Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Csoda
Szeretném hallani màsok véleményét a csoda jelenséggel kapcsolatban ? Az én életemben màr voltak olyan pillanatok , amikor meg voltam gyôzôdve rôla hogy csoda történt , vajon nàlatok elôfordult màr , hogy ugy éreztétek , megmagyaràzhatatlan pozitîv beavatkozàs történt ?
Válasz erre a beszélgetésre
-
Permalink Szamosfalvi Albert válasza. Dátum:
-
Köszönöm sorait itt tényleg az ôrangyal mûködhetett , de a többiek levele is meggyôzô , és sokszor megindîtô .
Igaz , mostanàban sokkal többet vagyok "facebook"-on , mivel mondjuk ott van mindenki és sok ujsàgrôl kapok hirt .
-
-
Ja ezt Filep Màriànak îrtam , de a többieknek is .
-
Permalink Mándoki Ilona válasza. Dátum:
-
Csoda létezik!!! Az orvosok szerint 1999-ben már meg kellett volna halnom, és itt vagyok még mindig.
Felmentem a csiksomlyoi hegyre, a stációknál, és meggyógyultam. Alig szedek gyogyszert, amit ott a szent hegyen hagytam abba. Az orvosok értetlenül állnak, nem értik. De én igen!!!!
-
Permalink Filep Mária válasza. Dátum:
-
Kedves Ilona!
Babba Mária kiáradó szeretetét sokan megtapasztalták Pünkösdkor a Nyeregben. Aki a Salvatore kápolna oltára alatt-mint anya méhben- átbújik, újjá születik. Csíksomlyón találkozunk!
-
Permalink Dr. Bányai Erzsébet válasza. Dátum:
-
Évekkel ezelőtt történt,álmomban. Valaki megakart ölni és nem tudtam kiabálni vagy futni, lemerevedtem.
Nappal mentem az utcán és azon morfondíroztam, hogy mit tehetnék, mert elég nekem a napközbeni problémák,
ráadásul ez az éjszakai, álomprobléma. Akkor jött egy ötletem, miért nem mondok egy fohászt álmomban?
Amint eljött az éjszaka és ismétlődött az álom, mondtam egy fohászt. ...és eltünt az illető, mint aki elhuzza
a csíkot, többet nem is tért vissza. Egy lelkigyakorlaton jutott eszembe. Örülök neki Albert hogy kezdeményezted
.ezt a témát.
-
-
Köszi , ez fantasztikus , amit irsz , eddig az volt a véleményem hogy a làzàlom energiahiànybôl fakad , de ugy làtszik
a sötét basa ott is tolakodik
-
Permalink Kenesei Aurélia válasza. Dátum:
-
Egyszer ezt tanultam édesanyámtól:Isten fedőneve:CSODA és Véletlen.
Leírok egy esetet amikor megéltem az igazi csodát:-a szombathelyi kórházban feküdtem a haematológiai osztályon,elesetten,kopaszon,elkeseredetten,nyomoruságosan.Ez egy kicsi pár szobás osztály,egyetlen folyosóval.Egyik nap elsuhan a szobák elött egy karcsu,fekete reverendás alak,másodpercek mulva vissza és szó nélkül megállt az ágyam mellett a lábamnál.Mindenikünk közül valamiért engem választott.Bemutatkozott,ő Árpád atya,én is megmondtam a nevem és elkezdtünk beszélgetni-negyven percet társalogtunk,velem sírt velem imádkozott és ajánlott engem a szűzanyának.Ő katolikus pap én református vagyok.Egyik pillanatban hozzám lépett és megölelt,megsimogatott.Megtörtént a CSODA-lehet,hogy csak nekem és csak akkor de ott CSODA történt,úgy éreztem,hogy a tenyerébe vett,hogy felvett az ölébe.Gyermeknek és nagyon nagyon könnyünek,boldognak éreztem magam.A könnyeim az ő kezére az ő könnyei az én kezemre estek.Olyan finom,olyan valami boldogságos volt az ölelése amilyent soha nem tapasztaltam.Amikor elment ott maradt valami furcsa a szobában-velem volt a Jóisten-a CSODA.Soha többet nem félek,nem vagyok egyedül,elkezdtem bízni és hinni abban,hogy meggyógyulok mert Isten kezébe,a Szűzanya kezébe ajánlott az Atya.Könnyebbek a napjaim,jobban viselem a feladatom és mindig azt gondolom:"legyen meg a Te akaratod".Ez az én csodatörténetem.
-
Permalink Tállai Enikő válasza. Dátum:
-
Kedves Aurélia!
Örömmel olvastam a te történeted, és a nagy találkozásod Istennel, amióta soha nem vagy egyedül! Vannak próbák, akár nagy próbatételek is az életünkben, aminek az okát, lehet, hogy "itt" nem tudjuk meg, DE "Akik az Úrban bíznak erejük megújuk, szárnyra kelnek mint a sasok!" Nem vagyunk egyedül lelki és testi próbáinkban, hanem az "Ő örökkévaló karjai tartanak minket a mélység színe felett". Jó tudni, hogy benne vagyunk ebben a "tenyérben". Nagyon nagy dolog lehet eljutni oda, hogy elfogadom a helyzetem és kimondani rá, hogy "legyen meg a Te akaratod." Innentől kezdve könnyebbül a teher, ha már nem egyedül kell cipelnünk életünk, betegségünk terhét, mert Jézus megígérte, hogy "én veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig".
Áldást és gyógyulást kívánok egész életre!
Szeretettel:Enikő
-
-
Zsuzsi, neked is a legjobbakat kívánom! Hinni és bízni kell abban a hatalmas Istenben, akinek semmi sem lehetetlen! Utolsó műtétem előtt az alábbi igés kártyát kaptam egy aranyos nénitől:
"Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden útadban."
91. Zsolt 11
Sok szeretettel:Enikő
-
-
Nagyon köszönöm szép szavaitokat , nekem az egyik élményem tàrsasàgban volt , ahol egy költô baràtom egy rövid versét , kiàltàsàt az ablak kicsapôdàsa , és egy friss szélroham szobasöprése követte , és mindenki érezte , hogy ez több mint véletlen , de körülôtte mindig elôfordultak ilyenek .
Szûz Mària segîtségét többször kértem , és megkaptam .
-
-
Tegnap este érkeztünk vissza Csíksomlyóról, így a csodák oldalát az imént olvastam újra. A csodák mindig azok a szokatlan jelenések/ jelenségek amit átélünk.1989 május óta majd minden évben ellátogatok somlyói Nyeregbe, hogy találkozzak a pünkösdi Fénnyel, Babba és Abba szeretetét megtapasztaljam. Az idei Pünkösd jelmondata az eddigi legszebb volt számomra: "Mária által Jézushoz"
Nem a református hitem visz erre a helyre immár 22. éve, hanem az ősök hagyatéka, csíksomlyói nyeregben kisugárzó szeretet ereje.. Csoda az az Erő, amivel töltődöm. És ennek a védelmező erőnek jelenlétét még sokáig érzem.
Nem egyszeri eset, hogy szertartás közben leszakad az ég. A hegy az emberekkel mégsem mozdult. Százezrek bíztak Babba Mária erejében. Nem hiába. A csúszós agyagos hegyoldal megpróbálta, de nem bántotta a zarándokokat. Másnap ,az ezeréves határon Gyimesbükkön , a Rákóczi vár fölötti gerincen, az Árpád- vonalon tettünk tisztelgő utat a határvédő honvédeink emlékére. A közép-nehéz túra a leszakadó felhőkkel nagyon veszélyessé vált. Csodaként éltem meg, hogy a viharral játszva és bőrig ázva, de sértetlenül, vidáman érkeztünk vissza valamennyien az Indóháznál maradt óvatos társainkhoz.
-
-
Mindenki igy kéne viselkedjen , de szép volna !
ezt Kenesi Aurélia màrcius 11-i levelére îrtam
- ‹ Előző
- 1
- 2
- 3
- 4
- Következő >
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
