtokán azt mesélte el stábunknak, hogy menekül a városból, menekül mindattól, ami valamiféle gazdasági, pénzügyi kötöttséget jelent, hisz a válság alatt is a kormány, a „szakemberek” bebizonyították, tehetetlenek, nincsenek a válságból kisegítő ötleteik, elképzeléseik.
Különben is, Mózes szerint hamarosan véget ér az a világ, amikor multinacionális üzlethálózatok által kínált műanyag étkeket eszünk, illetve a bankkártyánkon mindig terem pénz, mert arról a bank örökké gondoskodik. Szerinte mindez, amellett, hogy nem egészséges, nem egy fenntartható állapot, ezért, mint félig komolyan, félig viccesen megjegyezte, robbanni fog minden. Mindez nem utópia, hisz – mint mesélte – a régi korok székelyének sem kellett egyéb, csak egy tehén, néhány szárnyas, és egy kis föld a ház mellett, amelyen mindent megtermelhetett. És ha ezeket a földi javakat ügyesen beosztotta, egész évben volt mit ennie.
Mózes úgy látja, a nyugati országok már elvesztek, nálunk viszont még van remény, hiszen még vannak kincseink, vannak értékeink: van földünk, és fiatalok is akadnak, akik dolgozni szeretnének, nem úgy, mint nyugaton. Mózes néhány év alatt a kénosi családi birtokot bővítette több hektárosra. Tart ott nyulat, tehenet, lovakat, kecskét, juhot, libát és egyéb állatokat, illetve minden étket, amit csak lehetséges, maga állít elő, a dzsemektől, a véres-májason keresztül a túróig.
Forrás: http://szh.ro/hirek/faluszerte/falun-jobb-mint-varoson
-
-
Nagyon érdekes cikk, köszi, hogy betetted.
-
Permalink Joos Kata válasza. Dátum:
-
Kalman , nagyon elvezem az irasaid /ne haragudj a tegezesert/ . a felytegeteseid erheoek , hiszen tele van a hocipoje mindenkinek ebbol a rendszerbol . Ezert is foglalkozol olyan behatoan most a Biblia kerdeseivel . Ha erdekel , elmondok egy /a magam tortenetet / mivel mindig elvagyodtam egy kicsit felfedezni a Vilagot .Fiatalon utaztam sokat Europaban , es 1985 ben elhataroztam , millio ok miatt - hogy Amerikat megyek most felfedezni ".Az eletemet itt ugy kezdtem , mintha Isten tenyeren gyalogoltam volna - minden utamon . Ugyanis szelvitorlaval , tengerjaro hajon utaztam es eltem het evig , amihez nekem igen egyszeruen kellett felfognom az eletet , es en ezt valasztottam Los Angeles ill. varosi elet helyett . Nem volt nehez ez nekem , mert nem vagyok hive a TV -nek es egyebb luxus dolgokat is foloslegesnek ereztem egesz eletemben . Otthon , meg Budapesten is ugy probaltam elni , hogy csak a fontosra koncentraljak . Szoval egy ilyen tengeri utazason ,ugy elhetsz , mint ahogy elni szeretnel tavol mindentol ! Csak az Eg es az Ocean horizontjan . Csodalatos , a legszebb elmeny volt az eletemben . Jelenleg is Szigetlako"" -kent elek , bar nem olyan egyszeruen , de leredukalva mindent ami megzavarhat , felkavarhatja a lelki bekemet . Muveszkent kulonosen a szabadsag vagya vonz .A Biblia segit megszabadulni a rossz hatasoktol , kiegyensulyozotta teszi az eletlatasomat . Bolcsesseget kapok altala .
Koszonom az irasokat , beszelgeteseket -igazan elvezetes szeretettel Kata
-
-
Nem haragszom a tegezésért, sőt ez a természetes az internetes műfajban. :-)
A Biblia kérdéseivel egyáltalán nem ezért foglalkozom behatóan, egyszerűen már kamasz korom óta kiváncsi voltam rá.
Élvezettel olvastam a tapasztalaidat, habár ez a hajón élés számomra ijesztőnek tűnik. Bátor dolog így élni hét évet, de belegondolva, én képtelen lennék elviselni, hogy ne menjek ki fát vagy szőlőt metszeni, kertet ásni, különböző zöldségekkel kisérletezni, vagy csak egyszerűen barangolni egy jót az erdőben.
Viszont az írásod megerősített abban, hogy van választási lehetőség, és fontos találni egy egészséges egyensúlyt a mai fogyasztói társadalmi életforma és a hagyományos között, azaz ahogyan őseink éltek.
Köszi, hogy megosztottad velünk.
- ‹ Előző
- 1
- 2
- 3
- 4
- Következő >
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
