Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Szökésünk története.
Ezt a forumot többek kérésére indittom és ide várom mindazok sztoriját akik szivesen elmesélik szökésük történetét.
Válasz erre a beszélgetésre
-
Permalink Nagy Lenke válasza. Dátum:
-
Ime a saját emlékeim.1989 szeptember 11.Az esti vonatra ültünk 1 jó barátommal és Szatmárra utaztunk.Már a vonaton izgultunk az igazoltatás miatt,mit mondunk ha megkérdezik miért és kihez megyünk,ezt megusztuk.Barátomnak vol ismerösse Szatmáron,nálla huztuk meg magunkat estig.Este kimentünk a Szamos partra és hosszabb várakozás után bekentük egymást jó vastagon disznó zsirral és bemásztunk a vizbe.Volt este vagy 9 ora.A viz vitt minket lefele,féltünk,nagyon féltünk és azt sem tudttuk hol járunk.Hallottunk lövéseket,kutya ugatást de annyira sötét volt,hogy elveszitettük a tájékozodási kétségünket.Kb 5 ora lubickolás után megpillantottunk 1 sor utca világitást.Barárom tanácsára kimásztunk a meredek parton és valami szántáson találtuk magunkat,mint utolag kiderült az volt a határ sáv.Mendegéltünk és egyszer 1 veteményesben találtuk magunkat,átmentünk valaki udvarán átmásztunk a kapun és ott volt a fö ut.Akkor még mindég nem tudttuk hol is vagyunk.Kis séta után megláttunk 1 nagyobb épületet amin az ált MAGYAR POSTA CSENGER,akkorát kiáltottunk hogy szerintem fölébredtt az egéssz falu.Rövid tanakodás után eldöntöttük,jelentkezni kell a legközelebbi örsön.Elindultunk és kb 5 perc mulva megált melettünk 1 katonai auto,a határörök voltak(de már a magyarok) felvettek és bevittek minket a laktanyába.Ott kaptunk enni,inni és még 1 forro zuhanyzást is megengedttek ugy hogy közben 1 fegyeres katona örzött.Azon az éjszakán mi voltunk az elsö két szökevény de délelött 10-ig lettünk vagy 50-en.Beszálitottak minket 1 autobuszba és átvittek Nyirbátorba ahol volt valamiféle gyüjtö és ott sok sok sorstárs.Megkezdödött a kihalgatás.mindenkit külön behivtak és nagyon kikérdeztek,minden érdekelte öket.Ki vagyok miért jöttem kihez megyek,párttag vagyok-e stb......Késö délutánra már végeztünk is.Kaptunk utikölséget,irány a vonat álomás Budapest,Árpádhid,Pilisszántó.Azota itt vagyok.Röviden ez az én történetem.
-
Permalink Dimény Zsuzsa válasza. Dátum:
-
Hát Lenke, köszönöm a történetedet, olvasás közben is könnyes lett a szemem-Nagyon bátrak voltatok.Csenger a férjem szülőfaluja,sokáig minden nyáron ott nyaraltunk a szülők házában.De azóta voltál már otthon ugye?
-
-
Igen persze sokszor voltam.De elöször 6 év után mertem csak hazamenni amikor megvolt már az államporgárságom.
-
-
Nagyon várom a TE történetedet,szerintem mások is kiváncsiak.
-
Permalink Berekméri Edmond válasza. Dátum:
-
Szia.
Köszönjük, hogy megosztottad velünk a történetet, kiváló ötletnek tartom, hogy fórumot nyitottál ebben a témában.
Abban az időben nagy bátorság kellett, hogy valaki ilyesmivel próbálkozzon. Egyik ismerősömet (Vass Attilának hívják, a rendszerváltás után kitelepedett Magyarországra) elkapták a határőrök, s félig agyonverték a fogdában. De még így is örült, hogy nem lőtték le. Én 18 éves voltam akkor, sokat beszélgettünk a barátokkal a kilátástalan romániai helyzetről, de féltünk kockáztatni. Minden elismerésem azoknak, akik megpróbálták. Szerintem nem volt esztelenség egy jobb élet reményében elmenekülni a Ceausescu ember- és faluromboló politikája elől. De nagy vakmerőségnek számított. Nehéz idők voltak, még a fáknak is füle volt...
Novemberben feltettem a honlap blogbejegyzései közé egyik, ma Kanadában élő ismerősöm szökésének történetét (Egy jobb élet reményében hagyta el Erdélyt). Figyelmedbe, figyelmetekbe ajánlom.
Minden jót,
Edmond
-
-
Edmond köszönöm,hogy elolvastad az irásomat.A legnagyobb baj az volt: A FÁKNAK IS FÜLE VOLT,ahogyan irod.Ezért hoztam meg ezt a kemény döntést akkoriban.Igérem én is elolvasom amit te irtál.Üdv.Lenke.
-
Permalink Pènzes Hajnal válasza. Dátum:
-
Hat Lenke, te nagyon ugyes vagy en 1989 nov 1-en indultam neki harom baratnommel, kepzeldd el! Sajnos mi a vizbe nem igen vagytunk, igy addig- addig mendegeltunk a kukoricasban, amig meguntuk es kimetunk, megadtuk magunkat! Egy kopesre voltunk a hatatol!!! De valahogy nem bantuk, de ami utanna jott azt annal inkabb! Masodeves gimnazistak voltunk, negy lokott csaj:)! Mikor az osztalyban a fiuk meghallottak, mert ugye meghallotta mindenki, olyan buszkek voltak rank, mintha a holdon lettunk volna!!!Amikor elkaptak mindenkit megmotoztak, velunk egyutt volt nehany fiatal srac, ossze-vissza rugdostak oket elottunk, eloszor ugy bevoltunk rezelve, azt hittuk mirank is ez var, hal' Istennek nem bantottak, uganis hallottam rosszabbat is ennel! Szatmarnal akartunk mi is atmenni, egy darabig vonatoztunk, majd leszalltunk, onnan meg gyalog egesz ejszaka. reggel lett mire bevittek a rendorsege vot ott mindenki, roman, magyar, osszegyujtottek egy szobaban, azt sem tudtuk most mi var rank! Aztan jottek a kihallgatasok, kinek az otlete volt? Ki segitett? Ki kezdemenyezte? Nem hittek el hogy egyedul vagtunk neki egy ilyen utnak! Bezartak a dutyiba:)) amig ertunk nemjottek szuleink, a suliban persze mindenki meg volt botrankozva!!! Nekem meg hianyzasaim sem voltak jo tanulo! Na ki gondolta volna:))! Levontak a magaviseletunket, de ugye nem zaklattak tobbet, mert mar decemberben kitort a forradalom. Az uncsim ugyanebbe az idoben menekult, neki sikerult atmenni, zklattak , faggattak is nenemeket rendesen! Azt mondta o nem lesz katona romaniaban, igy is lett, megszokott, meg mielott elvittek volna katonanak! Par ev utan megismerkedett felesegevel, Derecsken elnek ket gyunyoru gyerekuk van! En meg otthon befejeztm a sulit, meg az egyetemet is, csak 2000ben jottem le Romaba.Na hat ez az en tortenetem, nagy kaland volt annak idejen!
Ja, es koszi hogy eszembe juttattad, tudod, mar nemis igazan gondolok ra! De jol esett a tied is elolvasni!
Szia!
-
-
Kedves Hajni.Hát a te sztorid sem semmi.Köszönjük,hogy megosztottad velünk.Én sokat gondolok rá.
-
Permalink Kercsó(Ludosán) Mária válasza. Dátum:
-
Sziasztok!
Nekem nincsen ilyen kalandom én a forradalom után jöttem el.De volt egy lehetőségem amit nem használtam ki.
Én 1986ban voltam először Magyarországon a rokonaink két évente küldték apunak a táviratot hogy meghalt nagybátyánk.Így minden két évben apu jött ide.
1986 magával hozott 14 éves voltam és akkor volt először Magyarországon Hungaroring és még volt 3 napunk amig visszakellet menni és leadni a útleveleket
Már meg volt szervezve hogy engem átvisznek a határon Ausztriában(nyitva volt a rali miatt)de a határhoz érve nem akartam aput elhagyni mert attól féltem hogy ö visszamegy Romániában és megkínozzák és ott volt még a két testvérem.
Sokszor átgondoltam ha kimegyek akkor mi lett volna?hol lennék?és eltudtam volna vinni K-várrol apuékat is?De ezt sosem tudom meg.
-
-
Én hivatalosan 1987-ben voltam Magyarországon és én is vissza mentem.De nem tudom miért????
-
-
Izgalmas, megható történet, kíváncsian várjuk a folytatást! Nem volt könnyű átélni, s tudom, leírni sem egyszerű... Éppen ezért, tisztelet és köszönet, hogy elmeséled nekünk.
-
Permalink Dr. Elekes Edit válasza. Dátum:
-
Sziasztok ! Palkó János kalandos szökéséhez képest az én történetem eltörpül.
' 88 nov.9-én a reggeli órákban kabátbélésbe bevarrt iratokkal hagytuk el Váradot.5-en voltunk---3 felnött és 2 ( egy 3 és egy 6 éves ) gyermek. Már a város határánál a "post control"-nál igazoltattak,hogy hova megyünk,miért,mikor jövünk vissza ?Azt mondtuk hogy Margitára megyünk a városi korházba munkaügyben (elötte való nap terepszemlén voltunk ) Nyugtatókkal"bedrogozva" és görccsel a gyomrunkban elértünk Margitáig,onnan uttalan utakon Érseléndig (ez már határzóna állandó igazoltatásokkal ) ahol egy gyanus küllemű "összekötő" várt. Akkoriban egész jól jövedelmező iparággá fejlődött az embercsempészet. Kockázata volt,mert az összekötő gyakran a finisben buktatta le a határsértőket a pénzt pedig zsebre rakta és még a lebuktatásért jutalmat is kapott.Nem volt választásunk----biztunk benne.Nos a mi összekötőnk elvitt egy gazolin telepre ahol egy 2x2 m-es barakban lapitottunk 3 órán keresztül és vártuk a jelzést hogy mikor indulhatunk.A barak 2 őrtorony közt volt----6 katona vigyázta a területet----4 lent sétálva----1-1 fent az őrtoronyban, 3 óránként váltottak.Nekünk a váltás időpontját kellett kivárni----akkor az örtorony üres volt. Az egyébként hepe-hupás területet fentről lehetett kitünően belátni. A határ 300 m-re volt-----nehezen telt az idő a levegőtlen barakban----aztán jött az összekötő és jelezte hogy MOST---nagyon tudtunk futni az életünkért a szabadságunkért. Aztán a szimpatikusabb templomtorony irányába sáros,felszántott földbuckákon Bagamérba értünk,onnan fegyveres kisérettel Nyirbátorba vittek.
Felejthető "vendégszeretettel" fogadtak---2 nap magánzárka,vallatás szóban,irásban naponta 2x,hátha összekeverjük a dolgokat----kis ideig kétséges volt,hogy szinész barátunk "miatt nem e küldenek vissza. Isten velünk volt.
- ‹ Előző
- 1
- 2
- 3
- Következő >
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
